Szétszedtem a kezemet. Ez már sok volt nekem. Hátramaradtam és ez így már nem megy. Túl sok minden történik. Túl sok... Én állok és nézem. Állok és végem.
Nem látok kiutat.
Csak vagyok...
Apám kinyomta, hogy a lánya lennék, amire egy szép levéllel reagáltam:
Ennyi. Egy gyereknek kell, hogy több esze legyen (Y). Szánalmas!. Hiába modernizálódtunk, valami nem változik. Ha valaki szarul van még rúgjunk is belé egyet. (TAPS!!)
Nem vállalja senki sem a felelősséget a tetteiért, csak szopunk évekig néhány embertelen jellem miatt. Csak így tovább, értitek a dolgotokat.
Csodálkozol, hogy ennyire le van amortizálva szerencsétlen? Nem az lett volna a dolgod, hogy ott vagy mellette, amikor kell???!! Jah, hogy selejtes és így már nem is kell?!
Köszönöm APÁM! Ezt utoljára olvashattad/hallhattad, hisz te sem tartasz már a lányodnak ;) Igen, ezt ideírom, mert meghallgatni nem tudtál soha.
2011. október 30., vasárnap
2011. október 29., szombat
Foszlányok
Gödörben gyakran hívnak italra és sokszor van, hogy táncolni is felkérnek.
Ma sem volt másképp. Élvezem, hogy feltűntek a színen bizonyos rajongóim és hódolóim... persze kerülöm a társaságukat. Gyakran húzom a fejüket, de persze nem tudhatják, hogy semmit sem érhetnek el. Ilyenkor önbizalmam van. Makacs vagyok és bár nem találom csúnyának a legtöbbjét, nem tudok most női szemszögből nézni és gondolni sem rájuk.
HaveROCK és kész \../
Mondjuk amikor lepukkant, 30 éves faszik jönnek oda, eléggé lesorvasszák az idegeimet.
Gondolkodtam ezeken a dolgokon és arra az elhatározásra jutottam, hogy beadom az apácát és nem létesítek semmiféle kapcsolatot egy jó ideig senkivel sem.
Nem vagyok szép. Ezt bárki megmondhatja, így nem gyötör meg senkit sem túlzottan, hogy engem nem kaphat meg. A legfontosabb pedig az, hogy én nem tudok most ebben az érzelmi "hülyeségemből" azonnal felébredni és mindent elfelejteni.
Gödörben Erik 3 dobverőt szerzett nekem különböző együttesektől. Nagyon tettszett ez nekem és ezekhez még a punk pogóban sem vettem részt... (A punk pogót már nem bírtam. Ez már túl durva volt a számomra.)
Aggódom egy barátnőmért... de nem fejtem ki.
Most így hazaérkezve a gödörből, elmerengtem egy-két dolgon.
-Bárkik is vagyunk és bárhol is élünk, akkor is mi mindannyian emberek vagyunk. Ez lehet akár negatív hangvételű is, de a lényeg mégis az, hogy ki hogyan fogja fel.
-Utálok olyan emberrel vitatkozni, akinek az a célpont, hogy ráerőltesse a másik emberre a saját igazát. Szerintem nem erről szól az egész.
Szeretek vitatkozni, hisz véremben érzem.
"Imádom szívni magamba a tudást." Ezt lehet, hogy sokan nem értik, de ilyen viták alkalmával érdekes meglátásokat tudhatunk meg.
Ma sem volt másképp. Élvezem, hogy feltűntek a színen bizonyos rajongóim és hódolóim... persze kerülöm a társaságukat. Gyakran húzom a fejüket, de persze nem tudhatják, hogy semmit sem érhetnek el. Ilyenkor önbizalmam van. Makacs vagyok és bár nem találom csúnyának a legtöbbjét, nem tudok most női szemszögből nézni és gondolni sem rájuk.
HaveROCK és kész \../
Mondjuk amikor lepukkant, 30 éves faszik jönnek oda, eléggé lesorvasszák az idegeimet.
Gondolkodtam ezeken a dolgokon és arra az elhatározásra jutottam, hogy beadom az apácát és nem létesítek semmiféle kapcsolatot egy jó ideig senkivel sem.
Nem vagyok szép. Ezt bárki megmondhatja, így nem gyötör meg senkit sem túlzottan, hogy engem nem kaphat meg. A legfontosabb pedig az, hogy én nem tudok most ebben az érzelmi "hülyeségemből" azonnal felébredni és mindent elfelejteni.
Gödörben Erik 3 dobverőt szerzett nekem különböző együttesektől. Nagyon tettszett ez nekem és ezekhez még a punk pogóban sem vettem részt... (A punk pogót már nem bírtam. Ez már túl durva volt a számomra.)
Aggódom egy barátnőmért... de nem fejtem ki.
Most így hazaérkezve a gödörből, elmerengtem egy-két dolgon.
-Bárkik is vagyunk és bárhol is élünk, akkor is mi mindannyian emberek vagyunk. Ez lehet akár negatív hangvételű is, de a lényeg mégis az, hogy ki hogyan fogja fel.
-Utálok olyan emberrel vitatkozni, akinek az a célpont, hogy ráerőltesse a másik emberre a saját igazát. Szerintem nem erről szól az egész.
Szeretek vitatkozni, hisz véremben érzem.
"Imádom szívni magamba a tudást." Ezt lehet, hogy sokan nem értik, de ilyen viták alkalmával érdekes meglátásokat tudhatunk meg.
2011. október 28., péntek
Újjabb nyáladzás...
Suliban menet magam alatt voltam. Rájöttem, hogy minél régebben láttam, annál nehezebb tudom feldolgozni Kristóf jelenlétét. Persze a mai nap is csak miatta mentem be, mert a szédelgéseim ugyanúgy megmaradtak, de hiányzott, hogy lássam.
Iszonyatosan fagyosan viselkedik velem szemben és ez is nagyon nagy csalódottsággal és élettelenséggel tölt el.
Nagyon kiborítóan hatott rám, pedig azt hittem ez csak apró, csalódott, női bemesélés.
Reggel ültem az udvaron a padon és ezernyi elvontnak mondható, érdekes gondolatom támadt. Bántam, hogy nincs nálam sem papír és semmiféle maradandót alkotó eszköz. A gondolataim természetesen megmaradtak a fejemben.
Amikor megláttam, akkor fokozódott bennem az, amit hetekkel ezelőtt éreztem. Onnantól kezdve kerülni akartam, mert éreztem, hogy közelében elérzékenyülnék.
Amit felejteni akarunk, azt nem tudunk, mert mindig rá gondolunk... szóval egyértelmű, hogy akit kerülni akarunk, abban pechünkben mindig belefutunk.
Második órámra siethettem talán, amikor megláttam Kristófot beszélgetni. Nagyon szarul lettem, bepánikoltam és ezért az óra nagy részét nem a teremben töltöttem el.
Nagyon égett a pofám, de amikor cigizni kísértem békát megláttam őt is. Gondolkoztam, aztán könnyezni kezdtem. Klassz -.-. Fogtam és feljebb sétáltam, de mikor láttam, hogy nem nagyon mozdulnak, akkor futni kezdtem a hátsó kapu felé. Elindultam be a teremben, de akkor megláttam, hogy az ajtó közelében állnak. Futni akartam ott is, de nem vitt rá a lélek. Csak azt tudtam megtenni, hogy Francesco-ra néztem és beszáguldottam az ajtón.
Későbbiekben valaki azzal állított meg, hogy utáljuk-e egymást, mert Kríss furcsán nézett utánam.
Énekórát is végig stresszeltem és könnyeztem.
Amikor Tibikével mentem ki cigizni, akkor is ott volt... Na jól van... Hamar eltűnt és nekem véletlenül hangosan sikerült kimondanom ezt a mondatott: ,,Menj a faszomba..."
Nagyon megbántam :/.
Odaálltam az egyik oszlop mögé, ahonnan könnyen kivehető, ha eltűnik a földszintről. Nem akartam, hogy meglásson, mert ideges is és nagyon szarul is voltam. De ő odaállt mögém és éreztem, hogy ő az.
Amikor megkérdezte, hogy ,,mi a szitu", akkor regényt tudtam volna írni azokból, amit vele megakartam osztani. De nem. Nem bírtam semmit mondani és úgy emlékszem csak dünnyögtem.
Belenéztem a szemébe és forróság öntött el. Elkaptam a fejem... nagyon megakartam ölelni. Tűzzel játszom!
Közölte, hogy megy termet díszíteni és el is ment mellőlem.
Vártam, hogy felmenjen, mert nagyon nem kaptam levegőt és rohantam volna a lány wc-be. De nem ment. Egy ideig vártam, aztán Vivi hajszolására bementem a helyiségbe.
Reniéknek 7. óra végéig kellett maradniuk, ezért én ott dekkolhattam a babzsákokon. Majdnem bealudtam (Y).
--
A héten megviselt engem ez a kavarásnak mondható dolog Ádám és társai tájékán... Meg kell hagynom, nagy port kavart és egész héten nyomasztott a dolog. Igazából nem is tudom miért.
Hülye vagyok és naiv.
Ádámban valamiért nem bízok, talán az egykori parádés fellépése miatt vagy nem tudom. Nagyon nem tetszik a taktikája és a mostani gondolatmenete sem.
Kitti odajött hozzám és a szó Zitára kerekedett. Megmondtam neki, hogy én nem fogok segíteni azt a nőt bántani és leszarom a fennálló helyzetet. Sokat szenvedtem Zita miatt ez igaz, de én nem fogok késeket szurkálni és szerencsétlennek szart keverni.
Kitti azt állította, hogy ő sem akar rosszat neki.
Én meghagyom és hiszek a szavak igazában, de kétségeim vannak.
Nem állok senki mellé... Ezt azt hiszem azokban a pillanatokban döntöttem el, amikor ki is mondtam.
Minden ember önmagához képest cselekszik, hol leereszkedve, hol pedig túlszárnyalva azt amit csak lehet. Elmondtam Kittinek azt is, hogy csalódtam Ádámban. Több szó nem esett.
Ezzel szeretném ezt a témát lezárni. Nem tartok jogot arra, hogy beleavatkozzak.
--
Este gödrözés G.Kristóffal és Erikkel. Zsír... Szerintem hamar hazajövök, mert nem vagyok túl fényesen...
Iszonyatosan fagyosan viselkedik velem szemben és ez is nagyon nagy csalódottsággal és élettelenséggel tölt el.
Nagyon kiborítóan hatott rám, pedig azt hittem ez csak apró, csalódott, női bemesélés.
Reggel ültem az udvaron a padon és ezernyi elvontnak mondható, érdekes gondolatom támadt. Bántam, hogy nincs nálam sem papír és semmiféle maradandót alkotó eszköz. A gondolataim természetesen megmaradtak a fejemben.
Amikor megláttam, akkor fokozódott bennem az, amit hetekkel ezelőtt éreztem. Onnantól kezdve kerülni akartam, mert éreztem, hogy közelében elérzékenyülnék.
Amit felejteni akarunk, azt nem tudunk, mert mindig rá gondolunk... szóval egyértelmű, hogy akit kerülni akarunk, abban pechünkben mindig belefutunk.
Második órámra siethettem talán, amikor megláttam Kristófot beszélgetni. Nagyon szarul lettem, bepánikoltam és ezért az óra nagy részét nem a teremben töltöttem el.
Nagyon égett a pofám, de amikor cigizni kísértem békát megláttam őt is. Gondolkoztam, aztán könnyezni kezdtem. Klassz -.-. Fogtam és feljebb sétáltam, de mikor láttam, hogy nem nagyon mozdulnak, akkor futni kezdtem a hátsó kapu felé. Elindultam be a teremben, de akkor megláttam, hogy az ajtó közelében állnak. Futni akartam ott is, de nem vitt rá a lélek. Csak azt tudtam megtenni, hogy Francesco-ra néztem és beszáguldottam az ajtón.
Későbbiekben valaki azzal állított meg, hogy utáljuk-e egymást, mert Kríss furcsán nézett utánam.
Énekórát is végig stresszeltem és könnyeztem.
Amikor Tibikével mentem ki cigizni, akkor is ott volt... Na jól van... Hamar eltűnt és nekem véletlenül hangosan sikerült kimondanom ezt a mondatott: ,,Menj a faszomba..."
Nagyon megbántam :/.
Odaálltam az egyik oszlop mögé, ahonnan könnyen kivehető, ha eltűnik a földszintről. Nem akartam, hogy meglásson, mert ideges is és nagyon szarul is voltam. De ő odaállt mögém és éreztem, hogy ő az.
Amikor megkérdezte, hogy ,,mi a szitu", akkor regényt tudtam volna írni azokból, amit vele megakartam osztani. De nem. Nem bírtam semmit mondani és úgy emlékszem csak dünnyögtem.
Belenéztem a szemébe és forróság öntött el. Elkaptam a fejem... nagyon megakartam ölelni. Tűzzel játszom!
Közölte, hogy megy termet díszíteni és el is ment mellőlem.
Vártam, hogy felmenjen, mert nagyon nem kaptam levegőt és rohantam volna a lány wc-be. De nem ment. Egy ideig vártam, aztán Vivi hajszolására bementem a helyiségbe.
Reniéknek 7. óra végéig kellett maradniuk, ezért én ott dekkolhattam a babzsákokon. Majdnem bealudtam (Y).
--
A héten megviselt engem ez a kavarásnak mondható dolog Ádám és társai tájékán... Meg kell hagynom, nagy port kavart és egész héten nyomasztott a dolog. Igazából nem is tudom miért.
Hülye vagyok és naiv.
Ádámban valamiért nem bízok, talán az egykori parádés fellépése miatt vagy nem tudom. Nagyon nem tetszik a taktikája és a mostani gondolatmenete sem.
Kitti odajött hozzám és a szó Zitára kerekedett. Megmondtam neki, hogy én nem fogok segíteni azt a nőt bántani és leszarom a fennálló helyzetet. Sokat szenvedtem Zita miatt ez igaz, de én nem fogok késeket szurkálni és szerencsétlennek szart keverni.
Kitti azt állította, hogy ő sem akar rosszat neki.
Én meghagyom és hiszek a szavak igazában, de kétségeim vannak.
Nem állok senki mellé... Ezt azt hiszem azokban a pillanatokban döntöttem el, amikor ki is mondtam.
Minden ember önmagához képest cselekszik, hol leereszkedve, hol pedig túlszárnyalva azt amit csak lehet. Elmondtam Kittinek azt is, hogy csalódtam Ádámban. Több szó nem esett.
Ezzel szeretném ezt a témát lezárni. Nem tartok jogot arra, hogy beleavatkozzak.
--
Este gödrözés G.Kristóffal és Erikkel. Zsír... Szerintem hamar hazajövök, mert nem vagyok túl fényesen...
2011. október 27., csütörtök
Döglött kutya
Egész héten vergődöm. Állandóan szédülés kerülget és a hasamon is altájon meglehetős fájdalmat érzek. Előfordul, hogy lemegyek a földszintre, de amikor rám jön az összeeshetnék, akkor feljövök és pihenek.
Régi szenvedélyemnek hódolok, az olvasásnak. Az összes Jéghegyek Népe könyvet (47 db.) megszereztem és most azokat nyomom folyamatosan. Valamilyen szinten megnyugtat, de van, hogy annyira szédülök, hogy abba kell hagynom ezt a félretehetetlen művet. Ilyenkor már csak a gondolataim maradnak.
Úgy érzem nem vagyok meghatározó személyiség senkinek sem a jelenlegi helyzetemben és nekem sincs, akire tényleg azt elmondhatnám, hogy ő az aki ott van, ha baj van.
Nagyon nehezen bízom meg a mostani a környezetemben és eléggé sok "próba" elé állítom őket. Patrícia az utóbbi időkben nagyon közel került a szívemhez és egyetlen reményem, hogy talán másabb, mint akiket eddig érdemlegesnek tartottam.
Egy régi barátnőm (akit ezentúl nem szívesen nevezek nevén a hónapok alatt okozott csalódások miatt,) megint nagyot alakít a háttérben. Sajnálom ezt a nőt és nem kívánok neki semmi rosszat.
Maradok az a naiv és gyermeteg, aki kisírja magából a feszültséget, minthogy kést szurkáljon mások melle közé.
Mindenesetre a volt barátja elég intenzív dolgokat mondott nekem, ami bennem eléggé nagy port kavart.
Tudom, hogy a csaj mit akar, tisztán érzem. Akiért küzd, azért igenis megéri harcolni az én szemszögemből. Egy különleges, kivételes ember, akit nagyon tisztelek, de mély meghökkenéssel reagálnám le azt, ha bedőlne egy ilyen próbálkozásnak.
Úgy érzem az életem megrekedt egy szinten.:
1.Tanulok, amihez hozzátenném, hogy kurvára nincsen ínyemre, mert a felét nem tartom racionálisnak. Nem tetszik, hogy más szemszögéből kell megtanulnom a dolgokat, és így olyan érzést kelt bennem ez az egész, hogy tőlem is azt várják, hogy ugyanazt gondoljam, amit a könyv szerzője... Belém verik, rám kényszerítik?!
Gondolom az olvasóim többsége tudja rólam, hogy "szabadszelleműnek" (liberálisnak) vallom magam (ha más nem, akkor az írásaimból), és ezáltal tudják, hogy nekem ez már nem fér bele a hatáskörömbe....
A hátulütője nem más, minthogy mégis "tanulnom" kell(!), hisz megkövetelik ezt ahhoz, hogy később nyíltan szónokolhassak.
2.Gödrözök, ami most már kezd nekem sok lenni, főleg amióta nincs barátom.
Én nem akarok most senkit magam mellé, de ezt néha cáfolja a bujaságom az alkohollal keverve. Sajnos ezt gyakran ki is használják a kedves gödrös ismerőseim...
Félek, hogy bárki is félreérti a dolgaimat és ezáltal már inni sincs kedvem.
Nehezen tudom elhinni azt, hogy az ember mennyit tud változtatni a szokásain. Amikor viszont vissza kellene térnie a régiekhez, már nem találja túl életszerűnek az egészet... és ezért végleg elhagyja őket...
Utálom az előre megírt sztorikat, ez nekem túl unalmas.
Régi szenvedélyemnek hódolok, az olvasásnak. Az összes Jéghegyek Népe könyvet (47 db.) megszereztem és most azokat nyomom folyamatosan. Valamilyen szinten megnyugtat, de van, hogy annyira szédülök, hogy abba kell hagynom ezt a félretehetetlen művet. Ilyenkor már csak a gondolataim maradnak.
Úgy érzem nem vagyok meghatározó személyiség senkinek sem a jelenlegi helyzetemben és nekem sincs, akire tényleg azt elmondhatnám, hogy ő az aki ott van, ha baj van.
Nagyon nehezen bízom meg a mostani a környezetemben és eléggé sok "próba" elé állítom őket. Patrícia az utóbbi időkben nagyon közel került a szívemhez és egyetlen reményem, hogy talán másabb, mint akiket eddig érdemlegesnek tartottam.
Egy régi barátnőm (akit ezentúl nem szívesen nevezek nevén a hónapok alatt okozott csalódások miatt,) megint nagyot alakít a háttérben. Sajnálom ezt a nőt és nem kívánok neki semmi rosszat.
Maradok az a naiv és gyermeteg, aki kisírja magából a feszültséget, minthogy kést szurkáljon mások melle közé.
Mindenesetre a volt barátja elég intenzív dolgokat mondott nekem, ami bennem eléggé nagy port kavart.
Tudom, hogy a csaj mit akar, tisztán érzem. Akiért küzd, azért igenis megéri harcolni az én szemszögemből. Egy különleges, kivételes ember, akit nagyon tisztelek, de mély meghökkenéssel reagálnám le azt, ha bedőlne egy ilyen próbálkozásnak.
Úgy érzem az életem megrekedt egy szinten.:
1.Tanulok, amihez hozzátenném, hogy kurvára nincsen ínyemre, mert a felét nem tartom racionálisnak. Nem tetszik, hogy más szemszögéből kell megtanulnom a dolgokat, és így olyan érzést kelt bennem ez az egész, hogy tőlem is azt várják, hogy ugyanazt gondoljam, amit a könyv szerzője... Belém verik, rám kényszerítik?!
Gondolom az olvasóim többsége tudja rólam, hogy "szabadszelleműnek" (liberálisnak) vallom magam (ha más nem, akkor az írásaimból), és ezáltal tudják, hogy nekem ez már nem fér bele a hatáskörömbe....
A hátulütője nem más, minthogy mégis "tanulnom" kell(!), hisz megkövetelik ezt ahhoz, hogy később nyíltan szónokolhassak.
2.Gödrözök, ami most már kezd nekem sok lenni, főleg amióta nincs barátom.
Én nem akarok most senkit magam mellé, de ezt néha cáfolja a bujaságom az alkohollal keverve. Sajnos ezt gyakran ki is használják a kedves gödrös ismerőseim...
Félek, hogy bárki is félreérti a dolgaimat és ezáltal már inni sincs kedvem.
Nehezen tudom elhinni azt, hogy az ember mennyit tud változtatni a szokásain. Amikor viszont vissza kellene térnie a régiekhez, már nem találja túl életszerűnek az egészet... és ezért végleg elhagyja őket...
Utálom az előre megírt sztorikat, ez nekem túl unalmas.
2011. október 25., kedd
Bizarr köszönet
Köszönöm, ha bár most nincs is benne köszönet...
Mint aki túlélte az ugrást, ez nekem is szarul eset....
Nem foglak utálni és leköpni az utcán, hogy jó legyen,
Sokat számítottam rád és te ott voltál, köszönöm Neked.
Rég tudnom kellett volna ezt, de hálás vagyok....
És, hogy bárcsak mentek volna előttem vakok,
Kik az ösztöneikre hallgatva, időben falat húzva,
Minden felesleges francot hátrahagytak volna.
Ismernem kellett volna a helyzetet, de nem bánom,
Hülye voltam... legalább ezt is megpróbáltuk.
Röhögök magamon és a többoldalnyi posztomon...
"Óóó, szánalmasnak mondható, sok kis irományom!"
Soha, ezt tudjad... az időt senkiért vissza nem fordítanám.
Jó volt veled, de ennél többet nem gondolok úgy rád.
Szépen hagytuk, hogy hasson ránk az emberi "mitovább"
Nem érdekes, letagadni sem érdemes, csak így tovább.
Te voltál az nekem, aki sok dologra megtanított...
És te sokszor racionálisabban nézted a dolgokat.
Én, mint a bolond-tudatlan, ki feje fölött tetőt tudhat,
Gyakran ennek hála hibáimat hallomra halmoztam.
Órák amiket együtt töltöttünk, másodperceknek tűnnek,
De életemben ezek mind végül nem sokat jelentenek.
Kétségbeestem és ezért nem tudtam tisztán látni!
Feldolgoztam. Tény, hogy fájt, de tudok tovább állni.
Felejteni nem foglak, de szememből úgy elhagylak,
Ha szembe jössz lepacsizlak és kapsz puszit az arcodra...
Én nem fogom hagyni, hogy csöppnyi dolgok basszanak,
Fuck és társai, én JÓL vagyok és a többiek hagyjanak.
/Ansen/
Mint aki túlélte az ugrást, ez nekem is szarul eset....
Nem foglak utálni és leköpni az utcán, hogy jó legyen,
Sokat számítottam rád és te ott voltál, köszönöm Neked.
Rég tudnom kellett volna ezt, de hálás vagyok....
És, hogy bárcsak mentek volna előttem vakok,
Kik az ösztöneikre hallgatva, időben falat húzva,
Minden felesleges francot hátrahagytak volna.
Ismernem kellett volna a helyzetet, de nem bánom,
Hülye voltam... legalább ezt is megpróbáltuk.
Röhögök magamon és a többoldalnyi posztomon...
"Óóó, szánalmasnak mondható, sok kis irományom!"
Soha, ezt tudjad... az időt senkiért vissza nem fordítanám.
Jó volt veled, de ennél többet nem gondolok úgy rád.
Szépen hagytuk, hogy hasson ránk az emberi "mitovább"
Nem érdekes, letagadni sem érdemes, csak így tovább.
Te voltál az nekem, aki sok dologra megtanított...
És te sokszor racionálisabban nézted a dolgokat.
Én, mint a bolond-tudatlan, ki feje fölött tetőt tudhat,
Gyakran ennek hála hibáimat hallomra halmoztam.
Órák amiket együtt töltöttünk, másodperceknek tűnnek,
De életemben ezek mind végül nem sokat jelentenek.
Kétségbeestem és ezért nem tudtam tisztán látni!
Feldolgoztam. Tény, hogy fájt, de tudok tovább állni.
Felejteni nem foglak, de szememből úgy elhagylak,
Ha szembe jössz lepacsizlak és kapsz puszit az arcodra...
Én nem fogom hagyni, hogy csöppnyi dolgok basszanak,
Fuck és társai, én JÓL vagyok és a többiek hagyjanak.
/Ansen/
Ágyőőő!
Gondolkodtam rajta, hogy a blogomat elköltöztetem. Sok ember olvassa a blogomat, többek között az életem szereplői is. Úgy érzem így teljesen kitárulkozok, nem maradok titokzatos... egyáltalán nem. Furcsának találom, hogy az öcsémnek a haverjai, apámnak a kollégái és anyumnak a barátnői kérdezgetik, hogy mi van velem.
Köszönöm, jól vagyok!
Ha valaki olyan mély érzelmi válságot csal ki belőlem szégyenlem leírni.
Pedig én nagyon leakarom vetni.... Tudom viszont, hogy másnap bemegyek a suliba, akkor az lesz a kérdés, hogy ki ő?
Tetszik viszont, hogy mások okulnak, tanulnak és igen akad, aki együttérez velem. Nem érek vele semmit, csak jól esik ez a kis tisztaság a trágya szívemnek.
Reni is gyakran hangoztatja, hogy minden szart leírok. Nos a válaszom, hogy ez nekem olyan szinten megkönnyebbítő dolog, hogy megéri megtennem. "Nem szégyenlek, nem sajnálok semmit."
És igen, döntöttem!
Nem fogom itt hagyni a régi dolgaimat és újat kezdeni. Ez az én életem, de viszont, óvatosabban fogok bánni a dolgokkal és visszatérek az írásaimból is kiismerhetetlen egyénemhez :).
Ez nagyon kellett.
Kellett, hogy megosszam, mert szétrobbanok.
Reformok lesznek a utóbbi 3-4 hónaphoz képest... Nyáladzik a gépem, ha visszaolvasom a régebbi posztjaimat. Úristen, te jó éj!!, ez így nem mehet tovább. :"D
Ágyőőő, Füves!
Köszönöm, jól vagyok!
Ha valaki olyan mély érzelmi válságot csal ki belőlem szégyenlem leírni.
Pedig én nagyon leakarom vetni.... Tudom viszont, hogy másnap bemegyek a suliba, akkor az lesz a kérdés, hogy ki ő?
Tetszik viszont, hogy mások okulnak, tanulnak és igen akad, aki együttérez velem. Nem érek vele semmit, csak jól esik ez a kis tisztaság a trágya szívemnek.
Reni is gyakran hangoztatja, hogy minden szart leírok. Nos a válaszom, hogy ez nekem olyan szinten megkönnyebbítő dolog, hogy megéri megtennem. "Nem szégyenlek, nem sajnálok semmit."
És igen, döntöttem!
Nem fogom itt hagyni a régi dolgaimat és újat kezdeni. Ez az én életem, de viszont, óvatosabban fogok bánni a dolgokkal és visszatérek az írásaimból is kiismerhetetlen egyénemhez :).
Ez nagyon kellett.
Kellett, hogy megosszam, mert szétrobbanok.
Reformok lesznek a utóbbi 3-4 hónaphoz képest... Nyáladzik a gépem, ha visszaolvasom a régebbi posztjaimat. Úristen, te jó éj!!, ez így nem mehet tovább. :"D
Ágyőőő, Füves!
2011. október 22., szombat
Karkötő
Öcsémre, mint mindig most is számíthattam.
Gödörben valaki lenyúlta a doboz cigimet, de másoktól is eltűntek dolgok... WTF??!!
Polgárőrök igazoltattak minket miközben iszogattunk a gödör mellett és volt pofám behívni őket a koncertre, amire végül nem jöttek. :D
Az együttes aládedikálta a tőlük kapott dobverőmet és a mellem fölötti részt is.
Eriktől kaptam egy sálat, ami végül egész nap rajtam volt. Tökre tetszik.
Észrevettem, hogy neki intenzíven bejövök, mint nő. Eléggé óvatosan közeledik és ez vicces. Nem tudom... Én még mindig nem tudtam feldolgozni a hetedikét és ezért megpróbálom a távolságot tartani, hisz még mindig nagyon ragaszkodom Krísshez.
Amikor hazaértem észrevettem, hogy azt a karkötőt amit Kristóftól kaptam nem találom a csuklómon... Valószínűleg elszakadt és nem vettem észre :"(((... Nagyon ki vagyok miatta.... Sokat jelentett nekem.
2011. október 20., csütörtök
Lezártam
Babsznak elmondtam a dolgokat...
{A következő beszélgetést publikálom, akinek nem tetszik ez van:/}
FACEBOOK(Én kezdem):
{A következő beszélgetést publikálom, akinek nem tetszik ez van:/}
FACEBOOK(Én kezdem):
...Hogy nem sírtam veled együtt kedden? Khm... Köszönni lehetett volna...
Ha én nem köszönök bazdmeg, akkor te neked meg se fordul a fejedben...
Sznobozunk...
Tudod, hogy szart se tudok kémiából és elülsz...
Mindegy leszartam
Állandóan fejeket vágsz, ha valamit mondok... gondolom jól lenézel...
Jah és nem kéne mindent elfosni a pszichiáternek...
Valamint parodizálni is vicces lehet
Mindig én köszöntem neked
Mindig én ültem oda a tetves vonaton ahova te akarsz
Mikor ordítok utánatok, Gergő hátrafordul, de annyi nem, hogy szia vagy valami bazdmeg?
De én mindig mentem!!
Számold már meg
Akkor te mért várod el tőlem?
Ilyen nehéz odamenned egy barátnődhöz?
(Y)
Mondom... Túl sokat képzelsz... Arcodon is látom, hogy lenézel
Nem kell kullognod utánam
Nem is kell, hogy a közelembe legyél, ha ez neked nagy fáradság 
Eddig azthittem érdekel a mondanivalóm...
De tudod... megint csalódtam
És innentől kezdve leszarom a dolgokat...
Meg lehet ám engem vetni...
Nekem sokat jelentettél... Ott voltam, ha nehéz volt neked...
De ezt sztem úgy vetted, hogy behódoltam, mert amikor nekem kellett volna levoltam szarva... És igen nem követeltem meg... Csak jól esett volna...
nem követeltem meg... Csak jól esett volna...
Mindezek ellenére is naiv módjára fontosnak tartottalak
De látom annyit nem érek, hogy egyszer "odakullogj" hozzám
Sajnálom
Szted azt te mire kaptad?
Grimasz és egyszer nem tudtál olyat mondani vmi fontos dologra, hogy
nem gondolnád, hogy nem az én hibám... Tudod nem egyszer olvastam
leveleket, hogy szépen lelettem oltva a részedről...
De mindegy... Ezt felettébb kétszínűségnek tartom igazság szerint...
Csak te tudhatod, hogy mire hogy reagálsz... Te tudhatod, hogy hibás vagy-e vagy nem... Én nem kérem, hogy magyarázd... Én tudom, hogy nem egyszer lenyeltem 1-2 dolgot. Magadban döntöd el az egészet, te érezheted, hogy hibás vagy-e, én amiket leírtam teljesen úgy gondolom...
De lezárom a dolgot
Grimasz és egyszer nem tudtál olyat mondani vmi fontos dologra, hogy
nem gondolnád, hogy nem az én hibám... Tudod nem egyszer olvastam
leveleket, hogy szépen lelettem oltva a részedről... De mindegy... Ezt felettébb kétszínűségnek tartom igazság szerint...
Csak te tudhatod, hogy mire hogy reagálsz... Te tudhatod, hogy hibás vagy-e vagy nem... Én nem kérem, hogy magyarázd... Én tudom, hogy nem egyszer lenyeltem 1-2 dolgot. Magadban döntöd el az egészet, te érezheted, hogy hibás vagy-e, én amiket leírtam teljesen úgy gondolom...
De lezárom a dolgot
Felbasztam magam
Felbasztam magam pockon. Attól még, hogy ő csinálta a Borgödör csoportot,már nekem nyalnom kell neki és szabályozni muszáj a mondanivalóm... Na akkor ezt neki .|.. basszátok meg!
Már azon is felbasztam magam, hogy Misának admin jogot adott... Mindegy... Visszafogottan közöltem vele a csoportfalon és KILÉPTEM a picsába. Velem ne szórakozzon :D
Fészen a falamra ez került ki a jóvoltamból:
"
Már azon is felbasztam magam, hogy Misának admin jogot adott... Mindegy... Visszafogottan közöltem vele a csoportfalon és KILÉPTEM a picsába. Velem ne szórakozzon :D
Fészen a falamra ez került ki a jóvoltamból:
"
2011. október 15., szombat
Hiányzol!
Tegnap az egész napom azzal telt, hogy agyaltam... Egyáltalán nem tudtam tanulni, mert az agyam máshol járt. Féltem, hogy történelemből feleltetnek, hisz ez az a tantárgy amiből csak ötössel elégszem meg. Még sem ültem szünetekben fölötte, hanem kimentem a levegőre. Csak is oda.
Végül megúsztam a felelést és áldottabb a megérzőképességem. :)
Megvártam Patriciáékat, ugyanis nekem 5 ismétlem 5 órám volt. És nem baszom meg...
Mikor mentem a bagós társasághoz, észrevettem, hogy ott van Kristóf is. Annyira akartam vele beszélni és mondtam Patinak, hogy muszáj elmondanom neki, hogy hiányzik és iszonyat ürességet hagy most bennem a hiánya. Ott álltam mellette, de nem bírtam elhívni. Olyan egy fasz vagyok. Néztem és nem tudtam elhinni, hogy vége, annyira hihetetlen a számomra. Nem is számítottam rá, hogy ilyen hamar vége lesz.
Elnyomta a csikkét és elindult befelé. Patinak a kezébe nyomtam az esernyőmet és rohantam utána. Mondtam a nevét, de nem hallotta. Majdnem utolértem és újra mondtam.
Megfordult és én abban a pillanatban szédelegni kezdtem, a pulzusom az eget verte.
Alig tudtam kimondani ezt az aprócska, de számomra eget rengető szavacskát...
Erre emlékszem:
Amit mondtam: Hiányzol!!
(Amit éreztem:) Megakartam ölelni, el akartam neki mondani, hogy mit érzek, azt akartam, hogy újra átkaroljon... Annyira leszobroztam amikor erre nem mondott semmit. Egyértelműen én nem.
Amit mondtam: De csak ennyi.
(Amit éreztem:) Dehogyis ennyi. Órákig beszéltem volna vele, elmentem volna vele valahova. Kihagytam volna a gödröt is érte. Soroltam volna, hogy mit érzek, elmondtam volna neki azt amit nehezen tudok kimondani bárkinek is. Már fordultam el, hogy menjek...
Ő: Jó van... és amúgy hogy vagy?
A válaszom:
Amit mondtam: Megvagyok... (Mosolyogtam)
(Amit éreztem:) Dehogyis vagyok jól... Nagyon is szarul vagyok. Folyton ő jár az eszembe. Sírhatnékom van, ha meglátom. De nem fog engem soha se így látni. Erős vagyok. Iszonyatos üres vagyok és fáj, hogy nincsen mellettem. Egy aprócska ölelésért ölni tudnék, hogy megfogja a kezem mindenemet odaadnám, hogy megcsókoljon bármit megtennék.
Persze csinálhattam volna másképp is... De én nem vagyok most nem nevezem nevének... Nem támadtam le, nem erőszakoskodtam... csak közöltem vele egy a szót, ami kurvasok érzést foglal magában még ha nem is annyit, mint az a másik amit nem mondtam ki.
Amikor kiértem a kapun, akkor nagyon bántam, hogy nem öleltem meg... Legalább barátként belefért volna...
Itthon láttam,hogy idézett egy dalszövegből. Tudom melyik az. Ezt egyszer nekem is elküldte MSNen, hogy szerinte a reflén tök fless.... Emlékszem rá..
---
Hazaértem és bealudtam bő 2 órára. Amikor keltem akkor gyorsan smink, haj stb és rohantam ki a kapun. Dávid és G.Kristóf jött szembe. WTF??!! Nem voltam lent a gödörben ezért elindultak hozzám. Legalább társasággal értem le :D.
Vett a Dávid bort és ittunk. Petiék táncokat mutattak és ilyen testbeszéd-féle hülyeséggel szórakoztak. A nap csalódása, hogy senkinél nem volt dienás vagy milyen cukor :D.
2 db fejfájás csillapítót bevettem a borral együtt és ezt hozzáteszem, hogy tökre fless volt :D.
1 liter bort és körülbelül ugyanennyi házmestert is megittam Eriknek köszönhetően. Eriket bevitték a rendőrök azért késett ennyit a gödörből... Ekkora peches faszit basszus :D.
Egyfolytában Kristófról hadováltam nekik, amit hanyagolhattam volna, de már elég piás voltam...
Countryra ott elkezdtünk ropni és megtáncoltattam Együdöt és G.Kristófot is. Majd egy megfelelő számnál POGOzni kezdtünk.
A koncert után kaptam 2 dobverőt és az énekes meghívott 1 Unicumra, valamint adott egy szivart. Közölte, hogy tetszett neki a pogo és a táncom.
Gödör után átmentünk a Rockiba és igényesen bealudtam a fotelban.Körülbelül 4 órát aludtam, utána kikísértem az állomásra G.Kristófot, ahol 50 percet fagyoskodtunk és hallgattunk egy nőt, miközben mazsolázik. Hú... A nap fénypontja, hogy lenyúltam egy gyújtót csak nem tudom kitől :D
Végül megúsztam a felelést és áldottabb a megérzőképességem. :)
Megvártam Patriciáékat, ugyanis nekem 5 ismétlem 5 órám volt. És nem baszom meg...
Mikor mentem a bagós társasághoz, észrevettem, hogy ott van Kristóf is. Annyira akartam vele beszélni és mondtam Patinak, hogy muszáj elmondanom neki, hogy hiányzik és iszonyat ürességet hagy most bennem a hiánya. Ott álltam mellette, de nem bírtam elhívni. Olyan egy fasz vagyok. Néztem és nem tudtam elhinni, hogy vége, annyira hihetetlen a számomra. Nem is számítottam rá, hogy ilyen hamar vége lesz.
Elnyomta a csikkét és elindult befelé. Patinak a kezébe nyomtam az esernyőmet és rohantam utána. Mondtam a nevét, de nem hallotta. Majdnem utolértem és újra mondtam.
Megfordult és én abban a pillanatban szédelegni kezdtem, a pulzusom az eget verte.
Alig tudtam kimondani ezt az aprócska, de számomra eget rengető szavacskát...
Erre emlékszem:
Amit mondtam: Hiányzol!!(Amit éreztem:) Megakartam ölelni, el akartam neki mondani, hogy mit érzek, azt akartam, hogy újra átkaroljon... Annyira leszobroztam amikor erre nem mondott semmit. Egyértelműen én nem.
Amit mondtam: De csak ennyi.
(Amit éreztem:) Dehogyis ennyi. Órákig beszéltem volna vele, elmentem volna vele valahova. Kihagytam volna a gödröt is érte. Soroltam volna, hogy mit érzek, elmondtam volna neki azt amit nehezen tudok kimondani bárkinek is. Már fordultam el, hogy menjek...
Ő: Jó van... és amúgy hogy vagy?
A válaszom:
Amit mondtam: Megvagyok... (Mosolyogtam)
(Amit éreztem:) Dehogyis vagyok jól... Nagyon is szarul vagyok. Folyton ő jár az eszembe. Sírhatnékom van, ha meglátom. De nem fog engem soha se így látni. Erős vagyok. Iszonyatos üres vagyok és fáj, hogy nincsen mellettem. Egy aprócska ölelésért ölni tudnék, hogy megfogja a kezem mindenemet odaadnám, hogy megcsókoljon bármit megtennék.
Persze csinálhattam volna másképp is... De én nem vagyok most nem nevezem nevének... Nem támadtam le, nem erőszakoskodtam... csak közöltem vele egy a szót, ami kurvasok érzést foglal magában még ha nem is annyit, mint az a másik amit nem mondtam ki.
Amikor kiértem a kapun, akkor nagyon bántam, hogy nem öleltem meg... Legalább barátként belefért volna...
Itthon láttam,hogy idézett egy dalszövegből. Tudom melyik az. Ezt egyszer nekem is elküldte MSNen, hogy szerinte a reflén tök fless.... Emlékszem rá..
---
Hazaértem és bealudtam bő 2 órára. Amikor keltem akkor gyorsan smink, haj stb és rohantam ki a kapun. Dávid és G.Kristóf jött szembe. WTF??!! Nem voltam lent a gödörben ezért elindultak hozzám. Legalább társasággal értem le :D.
Vett a Dávid bort és ittunk. Petiék táncokat mutattak és ilyen testbeszéd-féle hülyeséggel szórakoztak. A nap csalódása, hogy senkinél nem volt dienás vagy milyen cukor :D.
2 db fejfájás csillapítót bevettem a borral együtt és ezt hozzáteszem, hogy tökre fless volt :D.
1 liter bort és körülbelül ugyanennyi házmestert is megittam Eriknek köszönhetően. Eriket bevitték a rendőrök azért késett ennyit a gödörből... Ekkora peches faszit basszus :D.
Egyfolytában Kristófról hadováltam nekik, amit hanyagolhattam volna, de már elég piás voltam...
Countryra ott elkezdtünk ropni és megtáncoltattam Együdöt és G.Kristófot is. Majd egy megfelelő számnál POGOzni kezdtünk.
A koncert után kaptam 2 dobverőt és az énekes meghívott 1 Unicumra, valamint adott egy szivart. Közölte, hogy tetszett neki a pogo és a táncom.
Gödör után átmentünk a Rockiba és igényesen bealudtam a fotelban.Körülbelül 4 órát aludtam, utána kikísértem az állomásra G.Kristófot, ahol 50 percet fagyoskodtunk és hallgattunk egy nőt, miközben mazsolázik. Hú... A nap fénypontja, hogy lenyúltam egy gyújtót csak nem tudom kitől :D
2011. október 12., szerda
Szegecs
Tegnap az összes msn és fészes beszélgetésünket elolvastam. Hihetetlen, hogy mekkora gyökér voltam, hogy minden egyes elejtett szavánál a szívemben mélyebbre engedtem.
Reggel pozitívan mentem suliba. Vonaton bioszt tanultam, az állomástól a suliig meg fotózgattam az eget. Bámulatos volt...
Első szünetben jöttem le sietve a hídról és egy fordulattal pont kecskéékbe futottam. Ahogy megláttam őt, levettem róla a szemem, mert teljesen elvörösödtem és az adrenalin meg volt rendesen. A sokktól majdnem puszit adtam kecskének és igen, Kristófnak is, de szerencsére időben észbekaptam. Kezembe adta azt a bizonyos karost, amit első találkozásunkkor behúzott. Nem tudtam hova gondolni, fogtam és mentem tovább az udvarra.
Leültem a kőre és leesett. Régen megemésztettem, hogy lenyúlta és oda is adtam neki, még ha nem is közöltem vele ezt a tényt, de akkor is vehetjük egy ajándéknak ezt... És most visszaadta....
Teljesen bekönnyeztem. Patri észrevehette, hogy magam alatt vagyok, mert odajött. Amikor átölelt felzokogtam és ömlött a szememből a könny.
Felnéztem és ekkor láttam, hogy pont ő engem néz. Iszonyatos szégyen lett az arcomon, azt hittem elásom magam. Gyorsan felálltam és elmentem a fák mögé, Patri követett és vigasztalt. Amikor becsöngettek megvártam, hogy bemenjenek és csak utána rohantam be biológiára.
Zokogtam. Próbáltam csendben maradni, de ezzel csak annyiét értem el, hogy elkezdtem pánikolni.
Etl Tanárúr mondhatott 1-2 dolgot, de csak keveset fogtam fel a levegőhiány miatt. Egész órán szorongattam a karkötőt amit tőle kaptam és néztem azt a kibaszott szegecses szart. Biosz után kivágtattam a teremből egyenesen az öltözőkhöz, bevágtam a táskám az egyik padra és rohantam a levegőre.
Patri kiment cigizni és én csatlakoztam hozzá. Láttam, hogy ő is kijött, de nem nagyon érdekeltem.
Annyira megakartam ölelni, érezni az illatát, hogy szinte ölni tudtam volna érte.
Tesin végig megnyugodni próbáltam.
Szar egy dolog, hogy míg neki egy megkönnyebbülés-féle volt a szakításunk és meg sem érzi, addig nekem szenvedés... napokig tartó szenvedés.
Amikor mentem a könyvtárba angolra azt hittem meghalok, hogy látom Misával cseverészgetni a folyosón... Kész. Végem.
Irodalom előtt Renivel ültünk az udvaron és ahogy megláttam közeledni elindultam be. Fel a lépcsőn. Még mindig jön. Be a terembe, de még egy utolsó pillantás rá. Felém nézett...
A feszültségemet levezetésképpen újrapakoltam az elmosódott sminkemet.
Reniéket megvártam. Amikor elindultunk cigizni, nekem gyanús volt, hogy a kapuba tart Kristóf is. Még mielőtt teljesen kiértünk volna, rászóltam Renire, hogy menjünk kicsit arrébb tőle.
Ezen megint kibuktam, hisz eszembe jutott az amikor ott volt biciklivel és én teljesen bevadultam rá. Talán akkor is érezte, hogy ez ki fog hűlni neki?
Kint ültem a kövön és észrevettem, hogy előttem megy egy csajjal és hátrafordult. Majd mit sem törődve továbbment.
A következő 1 órában végig gondoltam ezeket a dolgokat. Érden kértem Renitől 1 szál cigit.
-
Nagyon vonzódom hozzá és helyesebbnek találom, mint valaha...
Egy ideje azon jár az agyam, hogy kettesbe akarok vele lenni. Nem azért, hogy felmelegítsem a dolgokat, hanem mert valószínűleg szeretem. Ha továbbiakban is csak baráti érzelmei lennének, akkor is volt egy jó estéje. Avatás óta gondolkoztam rajta, de már napok óta bánom, hogy nem hamarabb kezdtem és nem tettem semmit...
Reggel pozitívan mentem suliba. Vonaton bioszt tanultam, az állomástól a suliig meg fotózgattam az eget. Bámulatos volt...
Első szünetben jöttem le sietve a hídról és egy fordulattal pont kecskéékbe futottam. Ahogy megláttam őt, levettem róla a szemem, mert teljesen elvörösödtem és az adrenalin meg volt rendesen. A sokktól majdnem puszit adtam kecskének és igen, Kristófnak is, de szerencsére időben észbekaptam. Kezembe adta azt a bizonyos karost, amit első találkozásunkkor behúzott. Nem tudtam hova gondolni, fogtam és mentem tovább az udvarra.
Leültem a kőre és leesett. Régen megemésztettem, hogy lenyúlta és oda is adtam neki, még ha nem is közöltem vele ezt a tényt, de akkor is vehetjük egy ajándéknak ezt... És most visszaadta....
Teljesen bekönnyeztem. Patri észrevehette, hogy magam alatt vagyok, mert odajött. Amikor átölelt felzokogtam és ömlött a szememből a könny.
Felnéztem és ekkor láttam, hogy pont ő engem néz. Iszonyatos szégyen lett az arcomon, azt hittem elásom magam. Gyorsan felálltam és elmentem a fák mögé, Patri követett és vigasztalt. Amikor becsöngettek megvártam, hogy bemenjenek és csak utána rohantam be biológiára.
Zokogtam. Próbáltam csendben maradni, de ezzel csak annyiét értem el, hogy elkezdtem pánikolni.
Etl Tanárúr mondhatott 1-2 dolgot, de csak keveset fogtam fel a levegőhiány miatt. Egész órán szorongattam a karkötőt amit tőle kaptam és néztem azt a kibaszott szegecses szart. Biosz után kivágtattam a teremből egyenesen az öltözőkhöz, bevágtam a táskám az egyik padra és rohantam a levegőre.
Patri kiment cigizni és én csatlakoztam hozzá. Láttam, hogy ő is kijött, de nem nagyon érdekeltem.
Annyira megakartam ölelni, érezni az illatát, hogy szinte ölni tudtam volna érte.
Tesin végig megnyugodni próbáltam.
Szar egy dolog, hogy míg neki egy megkönnyebbülés-féle volt a szakításunk és meg sem érzi, addig nekem szenvedés... napokig tartó szenvedés.
Amikor mentem a könyvtárba angolra azt hittem meghalok, hogy látom Misával cseverészgetni a folyosón... Kész. Végem.
Irodalom előtt Renivel ültünk az udvaron és ahogy megláttam közeledni elindultam be. Fel a lépcsőn. Még mindig jön. Be a terembe, de még egy utolsó pillantás rá. Felém nézett...
A feszültségemet levezetésképpen újrapakoltam az elmosódott sminkemet.
Reniéket megvártam. Amikor elindultunk cigizni, nekem gyanús volt, hogy a kapuba tart Kristóf is. Még mielőtt teljesen kiértünk volna, rászóltam Renire, hogy menjünk kicsit arrébb tőle.
Ezen megint kibuktam, hisz eszembe jutott az amikor ott volt biciklivel és én teljesen bevadultam rá. Talán akkor is érezte, hogy ez ki fog hűlni neki?
Kint ültem a kövön és észrevettem, hogy előttem megy egy csajjal és hátrafordult. Majd mit sem törődve továbbment.
A következő 1 órában végig gondoltam ezeket a dolgokat. Érden kértem Renitől 1 szál cigit.
-
Nagyon vonzódom hozzá és helyesebbnek találom, mint valaha...
Egy ideje azon jár az agyam, hogy kettesbe akarok vele lenni. Nem azért, hogy felmelegítsem a dolgokat, hanem mert valószínűleg szeretem. Ha továbbiakban is csak baráti érzelmei lennének, akkor is volt egy jó estéje. Avatás óta gondolkoztam rajta, de már napok óta bánom, hogy nem hamarabb kezdtem és nem tettem semmit...
2011. október 11., kedd
Most kötekedjetek Kallerok ;)
Reggel nagyon variáltam, hogy mit vegyek fel.
Hm... egyrészesemet akartam, de végül a tüllszoknyámat vettem fel. Bírom azt, amikor megnéznek és utánam fordulnak. Viszi az önbizalmamat, amit a nap folyamán úgyis lenullázok.
Suliban megint ugyanaz van mint eddig. Nem érzem túlzottan, hogy az osztályomnak a kedvence lennék.
A szünetekben tehetem, akkor kiülök az udvarra és megpróbálok valami lényegesre gondolni. Rá is jöttem néhány dologra, amit régebben elhagytam a szokásaimból. Néha jó elemezni az embereket. Olyan furcsa, hogy már gyerekkorban látszik és kiismerhető a reakciója egyeseknek. Ez az új hülyeségem. Néha röhögtem egy-kettő pillanaton, amit sikerült elkapnom, de volt, hogy elszomorított, hogy ők is emberek, kegyetlenek...
Egyik szünetben amikor kiültem jött Kristóf Zsúval. Olyan szinten megoszlottak bennem az érzelmek... Egyrészről, hogy "ne idejöjjön, csak ne ide..." Másrészről "kibukok, ha nem jön ide".
Amikor mellém ült a szívem majd kiesett a helyéről, elkezdtem izgulni és nehezen ment, hogy ne dadogjak. Ez bár olvasva tényleg kurvajó érzés lehet, de utálom ezt az érzést. Ez az amikor kurvára megtetszik nekem egy srác és hirtelen ott van a közelemben.
Végett ért a szünet és mire beértem az előadó terembe teljesen bekönnyeztem , valamint a pulzusom az eget verte. Nagyon nehéz barátként gondolni rá, hiszen többet érzek most. Sokkal többet, mint kellene.
Néha arra gondolok, hogy bármelyik pillanatban benyögheti, hogy kezdjük újra... De ez pont az a dolog ami nem fog megtörténni. Nem érez semmi többet, mint barát. Nem hiányzom neki. Nem érzi a hiányomat. Nem tetszem neki. Nem fordul meg utánam. Nem néz rám úgy. Nem érdeklem.
Elfogadtam, hogy részéről lezárta, de mégis hiszek egy ilyen pillanatban. Hülyének érzem magam, hisz olyanban reménykedek ami soha nem fog megtörténni...
7. óra után leültem hozzájuk az aulában a babzsákokhoz. Annyira nem mertem ránézni és olyan szinten ment a pulzusom, hogy először fészezni, majd a szar technológiámnak hála rajzolni kezdtem. Terveztem egy kibaszott jó ruhát, amit remélem megtudunk majd csinálni anyuval.
Rá negyedórára sietősen elindultam az állomásra, hisz egy fasz vagyok ilyen téren és az Idő lehet, hogy létezik, de nem nekem.
A játszónál Reniék kiabáltak nekem, majd nagy nehézkesen leszenvedtem magam hozzájuk. Reggel a vonaton mondták az ellenőrök, hogy szerezzünk be valami igazolásfélét, mert ez miatt november 1. után megbaszhatnak. Mikor kiértünk az állomásra kértünk is, vonaton kitöltöttem és Érden beváltottam. Most szopassatok!
Gödörben találkoztam Pocokkal és az új csajával. Nyomtam 3-3 puszit és Boldog születésnapottal távoztam onnan.
Kicsit feszült voltam és hazafelé jövet beszóltam egy kukásnak a fütyüléséért.
Biztos vagyok benne, hogy legközelebb inkább kussban marad ;).
Hm... egyrészesemet akartam, de végül a tüllszoknyámat vettem fel. Bírom azt, amikor megnéznek és utánam fordulnak. Viszi az önbizalmamat, amit a nap folyamán úgyis lenullázok.
Suliban megint ugyanaz van mint eddig. Nem érzem túlzottan, hogy az osztályomnak a kedvence lennék.
A szünetekben tehetem, akkor kiülök az udvarra és megpróbálok valami lényegesre gondolni. Rá is jöttem néhány dologra, amit régebben elhagytam a szokásaimból. Néha jó elemezni az embereket. Olyan furcsa, hogy már gyerekkorban látszik és kiismerhető a reakciója egyeseknek. Ez az új hülyeségem. Néha röhögtem egy-kettő pillanaton, amit sikerült elkapnom, de volt, hogy elszomorított, hogy ők is emberek, kegyetlenek...
Egyik szünetben amikor kiültem jött Kristóf Zsúval. Olyan szinten megoszlottak bennem az érzelmek... Egyrészről, hogy "ne idejöjjön, csak ne ide..." Másrészről "kibukok, ha nem jön ide".
Amikor mellém ült a szívem majd kiesett a helyéről, elkezdtem izgulni és nehezen ment, hogy ne dadogjak. Ez bár olvasva tényleg kurvajó érzés lehet, de utálom ezt az érzést. Ez az amikor kurvára megtetszik nekem egy srác és hirtelen ott van a közelemben.
Végett ért a szünet és mire beértem az előadó terembe teljesen bekönnyeztem , valamint a pulzusom az eget verte. Nagyon nehéz barátként gondolni rá, hiszen többet érzek most. Sokkal többet, mint kellene.
Néha arra gondolok, hogy bármelyik pillanatban benyögheti, hogy kezdjük újra... De ez pont az a dolog ami nem fog megtörténni. Nem érez semmi többet, mint barát. Nem hiányzom neki. Nem érzi a hiányomat. Nem tetszem neki. Nem fordul meg utánam. Nem néz rám úgy. Nem érdeklem.
Elfogadtam, hogy részéről lezárta, de mégis hiszek egy ilyen pillanatban. Hülyének érzem magam, hisz olyanban reménykedek ami soha nem fog megtörténni...
7. óra után leültem hozzájuk az aulában a babzsákokhoz. Annyira nem mertem ránézni és olyan szinten ment a pulzusom, hogy először fészezni, majd a szar technológiámnak hála rajzolni kezdtem. Terveztem egy kibaszott jó ruhát, amit remélem megtudunk majd csinálni anyuval.
Rá negyedórára sietősen elindultam az állomásra, hisz egy fasz vagyok ilyen téren és az Idő lehet, hogy létezik, de nem nekem.
A játszónál Reniék kiabáltak nekem, majd nagy nehézkesen leszenvedtem magam hozzájuk. Reggel a vonaton mondták az ellenőrök, hogy szerezzünk be valami igazolásfélét, mert ez miatt november 1. után megbaszhatnak. Mikor kiértünk az állomásra kértünk is, vonaton kitöltöttem és Érden beváltottam. Most szopassatok!
Gödörben találkoztam Pocokkal és az új csajával. Nyomtam 3-3 puszit és Boldog születésnapottal távoztam onnan.
Kicsit feszült voltam és hazafelé jövet beszóltam egy kukásnak a fütyüléséért.
Biztos vagyok benne, hogy legközelebb inkább kussban marad ;).
2011. október 10., hétfő
Heló
Azt hiszem most fogtam fel igazán, hogy nincs és már esélytelen, hogy bármi is legyen. Ő nem fog szünetekbe hirtelen, hátulról átölelni s ezzel a frászt hozni rám és nem is fog többet keresni :). Felfogtam a tényt, de még mindig reménykedek, hogy meggondolja magát és letámad a szünetben, vagy rám ír fészen ... ez benne volt a pakliban, de ez nem fog megtörténni. Nem akarok reménykedni.... Fasz egy dolog.
Suliban irodalmon rám jött a pánik és ezért kikéredzkedtem. Nem volt nagy veszteség, mert a film, amit néztünk nem volt tetszetős...
Szünetekben gyakran kimentem levegőzni és gondolkozni. Nem rajta még mielőtt felmerülne ez a kérdés, hanem egyéb elterelő hülyeségeken...
Egyenlőre nem megyek el a suliból, de be kell vallnom, hogy rettenetes dolog amikor csak ennyit mond, hogy "heló" és megy tovább. Szívem szakad meg...
Suliban irodalmon rám jött a pánik és ezért kikéredzkedtem. Nem volt nagy veszteség, mert a film, amit néztünk nem volt tetszetős...
Szünetekben gyakran kimentem levegőzni és gondolkozni. Nem rajta még mielőtt felmerülne ez a kérdés, hanem egyéb elterelő hülyeségeken...
Egyenlőre nem megyek el a suliból, de be kell vallnom, hogy rettenetes dolog amikor csak ennyit mond, hogy "heló" és megy tovább. Szívem szakad meg...
2011. október 9., vasárnap
Túlélem
Sokkal jobban vagyok. Azt hiszem már az elején el kellett volna dobnom a büszkeségem ahhoz, hogy ne szenvedjem végig ezt a 2 napot. Talán csak az fájt, hogy nem tettem semmit, de mikor megtettem olyan volt, mintha egy kő esett volna le a szívemről. De hát egy csalódott nő nem gondolkodik... :)
Persze most is nagyon szarul vagyok, de könnyebb. Az a helyzet, hogy lehet, hogy nem kellett volna felhívnom, de ez segített. Most már csak szégyenlem az arcom előtte és azok előtt akik tudnak majd a beszélgetésünkről.
Nos kimondhatjuk... ragacs vagyok.
A legjobban talán azt lesz nehéz megszokni, hogy (ha esetleg barátok is maradunk, akkor is) lesznek dolgok amikre rávághatja: Közöd?.
Mindenesetre nehéz lesz visszaállnom a június-július környékére, ezért egy ideig kerülöm, de nem hagyom el a társaságát. Bár nem tudom, hogy ezek után ő kíván-e látni a közelségébe. Remélem, hogy igen :))
Persze most is nagyon szarul vagyok, de könnyebb. Az a helyzet, hogy lehet, hogy nem kellett volna felhívnom, de ez segített. Most már csak szégyenlem az arcom előtte és azok előtt akik tudnak majd a beszélgetésünkről.
Nos kimondhatjuk... ragacs vagyok.
A legjobban talán azt lesz nehéz megszokni, hogy (ha esetleg barátok is maradunk, akkor is) lesznek dolgok amikre rávághatja: Közöd?.
Mindenesetre nehéz lesz visszaállnom a június-július környékére, ezért egy ideig kerülöm, de nem hagyom el a társaságát. Bár nem tudom, hogy ezek után ő kíván-e látni a közelségébe. Remélem, hogy igen :))
Lájkot a népnek!
A borgödör csoport fészen odabasz rendesen :D
Kata és Pocok berakta majdnem az összes Papa Roach számot és ezáltal velük volt ki pár perc alatt az értesítés listám. Lájkot a népnek!
G. Kristóf küldött nekem Sámán számokat és rájöttem, hogy imádom őket :))
Kata és Pocok berakta majdnem az összes Papa Roach számot és ezáltal velük volt ki pár perc alatt az értesítés listám. Lájkot a népnek!
G. Kristóf küldött nekem Sámán számokat és rájöttem, hogy imádom őket :))
Ez így tényleg szar
Olyan szar látni azt, hogy nélkülem is meg van... Meg sem érzi, hogy már nem vagyok neki... Egy teher voltam...
Nekem senkim nincsen
Ráz a hideg, nézem a falamat és könnyezem.
Tegnap a gödör előtt álltam, apám akkor jött hazafelé és egy szia-t nem tudod odanyomni.
Anyám abban a percben jött be a szobámba közölni velem, hogy Gerinctelen geci vagyok amikor Kristóffal szakítottunk.
A barátaim leszarnak... vagy többet akarnak, ami bunkóság...
Gödörben szép és jó, hogy együttéreznek, de most hova szarjanak?
Könnyebb lenne átvészelni, ha lenne egy stabil ember itt mellettem... Iszonyatosan ki voltam akadva előző hét óta anyu miatt, de volt ott nekem az, hogy Kríss itt van...
Ebben a pillanatban nincs legjobb barátom... Csak ismerőseim... Mindenki ott hagyott.
Reszketve keltem fel... Tudatában voltam, hogy vele álmodtam, de nem ezen voltam ki.
Ő is itt hagyott.
Iskolába mi a fasznak menjek be? Senkim nincs ott...
Túl sötét már nekem az Egyetem.
Osztályom... Jobbnak látják a dolgokat, ha nem megyek be... Tsúékra is azt hiszem teher vagyok.
Nem tudom mit csináljak...
Napokban azon agyalok, hogy gyógyszer... A gödörnél ugrani akartam a hídról, miután apám úgy semmibe vett...
Megígértem Kríssnek...
De, ha mégis ez lenne, akkor se az ő hibája...
Egyenlőre tartom magam, de nagyon üresnek érzem magam...
Nem érzem magam fontosnak, nincsenek értékes dolgaim... Összeférhetetlen vagyok és elviselhetetlen...
Múltkor azért raktam ki, mert megtetszett a szám...
Most ez van....
Tegnap a gödör előtt álltam, apám akkor jött hazafelé és egy szia-t nem tudod odanyomni.
Anyám abban a percben jött be a szobámba közölni velem, hogy Gerinctelen geci vagyok amikor Kristóffal szakítottunk.
A barátaim leszarnak... vagy többet akarnak, ami bunkóság...
Gödörben szép és jó, hogy együttéreznek, de most hova szarjanak?
Könnyebb lenne átvészelni, ha lenne egy stabil ember itt mellettem... Iszonyatosan ki voltam akadva előző hét óta anyu miatt, de volt ott nekem az, hogy Kríss itt van...
Ebben a pillanatban nincs legjobb barátom... Csak ismerőseim... Mindenki ott hagyott.
Reszketve keltem fel... Tudatában voltam, hogy vele álmodtam, de nem ezen voltam ki.
Ő is itt hagyott.
Iskolába mi a fasznak menjek be? Senkim nincs ott...
Túl sötét már nekem az Egyetem.
Osztályom... Jobbnak látják a dolgokat, ha nem megyek be... Tsúékra is azt hiszem teher vagyok.
Nem tudom mit csináljak...
Napokban azon agyalok, hogy gyógyszer... A gödörnél ugrani akartam a hídról, miután apám úgy semmibe vett...
Megígértem Kríssnek...
De, ha mégis ez lenne, akkor se az ő hibája...
Egyenlőre tartom magam, de nagyon üresnek érzem magam...
Nem érzem magam fontosnak, nincsenek értékes dolgaim... Összeférhetetlen vagyok és elviselhetetlen...
Múltkor azért raktam ki, mert megtetszett a szám...
Most ez van....
2011. október 8., szombat
Örülök
Vicces, hogy nehezen engedek bárkit is magam mellé... de ép olyan nehezen is engedem el. Nagyon ragaszkodom hozzá....
Nem tehet arról senki, hogy rosszul vagyok a párok látványától. Ők sem tudják mi lesz később... én sem tudtam. A könyvet, amit már régóta olvasok és csak fejezetek kérdése, hogy befejezzem, nem tudom már elővenni. 1 fejezet olyan lenullázó volt számomra, hogy befejeztem.
Fészen a kiírásoknál ugyanaz a kifejezhetetlen fájdalom és mélységes bűntudat.
Úgy gondolom, ha nem csináltam volna meg azt a bizonyos hétvégét, lehet nem lett volna ez. Nem tűntem volna el és talán kurvára nem érezném azt, hogy elbasztam.
Mindenről ő jut eszembe. Egy-egy elejtett gondolat valakitől, egy bizonyos szituáció és a boldog szerelmes párok... Kiborító és be kell látnom ez elől nem menekülhetek.
Fezenben amikor piszkált a padnál és hülyébbnél hülyébb megjegyzéseket tett , amikor átölelt este és szemembe nézett, amikor vonaton fogtuk egymás kezét... ezek után egyáltalán nem sajnálom, hogy akkor megismerhettem.
Az éjjeli kamozások, a mély beszélgetések, az érettebb gondolkodása és a néhol perverz dolgai...
Nagyon hiányzik az hogy fogja a kezem, hogy átöleljen és néha egy puszit nyomjon a számra.
Kristóf volt eddig a legkülönlegesebb barátom és most is nagyon értékes embernek látom.
Azt hiszem nem lesz jobb nála, ebből következik, hogy fontos volt és most is az nekem.
Azt érzem, hogy ő kell csak.
Szeretem a hidunkat, ahol majdnem mindennap el is megyek....Hiányozni fog az amikor ott az állomáson átölelt panorámával az idegen, taknyos pasival...
...amikor először igazán megcsókolt.
Annyira tetszett az elején ez a lassúság...
Te talán ezt is én basztam el, hogy nem tettem meg...
Gerinctelenség ez... Nagyon az...
Tegnapelőtt miközben Kríssel dumáltam elszívtam egy cigit... Olyan volt mintha itt lenne.
Szánalmas a részemről...
Kristóffal tegnap szakítottunk. Végleg.
Nagyon fáj és szívbemardosó az egész... Pár hónapja nem gondoltam volna... amikor Pocok miatt voltam ki és ő vigasztalt, hogy vele lesz bármi is. Az akkori érzelmeim nem összehasonlíthatóak azzal amit most érzek. Erősebbek. Olyan egy hülye vagyok.
Mit siratsz te ember?!
Nincs semmi komolyabb bajom.
Vagyok.
Élek.
Tudok mosolyogni...
Felállok és megyek tovább.... amit már régen meg kellett volna tennem, hisz az eltelt hónapokban lerántottam magamat és mástól vártam a megoldást. Remélem, hogy nem csak írom megint... De tény, hogy tudom mit kell tennem és ez már fontosabb előrelépés.
-
Felháborítónak, de leginkább fájdalmasnak tartom, hogy egyes embereknek a fészen kiírt szingliségem azt jelenti, hogy szabad a pálya...
Ti gondolkodtok???
Órák teltek el és jöttök ezekkel. Gusztustalan. Hányok tőletek.
Ezekre inkább nem is válaszolok.
Főleg 1-2 barátomtól nem vártam volna el... de ha elküldöm a halál faszára, akkor meg én vagyok a gyökér...
Nos... Köszönöm nektek emberek! Igazán köszönöm.
-
Voltam a gödörben...
Mindenki képbe volt nagyjából, aki nem az pedig levágta...
Óvatosak voltak velem...
Mindenki sokkolóan nézett rám, amikor dohányoztam. Ti megtehetitek, én nem?
Nem azért teszem, mert ráakarok szokni... Most egyszerűen így könnyebb.
Elhívtak borozni, amin sokat mosolyogtam a napomhoz képest.
Amikor Márk berakta a Búcsút, akkor erősen megkönnyeztem (Hülye -.-"), de a pózerpunk beszólásánál nagyot néztem és elfelejtettem. Azt hiszem ő sokat segített nekem a napomban. /Ha netalán olvasnád most ezt a posztot, akkor Köszönöm neked!./
Reni sokszor basztatott, hogy engedjek már magamból és vegyem a dolgokat lazára... ...a végére meg is tettem és szarrá pogóztam mindenkit. (Mondjuk ez erős túlzás... Csak azokat akik elől voltak, és leginkább Keduékat lökdöstem nagyon, meg Márkba belebasztam néha, ami lássuk be... fenomenális érzés volt. Bocsi ^_^). Ja... és körbeugráltam a termet keményen...
Nos a gitáros nagyon mosolygott rám, elejtett néhány kacsintást és totál azt hittem leugrik hozzám. Az énekes lejött dübörögni közénk és legalább értelmét láttuk, hogy van.
A koncert végén kaptam megint egy dobverőt... Király vagyok.
A végén oda is jött az énekes nekem dumálni, bár nem nagyon érdekelt az igazat megvallva, meg még a dobos integetett nekem gőzerővel amikor mentek. Valószínűleg tetszhetett neki a Show amit produkáltunk.
Kimentem a gödör elé azután, hogy Istivel egyeztettük és Márkot rávettem, hogy tarháljon nekem egy pengetőt.
Szoknyába, nyári felsőbe és bőrkabátba voltam, tehát megfagytam gyakorlatilag.
Tisztára önsanyargató vagyok. Reszkettem a hidegbe, de így elviselhetőbb volt a bennem a hiány és végre levegőt is tudtam venni.
A hangulatom az idő.
Rockiban már nem volt semmi érdemleges, haza is jöttem.
Szánalmas a részemről...
Kristóffal tegnap szakítottunk. Végleg.
Nagyon fáj és szívbemardosó az egész... Pár hónapja nem gondoltam volna... amikor Pocok miatt voltam ki és ő vigasztalt, hogy vele lesz bármi is. Az akkori érzelmeim nem összehasonlíthatóak azzal amit most érzek. Erősebbek. Olyan egy hülye vagyok.
Mit siratsz te ember?!
Nincs semmi komolyabb bajom.
Vagyok.
Élek.
Tudok mosolyogni...
Felállok és megyek tovább.... amit már régen meg kellett volna tennem, hisz az eltelt hónapokban lerántottam magamat és mástól vártam a megoldást. Remélem, hogy nem csak írom megint... De tény, hogy tudom mit kell tennem és ez már fontosabb előrelépés.
-
Felháborítónak, de leginkább fájdalmasnak tartom, hogy egyes embereknek a fészen kiírt szingliségem azt jelenti, hogy szabad a pálya...
Ti gondolkodtok???
Órák teltek el és jöttök ezekkel. Gusztustalan. Hányok tőletek.
Ezekre inkább nem is válaszolok.
Főleg 1-2 barátomtól nem vártam volna el... de ha elküldöm a halál faszára, akkor meg én vagyok a gyökér...
Nos... Köszönöm nektek emberek! Igazán köszönöm.
-
Voltam a gödörben...
Mindenki képbe volt nagyjából, aki nem az pedig levágta...
Óvatosak voltak velem...
Mindenki sokkolóan nézett rám, amikor dohányoztam. Ti megtehetitek, én nem?
Nem azért teszem, mert ráakarok szokni... Most egyszerűen így könnyebb.
Elhívtak borozni, amin sokat mosolyogtam a napomhoz képest.
Amikor Márk berakta a Búcsút, akkor erősen megkönnyeztem (Hülye -.-"), de a pózerpunk beszólásánál nagyot néztem és elfelejtettem. Azt hiszem ő sokat segített nekem a napomban. /Ha netalán olvasnád most ezt a posztot, akkor Köszönöm neked!./
Reni sokszor basztatott, hogy engedjek már magamból és vegyem a dolgokat lazára... ...a végére meg is tettem és szarrá pogóztam mindenkit. (Mondjuk ez erős túlzás... Csak azokat akik elől voltak, és leginkább Keduékat lökdöstem nagyon, meg Márkba belebasztam néha, ami lássuk be... fenomenális érzés volt. Bocsi ^_^). Ja... és körbeugráltam a termet keményen...
Nos a gitáros nagyon mosolygott rám, elejtett néhány kacsintást és totál azt hittem leugrik hozzám. Az énekes lejött dübörögni közénk és legalább értelmét láttuk, hogy van.
A koncert végén kaptam megint egy dobverőt... Király vagyok.
A végén oda is jött az énekes nekem dumálni, bár nem nagyon érdekelt az igazat megvallva, meg még a dobos integetett nekem gőzerővel amikor mentek. Valószínűleg tetszhetett neki a Show amit produkáltunk.
Kimentem a gödör elé azután, hogy Istivel egyeztettük és Márkot rávettem, hogy tarháljon nekem egy pengetőt.
Szoknyába, nyári felsőbe és bőrkabátba voltam, tehát megfagytam gyakorlatilag.
Tisztára önsanyargató vagyok. Reszkettem a hidegbe, de így elviselhetőbb volt a bennem a hiány és végre levegőt is tudtam venni.
A hangulatom az idő.
Rockiban már nem volt semmi érdemleges, haza is jöttem.
2011. október 7., péntek
Várok
Nem fogom magam lenullázni...
Olyan érzés ez, mintha vesznék el... Sose keltem még így... Tegnap este se voltam fényesen, de valahogy jobb volt. Mi ez az érzés ha??? Na mi??? Ha azt írom, hogy elviselhetetlen fájdalom, akkor nem sajnáltatás miatt, hanem mert tényleg az.
Ez már eldőlt. Minden el van dőlve.
Várok, várok és várok...
Ne akard, hogy maradjak.
Várok, Várok és várok...
Szavakat gyorsan mondjad.
Időt pörgetnék... Jó messzire... Ha lehetséges lenne... Újra megakarok születni... ... Lehetetlen.
Olyan érzés ez, mintha vesznék el... Sose keltem még így... Tegnap este se voltam fényesen, de valahogy jobb volt. Mi ez az érzés ha??? Na mi??? Ha azt írom, hogy elviselhetetlen fájdalom, akkor nem sajnáltatás miatt, hanem mert tényleg az.
Ez már eldőlt. Minden el van dőlve.
Várok, várok és várok...
Ne akard, hogy maradjak.
Várok, Várok és várok...
Szavakat gyorsan mondjad.
Időt pörgetnék... Jó messzire... Ha lehetséges lenne... Újra megakarok születni... ... Lehetetlen.
2011. október 6., csütörtök
Melletted lenni
Maradni akarok,
melletted lenni,
örömöt és bánatot
veled viselni.
Veled akarok
álmokat szőni,
tanulni hibákból,
egy életet élni.
Ha minden zúdul,
a te társad lenni,
ha mindenki fordul,
ott foglak ölelni...
/Ansen/
melletted lenni,
örömöt és bánatot
veled viselni.
Veled akarok
álmokat szőni,
tanulni hibákból,
egy életet élni.
Ha minden zúdul,
a te társad lenni,
ha mindenki fordul,
ott foglak ölelni...
/Ansen/
Rád gondolok
Mostanában nem alszom eleget, hisz rád gondolok
kedvesem. Álmokat átkozok, de nappal haldoklom...
Hibákat földelem a vulkánok kúpjára, talán
elfedi azt amit már fáraszt, de nem nyújt már támaszt.
Hülyeség mind. Sodródni, tán sebesülni fogok a láva habján.
Rettegek az ugrástól, de akkor is mélybe vetem
magamat. Elhalt érzéseimet újra élesztem...
Kártyában vesztettem az élettel, viszont tudom, hogy
én bujdosni nem fogok, vermet ásni úgysem tudok.
Élni fogok, mert feladatom. Remélem szép emlékeket hagyok...
*Élni fogok, mert feladatom. Légy mindig jó! Drága oroszlánom...
/Ansen/
kedvesem. Álmokat átkozok, de nappal haldoklom...
Hibákat földelem a vulkánok kúpjára, talán
elfedi azt amit már fáraszt, de nem nyújt már támaszt.
Hülyeség mind. Sodródni, tán sebesülni fogok a láva habján.
Rettegek az ugrástól, de akkor is mélybe vetem
magamat. Elhalt érzéseimet újra élesztem...
Kártyában vesztettem az élettel, viszont tudom, hogy
én bujdosni nem fogok, vermet ásni úgysem tudok.
Élni fogok, mert feladatom. Remélem szép emlékeket hagyok...
*Élni fogok, mert feladatom. Légy mindig jó! Drága oroszlánom...
/Ansen/
2011. október 4., kedd
Ansen analízis
Teljesen túlreagálom a dolgokat. Mondhatjuk, hogy alapjáraton eléggé sűrű, női tulajdonság, de ez most komoly. Vicces, mert lehet, hogy most is ezt teszem...
Túl nagy feneket kerítek a dolgoknak, a problémáimat pedig erősebben élem meg és külvilágnak úgy adom tovább, mintha éveket szenvedtem volna...
Lehet, hogy csak a figyelmet akarom felhívni magamra?
Megeshet, hogy figyelemhiányos lennék?
Meg hát...
A művészek is így csinálják gondolom... magukat rántják a mélybe, pedig lehet, hogy kitudnának mászni onnan... persze így sokkal jobb és hatásosabb művek születnek.
A vicces, hogy előtudják úgy adni a dolgokat, hogy maguk is elhiszik, hogy ők a világ legszerencsétlenebb élőlényei... így elkerülhetetlen a depresszió.
Tudat nélkül én is ezt csináltam/csinálom, pedig nem vagyok művész se...
Talán a blog is ezért készült? Nem értem magamat...
Néha úgy érzem tökre reálisan látom a dolgokat/dolgaimat, de előfordul az ellenkezője is. Ilyenkor borul minden és aki a közelembe van az is szánja az eget. Én nagyon nem vagyok büszke magamra.
--
Önértékelési problémáim vannak. Ez az amiben tudatosan tudom mondani, hogy igaz. Még egy dolog amiért nem vagyok büszke magamra. (Ez érdekes... ha önértékelési problémáim vannak akkor alap, hogy nem vagyok büszke sem magamra, sem a dolgaimra.)
--
Lassan elérem a nagykorúságomat, ami nem jelent sokat. Gyerekként volt egy fajta fal ami védett, most nem lesz... ráadásul még felnőttnek sem mondhatom magam.
A nevetséges az, hogy a 2 évvel fiatalabb barátom jobban látja a dolgokat, sokkal inkább mondhatjuk, hogy ő az érettebb...
--
Teljesen mást csinálok, mint amit gondolok. Nem akarok veszekedni, de már teszem; neki adok igazat, és úgy csinálok mintha nem. Egy önfejű, némber vagyok...
Túl nagy feneket kerítek a dolgoknak, a problémáimat pedig erősebben élem meg és külvilágnak úgy adom tovább, mintha éveket szenvedtem volna...
Lehet, hogy csak a figyelmet akarom felhívni magamra?
Megeshet, hogy figyelemhiányos lennék?
Meg hát...
A művészek is így csinálják gondolom... magukat rántják a mélybe, pedig lehet, hogy kitudnának mászni onnan... persze így sokkal jobb és hatásosabb művek születnek.
A vicces, hogy előtudják úgy adni a dolgokat, hogy maguk is elhiszik, hogy ők a világ legszerencsétlenebb élőlényei... így elkerülhetetlen a depresszió.
Tudat nélkül én is ezt csináltam/csinálom, pedig nem vagyok művész se...
Talán a blog is ezért készült? Nem értem magamat...
Néha úgy érzem tökre reálisan látom a dolgokat/dolgaimat, de előfordul az ellenkezője is. Ilyenkor borul minden és aki a közelembe van az is szánja az eget. Én nagyon nem vagyok büszke magamra.
--
Önértékelési problémáim vannak. Ez az amiben tudatosan tudom mondani, hogy igaz. Még egy dolog amiért nem vagyok büszke magamra. (Ez érdekes... ha önértékelési problémáim vannak akkor alap, hogy nem vagyok büszke sem magamra, sem a dolgaimra.)
--
Lassan elérem a nagykorúságomat, ami nem jelent sokat. Gyerekként volt egy fajta fal ami védett, most nem lesz... ráadásul még felnőttnek sem mondhatom magam.
A nevetséges az, hogy a 2 évvel fiatalabb barátom jobban látja a dolgokat, sokkal inkább mondhatjuk, hogy ő az érettebb...
--
Teljesen mást csinálok, mint amit gondolok. Nem akarok veszekedni, de már teszem; neki adok igazat, és úgy csinálok mintha nem. Egy önfejű, némber vagyok...
2011. október 3., hétfő
Azt hiszem ez lesz
Elhatározásra jutottam.
Ha egy nagyobb érzelmi sokk érne, persze attól vagy azoktól akik nekem a legfontosabbak, tövig megváltoztatnám a kinézetem. Így próbálnák menekülni magamtól (hisz csak én vagyok a hibás) és talán a hülyeségeimmel sem próbálkozok, ha így robbanok...
-Szőkére (inkább fehérnek mondhatóra) festeném a hajam, néhol fekete beütéssel.
-Levágnám rövidre a hajam.
-Piercinget rakatnák a szemöldökömbe... Tetoválást tuti nem vállalnék be.
Azt hiszem ezzel kicsit máshogyan, jobban túl tudnám élni a dolgokat. Elhagyom ezt a személyiségem, mert ha már úgyis leszartak, most mit dob ezen? Ezen gondolkoztam...
Körülbelül ekkora lenne a hajam, a formája, de a színe totál nem...:
Hülyeség tudom, hogy ilyenen gondolkozok... de nagyon félek...
Ha egy nagyobb érzelmi sokk érne, persze attól vagy azoktól akik nekem a legfontosabbak, tövig megváltoztatnám a kinézetem. Így próbálnák menekülni magamtól (hisz csak én vagyok a hibás) és talán a hülyeségeimmel sem próbálkozok, ha így robbanok...
-Szőkére (inkább fehérnek mondhatóra) festeném a hajam, néhol fekete beütéssel.
-Levágnám rövidre a hajam.
-Piercinget rakatnák a szemöldökömbe... Tetoválást tuti nem vállalnék be.
Azt hiszem ezzel kicsit máshogyan, jobban túl tudnám élni a dolgokat. Elhagyom ezt a személyiségem, mert ha már úgyis leszartak, most mit dob ezen? Ezen gondolkoztam...
Körülbelül ekkora lenne a hajam, a formája, de a színe totál nem...:
Hülyeség tudom, hogy ilyenen gondolkozok... de nagyon félek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)