Itt vagyok... kórházban...
Egy hónapja körülbelül bevettem 90 db Anafranil-t. (aki nem lenne tisztában vele, hogy ez micsoda, elmagyarázom... Januárban kaptam az iskola pszichiátertől depresszió ellen, khm és öngyilkossági gondolatok ellen. ironikus, nemde?) Telefonon kómásan elmondtam a legjobb barátnőmnek, Babsynak és abban egyeztünk meg, hogy felhív később. Hívott is, de elaludtam... Mivel nem tudta mik a következményei a gyógyszereknek és nem vettem fel a telefont egyből hívta anyut. Anyu berohant a szobámba és egy kép ugrik be, hogy azt mondja: Babsy... Hívta a mentőket és bevittek a Péterfybe. Egy csövet ledugtak a torkomon és kiszedték belőlem a káros anyagot. Apu arcára emlékszem, de arra, hogy mit csináltam, mit beszéltem... arra nem...
Kikerültem a Péterfyből. Persze egyből kellett mennem egy pszichiáterhez. (Dr. Mátyás Anna). Beszélgetés után kiderült, hogy bekéne feküdnöm a Bethesda pszichiátriai részére...
Itt vagyok... Pánikrohamok követik egymást... NEM AKAROM!!! Miért ugrik folyton a hangulatom, mért nem tudok úgy nevetni ahogy mások, mért kell itt lennem?
Utóbbi 2 napon annyira rosszul éreztem magam, hogy végül tegnap kirobbantam... felvágtam a kezem... (igen... én aki ellenzi ezeket... ) Átkutatták a cuccaimat és elvettek minden ilyen tárgyat amivel okozhatok magamnak sérülést... Nem akarok itt lenni, de KELL!
Amióta itt fekszem... lassan 2 hete, azóta senki a baráti körömből nem látogatott meg. Anyuék igen. Néha jó kedvem van, néha nem. Vannak mások is, persze más-más bajokkal.
Értelmetlen vagyok... Csúnya a hajam, szemem, a fülem, a szám, az orrom, a kezem, az ujjam, a körmöm, a könyököm, a vállam, és még sok mindenem... nem tudok tükörbe nézni. Anyu szerint ÖNZŐ is vagyok. Minek éljek??!!
nem tudom...
Megismerkedtem egy kisfiúval, Andrissal. Hmm, ő lett a kisöcsém... nagyon tetszik nekem amikor nővéremnek hív. Gyógyulj meg!
Persze egy animéssel is találkoztam... Nekoval. Iszonyat örült, hülye és imádom. Végre a szintemen lévőt is találok ebben az úgynevezett börtönben.
S.A.