TeliHÓD van :)

Suliba utoljára.
Nem is tudom mi a fasznak erőltettem magam azzal, hogy most NEM kések el... Kb. 2kor mentem el aludni... és 5kor kellett volna kelnem. Szóval emlékezetem szerint 6:30kor estem ki az ágyból és kellemesen elmentem fürödni...és csak 20 perccel később esett le, hogy hány óra van...
Gyorsan elkészültem és sprinteltem az állomás felé, amin szerintem a szomszédok kurva jól szórakoztak (őrült nő fut, kabáttal a kezébe kulcsokat lóbálva, telefonját nyomkodva és bannng oszlop!! ).
Vettem jegyeket az osztálytársamtól, fellépésük lesz a Yukba..... (remélem azért titeket Hipó túl szárnyalnak, ti igazán felejthetetlenek voltatok... :DDDD)
Aki tud jöjjön el, szerintem nem fognak haragudni érte:

Denied!
Kezdés: 20:30h
Budapest III.Ker.
Fényes Adolf u. 28
(Fészen több infó)






Tsubaky gondolt rám... karácsony! (következtetés: ÉSZLÉNY).
(Én elfelejtettem...ááááááá és ááááááá....de ezúton is nagyon-nagyon köszi, szeretlek és gondolok rád szünetbe mikor a tételekkel szenvedek, valamint jövőre újra fárasztalak :D )

Felléptünk a suliba betlehemezéssel. Amúgy is keveset aludtam, meg úgy általában is... rosszul tűrtem.
Én voltam az egyik pásztor és mély nyomokat hagytam a harmadikosokban: ,,Vigyázzatok a HÓDokkal!!'
Arcukból ítélve kerülni fogják a 10.B-t.
Próbánál (fellépés előtt 3 perccel) beleordítottam a mikrofonba, de nem tudtam, hogy ennyire hallatszik. :)
Előttünk felléptek még páran, aztán orosz, német, angol, amerikai karácsonyi dalokat énekeltünk... Olivérrel mindig előbb tapsoltunk a refléneknél, mint kellett volna, vagy csak a többieknek nem esett le a tantusz?? Mindegy :).
Betlehemezés után közös éneklés jött... hát igen, csak arra nem számítottam hogy elfelejtek tátogni. Remélem a képeken azért nem látszik.
Dalok amiket énekeltünk: Hóban ébred (Csondor Kata), Játék karácsonykor (Vikidál) és az AJÁNDÉK (Piramis)

A végén mikor felálltunk, Tsubaky ráállt a hódjelmezemre így majdnem hátraestem a díszletben, szerencsére az enyhén magassarkú csizmám (modern pásztor :D) még segített abba hogy lehetőleg kitörjem a lábam. Valószínűleg nem tűnt fel senkinek de nyakig viaszosan kerültem el onnan. Vastaps, de megérdemeltük.

Mivel az élet nem Joghurtos-citromos süti, megint kellett sprintelni a vonatig. Utazás fantasztikus volt, csak levegőt nem kaptunk és Martonig állni kellett. Ahogy leszálltam Érden, és átsétáltunk a stopba, rohantam is haza.

Valóvilágról... Zsuzsi bazdmeg erőszakoltad volna meg Leót, nem nagyon ellenkezett volna. :)


Írtam egy verset régebben:

Mikor egyedül tekingetsz a torz ismeretlen felé,
már nem hiszed, hogy bárkinek is kellenél,
Tükörbe nézel és nem látsz mást csak egy elhalványult
árnyékot, ami utánad vágyakozva, emberit félrelökve nyúlt,
akkor lesz az, hogy telefonodba neveket olvasgatva
gondolkodsz, mennyit ért, hogy akkor mindent elhalasztva
rohantál minden egyes szavára...
bélyeget nyomva az így is eltorzult világra.
/Füves/


És igen.. negyed 2kor is Fészezek! ;)

Végül egy szám :

 

 Háj *.*

Emlék

Vagyok.
Tegnap belenéztem a régi osztályképekbe és nagyon meghökkentem. Amikor készültek nem gondoltam semmit, nem tudtam arról, hogy mi lesz amikor évek múltán visszanézem őket. Akkor nem tudtam mi vár rám, de most már tudom min vagyok túl. Megnyomnám az újra gombot, hisz már nem érhet meglepetés... de valószínűleg, mint a Gyűrűk Uránál már a bevezetésnél mélyen aludnék.
Többiek akik velem együtt ostoba gyermeki mosollyal ülnek a kispadon, most szanaszét az országba élik megszokott kis életüket és nem is merül fel bennük, hogy most én rájuk gondolok... talán nem is emlékeznek rám.
Mondhatom-e azt, hogy már nem vagyok gyerek?! Mondhatom-e azt, hogy megértem?!
Akkoriban csak fogtam a sárga gumilabdát, háton dobtam az egyik srácot és kajánul mosolyogtam, mintha semmi sem történt volna. Pedig történt... nem kellettek szavak, gyermekként így is megértettük egymást. A fiú meghökkenve lehajolt a labdáért majd odasétált hozzám, megfogta a kezem és egy olyan helyre sétáltunk ahol csak mi ketten tudtunk labdázni. Ezt mindennap megcsináltuk... addig amíg a szüleim nem írattak át egy másik iskolába.... és a fiút nem láttam többé.
Emlékszik rám? Igen... dereng neki valami, de nem emlékszik rám pontosan... ahogy a többi társamnak a képről se dereng sok minden ... csak bennem hagytak mély nyomot.