Szombati napon, hogy Gönci szavaival éljek... megünnepeltük Ádám hazatértét Balatonról. Gödörből Elizával eltűntünk egy másfél órára, mert egy hirtelen felmerülő probléma miatt, le kellett mennie a BORászokba... és én elkiisértem.
Mire visszatértünk, addigra Ádám és Gönci ott várt az állomáson minket.
A gödrözés kellemes volt, de semmiféle érdekfesziitő dolog nem történt. Rockiba átmentünk, de ott sem maradtunk sokáig.
Eliza meghiivott minket, hogy aludjunk nála, Százhalombattán. Belementem a dologba, mert mért ne...
Amúgy igazából, a döntő szerep az volt, hogy Ádám is ott lesz.
Elizáék az apja szobájába aludtak, iigy értelemszerűen én meg Pocok együtt...
Lefürödtem, kaptam pizsit és mire elcsendesedtek a dolgok, bementem a szobába.
Nem tudom, hogy mennyi ideig ültünk ott együtt a sötétben... de én egész éjjel eltudtam volna lenni úgy.
De ekkor, magára húzott és eldőlt, hogy mit is akar... Én meg mint, egy éhező, kiskutya belementem a dolgokba. Nagyon élveztem az estét, de megbántam... ezt most már mondhatom. Nem elég, hogy könnyen kaphatónak vagyok iitélve... de magamnak szereztem több hetes szenvedést... mert ugye tőlem semmit az ég világon nem akar...
Megkérdeztem tőle másnap, hogy tulajdonképpen mit is akar tőlem... A válasz egyértelmű és tömör volt: békét.
Mivel mocskosan kihasználta az érzéseimet, én persze meg az alkalmat, egy kicsit dühös vagyok rá... de igazából én voltam a fasz...
Mindegy... megtörtént...
Itt egy kép... iszonyat aranyos mikor alszik *_*
Gondolkoztam...
Több pasi is van a világon... én meg ő miatta szenvedek, akibe még csak nem is vagyok szerelmes... nem szerelmes, csak kurvára tetszik...
Nagyon fáj, hogy csak ennyi és nincs tovább... De bevallom csak azért nem iirtam eddig, mert itattam az egereket... Arra a döntésre jutottam, hogy teljesen semlegesként fogom kezelni addig, amiig már teljesen nem lesz az...
Mindenesetre egy emlék marad...
