2011. december 19., hétfő

Érdemes Élni

Olyan embereket tisztelek és becsülök meg, akiket nem érdemes. Ki az, aki nekem "igazán" fontos?


Utálom, hogy fájdalmakat élek meg olyan emberek miatt, akik gyakorlatilag élik a saját életüket. Utálom. Utálom, hogy a családtagjaimról is elmondhatom ezeket... Alig pár napja, hogy kezd eltűnni a lila folt a lábamról, de az öcsém megint produkált egyet a combomra, alig tudok ráfordulni...
Fless. Örülök amúgy, hogy ennyire összetartó itt mindenki és azt is, hogy olyan emberrel élek már 16 éve, akit még a hátam közepére sem kívánok, valamint a kinti életben sem látnék szívesen.

Karácsonyomat a gödörben fogom tölteni, mivel anyuék nem lesznek itthon. Megkért, hogy főzzek én aznap, de aztán lemondta....

Nincs bajom a karácsonnyal, azonfelül, hogy felkapott dolog lett manapság és elvesztette a valódi jelentését. Nem utálom... de nem szeretem. Ünnepeljem azt, ami nincs? Hogyne...
Kristóf tegnap mondta, hogy menjek le hozzájuk, de visszautasítottam, gödörben jó lesz, odavaló is vagyok. (Y)

Nem érzem azt, hogy bármihez és bárkihez is tartoznék, még a barátaimat sem tudom tisztán megállapítani... Mondjuk tény, hogy csak haverjaim vannak... Hm, ez egy kicsit forever alone hangvételű.
Én nem kérek senkit sem arra, hogy kötelességből itt legyen mellettem. Csak most... ez így szar. Írjak rá egy haveromra??: Ez meg az van, van kedved találkozni? "Legalja..." (Kristóf mondja mindenre... és igaza van (Y))


"A boldogság, a szerelem, a szex és a zene,
a család, buli, barátok, a minden hite
A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő,
ha igazért harcol ész és az erő
Az állatok, a természet, az étel, az ital
Lázadás és jóért a vihar
Az évszakok, a Nap, a bolygó, az ég és
minden, amiért még érdemes Élni..."

2011. december 15., csütörtök

Utó előszó

Azért kezdtem el ezt a blogot, mert problémáim voltak, de soha nem azért, hogy sírjak. Az elején csak szépet és jót írtam ki, hogy töröljem magamból, hogy a sötétség is itt van bennem. Ez a hozzáállás viszont változott januártól folyamatosan.... Egyre jobban kezdtem kinyílni és a vége az lett, hogy rutinosan osztottam meg a nagyobb dolgaimat is a világ előtt. A legnagyobbak persze még mindig háttérben vannak és úgy gondolom most, hogy azokat nem is fogja senki sem a közeljövőben elolvasni. Ez marad az én titkom, ami esetleg majd másnak is a titka lesz... akkor csak egy közös titkunk marad....
Akinek van ideje és kíváncsi az elmúlt egy évemre, annak ajánlatos elolvasni az eddigi posztjaimat is, mert higgyétek el, érdekesek. Elképesztő, hogy hogyan változik az ember egy év alatt, méghozzá látványosan. Aki nem is ismer, az is már a fogalmazásaimból rá jön, hogy "igen, itt történt valami", "itt már komolyabban áll a dolgokhoz"... és társai...

A májusom és júniusom kórházban töltöttem és az akkori posztjaim szemléltetik, hogy erős hangulatváltozásom volt, ami mára sem változott sokat. Sajnálom. Idő kell nekem...
Nem vagyok tökéletes és folyamatosan fejlődök... (A változás szót nem szeretem, mert szerintem aki vagyok és voltam az ugyanúgy megtalálhatóak bennem.)
Sok minden történt velem ebben az évben: Szép napok, fellépések, csalódások, vonzódások, törések és felépülések. Érdemes azoknak elolvasni, akiknek hasonló problémáik és érzéseik vannak... de lényegesen fontos elmondanom, hogy sehol sincs itt válasz a kiútra... A meghatározó dolgok bennem/bennünk vannak.

Ha az merülne fel benned, hogy vége van a blogomnak, akkor legyél tisztában a lapjaimmal... Játszok, amíg tudok, írok amíg van mit.

"Akkor érthetsz meg igazán, ha te is végigmentél, érezted és megélted azt az utat, amit most járok. Amíg nem is voltál még csak ennek a közelében sem, addig csak szánhatsz..."
-

Darlinról az utóbbi hónapokban sok információt kaptam, amik persze a hetekben meg is tették a hatásukat nálam. Feldolgozás, mint már kiderült: NEM AZ ERŐSSÉGEM, de nem is lehetetlen nálam. Nem utálom, nem haragszom és nem is szidom őt... nem tartom gyereknek és nem is becsülöm le.... valamint ezeknek az ellenkezőjét is elmondhatom egy-kettő gyengébb pillanatomban.
-

Így kellett történnie mindennek és nyilvánvaló, hogy még mindig ezek mély sebek nekem.

Hm... viszont most boldog vagyok.

Remélem senki nem úgy értelmezi, hogy úristen "most boldog" vagyok és ezt csak úgy leírtam.
Semmit nem írok ok nélkül és nem úgy értem, ahogy most hirtelen eszedbe jutna. Ne gondoljatok iróniára, mert ez teljesen nem az. Merülj el és talán megérted!

Boldogság... Iszonyatosan szubjektív dolognak tartom, hiszen mindenkinek mást jelent. Egy gyereknek és egy felnőttnek is máshogy van szótárazva, hiszen ahogy növünk fel, az ember akaratlanul is elkezd anyagiasodni...
A gyermek őszinte és ártatlan addig, amíg a környezete kellő hatást nem fejti ki rá....
Természetesen ezzel nincs baj, hiszen ez az élet lánca... változik az értékrendünk.

Tudat alatt elnyomjuk a tiszta érzéseinket és csak a vádló, "miért én?!" marad. Élni akarok, ennyi az egész... Élni a világomban.

Nem vagyok gyerek....

Nem vagyok felnőtt....

2011. december 13., kedd

Lehet mindent!

Nem értek semmit.

Bent ülök a szobámba, kiakadtam... iszonyatosan. Kedves olvasóim és általam értékesnek hitt emberek, akkor most LEHET BÁRMIT MONDANI. MINT MINDIG. LEHET GYÚNYOS MOSOLYT, LEHET ÖNELÉGÜLT FEJET VÁGNI! ÖRÜLJETEK!

Zokogok. Nem tudom befejezni. Szétfeszít minden belülről. Fiatal vagyok, nincsenek erős kapcsolataim, hogy ezt bárki sokáig elnézné nekem. Szüleimmel sem erős a kapcsolatom.

Nagyon bepánikoltam. Nem tudok semmit. Egyedül vagyok. Nem akarok senkire sem rátámaszkodni. Sokan hiányoznak. Heni, kiskutyáim, Misa, Babsz, Darlin, Szüleim és az Öcsém.
Itt hagytak!

Apám bejött a szobámba, az ágyamra vágott egy kicsi dohányt és kizúzott a szobámból: "Sajnáltasd magad!"

ELEGEM VAN, HOGY MINDENKI EZT MONDJA. Elvonultam. Semmilyen életjelet nem adtam a kiakadásomról. De ezt is most már leszarom. Olvassatok és örüljetek!

Tisztában vagyok, ha az ilyenjeim eljutnának a gyermekjólétis mitugrászhoz, akkor 18 éves koromig bent feküdnék a pszichiátrián.

Anyám várja, hogy önzetlenül öleljem meg, de én ugyanezt várom tőle és apámtól is. Én nem tudok, annak a tudatában, hogy amikor kellett vagy kellene mindig egyedül voltam és vagyok.

Gyerek vagyok még. És igen... kurvára érzékeny... Fasz ki van.

Elviselhetetlen vagyok.... Mint a nagymamám....

2011. december 11., vasárnap

Ilyen ez a század

"Maradj ember, őszinte tiszta fejjel."

Pénteken olyan voltam, mint egy élőhalott. Suliban megvártam Renit és mentem fel Pestre egyből, mert anyuval megakartuk venni a Moby Dick koncertjegyet és az acélbetétes bakancsomat.
Én, én vagyok, ezért természetes, hogy elnéztem az időt, így 45 percig fagyoskodhattam a déliben. Érdekes volt, mert egy általános iskolai osztálytársam köszönni sem tudott, szóval értékelem az emberi kapcsolatokat.
Anyu felhívott, hogy menjek le a Metróhoz és miután letette a telefont, akkor én sikeresen le is gurultam a lépcsőn. Sokan néztek, de senki nem fogta magát, hogy felsegítsen, lesokkoltam és nyögni nem tudtam.
Nem találtuk a Headbangert hosszú keresés után se, így arra jutottunk, hogy a helyszínen veszem meg drágábban a jegyemet. A Jajcica megtalálása már könnyebben ment... iszonyat jó cuccok voltak ott, fűzők-szoknyák-kabátok tömkelege. *_*
Mikor hazaértünk, gyorsan felvettem a bakancsot és rohantam Katához. A gödörben Zsúval is találkoztam, aminek nagyon örültem. Dávid születésnapom miatt meghívott egy szilvapálinkára, de viszont később keverttet és vbk-t ittam ott csak. Feriék szóltak, hogy mivel Kata 15 éves távoznia kell és értelemszerűen vele együtt ki is mentem.
Erikéknek a kannását megittam és mondanom sem kell, hogy nagyon készen voltam. Nem tudom mit mondhattam Eriknek, de sokat dumáltunk és kivételesen én voltam a lerészegedett és nem ő. Amire emlékszem, hogy Márkot a kannás miatt üldöztem, majd a lehengerlő gesztusai miatt meg is rugdostam. "Már majdnem fájt."
Körülbelül éjfélre értünk haza és Katának valahogy összehoztam valami ehetőt a tűzhelynél.
Nem tudom mennyiszer, de sokszor kijártam a wcre. Szép!... Az ágyam mellé raktam a felmosóvödröt, mert a lavórt nem találtam, de feleslegesen, mert már addigra nem volt bennem semmi.

Másnap korán keltünk a con miatt és alapos készülődés közben észrevettem, hogy Kata még alszik. Felkeltettem és újabb 2-3 óra alatt el is készültünk mindketten. Arra jutottam, hogy most nem cp-zek semmit és csak a nekem mondható átlagos ruhámba megyek, viszont Katának kölcsönadtam a szegecses övemet és a lila parókámat.
A con nem volt rossz, de az eddigiek közül a legszarabb. Ettünk Sushit és elmondhatom, hogy kibaszott finom.
Hosszú noszogatás után Katát rátukmáltam egy Tescós kiruccanásra, úgy hogy Gábort is elhívom, ami jó, mert végre nem a tömegben pusztultam. NEKEM KELLETT TESCÓS KAKAÓ ÉS KÉSZ!
Visszaérkeztünk körülbelül fél hatra és rohantunk fel a hungexpo wc-be Katáról leszedni a hajat. Kristófot 5-re hívtam és féltem, hogy nem találom meg, de ez hülyeség volt a részemről, mert ott volt, ahol megbeszéltük. Hamar meglett és kivittük Katát a délibe, utána meg elindultunk az Auchan-ba még egy kakaóért. Már nagyon fájt a lábam és éreztem, hogy most szedte le a sarkam a bakancs, de tűrtem. Kristófot kértem, hogy a méteres lábaival ne tűnjön el, mert meghalok xD.
Megittuk a kakaót és egy szentkirályit vedeltünk a villamoson. Úgy ittuk, mint a feleseket, ezért szerintem azt hitték a velünk egy térben lévők, hogy alkolizálunk... mondjuk érdekesnek tudom be, hogy Moby Dick koncert előtt nem a vodka-narancsot, hanem kakaót ittunk teljes komolysággal. Természetesen most így jobb volt :).

A Club202-ben vártuk Ramiékat, mert mint kiderült ők is jönnek. Fuck Yeah!
(JUBILEUMI KONCERT!!)


Nagyon jól éreztem magam és a 21.századnál a már leszakadó lábam ellenére is kimentem Kristóffal kicsit előre. Kedvenc számom amúgy tőlük...

"Mindenki fél
Mindenki lázad
Ilyen ez a század
"

Kicsit nosztalgiás volt az este...

Hazafelé is jól szórakoztam és végül nem aludtam Kristófnál, mivel az első vonattal eltudtam jönni. Köszönöm neki, hogy megvárta velem/velünk a hörcsögöt ^_^.

2011. december 7., szerda

Nem ellened!

Nem ellened haragszom,
Hanem csak is te érted.
Barátságom elhagyod,
Az önbizalmam sérted.

Köszönni, ha kell azt tudsz,
De szépen elmész mellettem.
Bunkó nem vagy. Erre fut...
Nem értem! Mit vártam tőled?

Mintha soha nem akartál volna
megismerni. Idegenként nézel,
És ha nem lesnél a blogomra... ...
Könnyen elfelejtődnék benned.

Tőled nem követelek semmit,
Hiszen tudod... én tisztellek!
Érek én... de csak ennyit...
Hogy szokásosan merengek...
/Ansen/
 
 

Mik ezek a láncok Füvi?

Suliban teljesen jó volt a nap, leszámítva, hogy alig aludtam. Fél 7-kor apám azzal ébresztet, hogy nem megyek-e suliba, mert stílusosan elaludtam: a telefonom kikapcsolt és ébresztésnél sem kapcsolt be -.-"
50 perckor már ott kellett volna lennem a gödörnél, ehelyett az állomásra értem oda körülbelül óra 10-re. Fasza vagyok, borzos haj, semmi smink. Vonaton megcsináltam magam és megmutattam Reniéknek azt a könyvet, amit kaptam. Nagyon tetszik! :))
A suliban cigizésért most tényleg kaptam igazgatóit! (Drága hírterjesztőink múltkor már eljuttattak egy ilyesfajta sztorit az édesanyámnak, de azzal ellentétben ez most igaz.)
Lexinek mondtam, hogy tanultam gitározni 1 éve, de amikor láttam, hogy nem vágja, akkor hozzátettem, hogy a kémiát is tanulod, de még sem tudod. (Idő kell, hogy megértsd.) Természetesen abban a pillanatban a kémiatanárom elvágtatott mellettem :"DDDD What is?!
Hazafelé a vonaton kibaszott szarul lettem és gyakorlatilag rohantam haza. A Jajcicába végül nem ma mentünk le, hanem holnap mennénk, ha minden úgy alakul. A cosplayem sehol, valószínűleg ezt buktam....
Itthon rászóltam Ákosra, hogy csináljon nekem szenyát, mert KO-n vagyok. A válasz egyértelmű volt, hogy ő nem, mert nincs kedve... (és játszott tovább a gépen). Jól van, akkor nem eszek semmit és aludni fogok, de előtte megtömöm a holnapi cigit.

Gergő közben tevékenykedett a konyhában és szerencsésen a maga módján valahogy lekerítette a földre a párizsit, amit a kutyáink meg is rágcsáltak (Y). (Soha nem pakol el maga után... Legjellemzőbb szokása a kenyeret szárítani. Igazából nem lenne gond, ha egyedül élne és tele lenne lóvéval...) Anyám kiakadt én meg a szobámból keményen oltottam. (Már közel voltam az alváshoz...)
A hülyegyerek először fenyegetőzött, hogy kussoljak vagy szétver és hasonlók... aztán belebaszott 2-t az ajtóba. Az egyiknél kinyílt a másiknál BEREPEDT!! Idegbeteg barom. Az egy dolog, hogy az öcsém és fenyegetőzik, de gyakorlatilag szétveri a házat. (... Anyámnak már betörte a fejét, apámnak meg az egyik bordáját)
Ez terror. Hívtam a mentőket. Anyu kiakadt és most nem szól hozzám.

Gyerekkoromban is, akárhányszor megvert, elhitette anyuékkal, hogy magamnak csinálom a foltokat. Nos, azóta már rájöttek, hogy tényleg baj van a drága szőkeséggel, de nem lépnek, mert félnek, hogy ő is kórházi selejt lesz, mint ÉN!
Az előbb, amikor lemásztam a konyhába, akkor mondta anyámnak, hogy ő nem tehet semmiről, hiszen én pofázok állandóan. (Kezdjük ott, hogy KI Ő?!)
Persze felkiabáltam, hogy 2-3 év múlva börtönben fogja a rácsot szorongatni, mert kinézem belőle, hogy késsel nekimegy bárkinek.
A válasza annyi volt, hogy "kussolj, te Érd kurvája!"
(Már nem azért... Az hogy több pasim volt az nem jelenti, hogy kurva vagyok, valamint én úgy emlékszem, hogy ő mondogatta az első perctől fogva, hogy feküdjek le Darlinnal és én ezt nem tettem meg...)
Válaszoltam és annyiba hagytam a dolgot... "Én legalább sose csaltam meg a barátomat a te barátnőddel ellentétben!"
Sajnálom, hogy így mert nem szeretem a számra venni...

Utálom az olyan embereket, akik erőszakkal oldanak meg mindent. Nagyon ideges vagyok...

2011. december 6., kedd

Élj úgy!

Befestettem a hajam...
Nos sokkoltam egy-két embert: egyesek leszólták (NEKEM TETSZIK), mások meg odavoltak, hogy kurva jól áll.... Hm... szóval megosztottam az embereket.
Ma mikor felvettem a világító szaromat, odajött Lénárt tanárÚr, hogy észrevette, hogy krampusz vagyok. (Ez mi????! xD Alkalomból vettem fel és kurvára nem annak öltöztem, de hát gondolom az öltözékem kicsit megtévesztette...)
Mivel mit kell szépítenem a dolgokon, tudom, hogy mindenen felbaszom magam! Most se volt másképp, de hülyeség az egész...

Francesco nagyon nem bírt magával... Kurvára utálom, ha Ződnek hívnak -.-"...

Hazajöttem és szar volt a kedvem... Nem nagyon akartam ezt így, de szerintem nem nagyon vették itthon észre... Nagyon sok cigit elszívtam... Nem jó ez így..

...
Égjen egyszerre mind!
Hulljanak és ázzanak!
Éveimet úgyis elviszik,
Rám talán békét hagynak.

A fuvallat jön és megy:
Látom, köszön, majd viszi
a mosolyt... Elhagy a kedv,
amit eddig tudtam tartani.

Tartsd magad messze,
Csak távol és csak közel!
Kellesz, de nem csak nekem,
Hát sodródj tovább az élettel!

Ott van! ...
---------------------------------
---------------------------------
---------------------------------

Ott van az a szikra ami pezsdít!
Tombolj! Fontos, hogy ÉLJ!
Ami fogja és széttépi a kínt
és megmutatja azt a célt!

Álmokból építkezzünk...
de mi emeljük a várakat.
...
Aludj hát csendesen
... És...
... hagyd sötétben a vágyakat....
/Ansen/

Ansen 17. birthday!

Egy nap... egy nap, ami a te napod. Nem mindenkinek szól rólad, de akik a szívedben vannak azok ugyanúgy várják ezt a napot, mint te... Nem kötelező boldognak lenni, de a családod és a barátaid arra fognak törekedni, hogy neked a lehető legjobb legyen. Lehet, hogy nem piros betűs ünnep, de ez neked, akkor is a nagy napod...

17 éves vagyok most pontosan, nem kevesebb és nem több. Akik ismernek, azok tudják, hogy utálom ezt a számot.
Én nem vagyok boldog.
A családom?! Azt inkább hagyjuk... apámnak fontosabb volt az, hogy kevesebbet alszik, mert bementem a szobájába.

Ünneplek, mert 17 évet kibírtam, ünneplek, mert megint nem csalódtam...

2011. december 3., szombat

Razzia

"Valakinek én vagyok az álma, valaki meg az enyém..." /Ansen/

Csütörtökön a fellépés tűrhető volt... Utána megvártam Tibikét és kaptam tőle csokit *_* Jup.
Bementünk Erikékkel a temetőbe és csináltunk egy fotót... Nos minden rajta van :'D.
Körülbelül 11-re értem haza, a megfagyás határán voltam.

Darlin eddig néha-néha válaszolgatott, ha kedve volt, de most már azt se.
Fogalmam sincs, hogy milyen megbocsájthatatlan dolgot csinálhattam.

Pénteken nem mentem suliba hasfájás miatt. Á, nem tudtam úgy feküdni, hogy ne hánykódjak. Estére Borgödör volt betervezve, mivel Tess a születésnapját ünnepeljük. Enyhén szólva görcsölve nem nagyon volt kedvem lemenni, de megígértem.
5 óra után az öcsémet hazahozta valami Sándor Tomi, egyszóval feszültség volt itthon. Anyuékat nyugtatva jöttem el. (Természetesen megint én voltam a szar, hogy én aztán példa vagyok a gyereknek...)
Lementem a gödörbe és ott a téma a razziázás volt, ami összefügg az öcsém állapotával...
Rá félórára kaptam egy SMS-t anyutól, hogy mentőt kellett hívni. Rohantam haza, de otthon kiderült, hogy csak nagyon megijedt anyu. Beszéltem Ákossal, a haverjával: Olivérrel és az osztályfőnökével: Kata nénivel, aztán mentem vissza a gödörbe.

Kicsit untam az ott létet és csak agyaltam. Tess tajtékon volt, ezért körbeugráltuk, hogy minden rendben legyen.
Áthurcoltuk a Rockyba és továbbiakban próbáltam magam lenyugtatni.

Betársultam 2 sráchoz és egy csajhoz, mivel az egyik elég intenzíven udvarolt nekem, ami jól esett. Kiderült, hogy egyik gyereké a Rockerek.hu (nem esett le, hogy olyan felső van rajta :"D)... Na mindegy, miután véletlenül és sikeresen rám öntötte a vodka-narancsot, már nem lepődtem meg semmin. Nagyon szépeket mondott, többek között, hogy mindig olyan nő volt az álma, mint én, megfogta a kezem és puszilgatott. Én ezt nem bírtam tovább és sírva fakadtam, annyira, hogy alig tudtam abbahagyni. Nagyon gáznak éreztem, hogy bőgök, ezért fogtam magam és hazajöttem.

Öcsém sokkal jobban van és örülök, hogy ennél komolyabb probléma nem volt. Ma a gödörben mikulás-buli lesz és B.Máté valószínűleg lejön. Jó lesz!