2012. október 8., hétfő

Majd holnap

"Az autópálya mellett vagyok.
Sietek.
Az idő hideg, fúj a szél és bármikor elkezdhet cseperedni az eső.
Ez már Ősz, ez az én időm...
Napok óta egy szemhunyást nem aludtam, nem mintha nem tudtam volna.
Az idő hatalom... a hatalom Idő.
Minden lépésnél érzem, hogy a gravitáció a karmai alá söpör. Lejjebb és lejjebb, míg nem már csak mászni tudok...
De ma ne! Ma nem fér bele... Majd holnap!
Messziről látok valami fényt. Buszom lesz....
Fussak?
Megrezzent mellettem a bozót.

Nem futok."

/Ansen/



2012. május 28., hétfő

Szállj fel szabad madár!!

Ma Pocokra keltem. Elég durvát álmodtam vele, kiráz a hideg xD. Ki nem szarja le a fejét >_<.

Doki írta, hogy lenne lehetőség bérelni egy lakást.. Hm... én csak is akkor lennék benne, ha nem fejenként kellene annyit fizetni, mivel anyagilag nem sokáig bírnám. Amúgy tetszik az ötlet.
Menekülni akarok itthonról, anyuék fojtogatnak jelképesen. Igen, ez a tinédzser el akarok szállni a fészekből szöveg... de korán sem tartom hasonlónak. Ki vagyok tagadva és nem sokáig bírom a szorításukat.

Amúgy tényleg elakarok tűnni... levizsgázom és egy hónapig Casper leszek. Reál vizsgámra nem tudok bemenni a meló miatt. (június 4.-én lesz)... Félek, hogy az igazgató eltanácsol, de nem tudok mit csinálni... Az ötödikét kiharcoltam. Szeretném, ha egy utolsó esélyt kaphatnék az iskolától, hogy leérettségizzek, viszont lehet, hogy nem tolerálnak annyira és kibasznak a picsába... Görcsbe van a gyomrom. Tegnapi napomat végigangoloztam. (Aki ismer, az tudja, hogy az angol nekem kínzás...) Jövőhét kedd... Szuper :).

"Megbecsültem és fogom is azt mit ad,
a hat milliárdot cipelő nagyszínpad,
Elfogadtam, hogy itt minden véget ér,
de van amit nem szakít el sem idő sem tér."

Ki vagy?

"Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a sixtusi kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad.
Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett. Nehéz eset vagy.
Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni.
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni.
Ha rád nézek, nem egy okos, magabiztos férfit látok, csak egy nagyképű, önző, ijedt kölyköt. De zseni vagy, Will, ezt senki sem tagadja. Bár talán senki sem érti igazán a személyiségedet. Te azt hiszed, tökéletesen értesz engem egyetlen festményem alapján. Árva gyerek vagy, ugye? Hát, én nem tudom, milyen nehéz lehetett az életed, hogyan érzel, ki vagy, hiába olvastam a Twist Olivért! Megmagyarázna az téged? Leszarom az ilyesmit, mert olvasmányélmények alapján nem lehet megismerni senkit. Csak ha elkezdesz beszélni magadról. Arról, hogy ki vagy."

/ Good Will Hunting, Sean Maguire monológja /

2012. május 24., csütörtök

Tükörkép

Visszatérek egy ideig erre a blogomra...:
...



Előzőhét pénteken összevesztem egy sráccal a Tesco-felé. Olyanokat vágtam a fejéhez, amit igazából csak Darlinnak szántam. Ez olyan szinten elfajult, hogy visszafordult a Tesco-tól a Rocky-ig és rám csapta a telefont, hogy ne próbáljam visszanyalni őt. Oroszlán...
Olyan komplikált amúgy az egész, azt hiszem mindent elbasztam :S. Tetszik nekem ez a srác...
...


Szerdán bementem az iskolába, érdekes volt. Osztálytársaim egy fele megvetően nézett, de nem érdekelt... még, hogy befogadtak és, hogy ne menjek el! Persze elég a szemükbe néznem! :)
Június 4.-én és 5.-én vizsgázom. Töriből, angolból és németből megerőltetem magamat, a többi nem érdekel ;). Apropó... azt hittem, hogy Irodalom az utolsó órám, ezért már mentem volna haza, de még megvártam a Reniéket... persze utána közölték, hogy matek is volt és ráadásul Müller keresett. Ó fákk, nincs órarendem xD...

2012. május 22., kedd

Pénz beszél

"Ez egy új rendszer, itt mindenki boldog
Csak elég szarul mennek a dolgok
Rossz eszmékért véredet ontod
Pusztítsd el velem a frontot."


Utóbbi egy hónap nekem (a bulimtól számolva) kész gyötrelem volt. Anyuék már akkor közölték velem, hogy önellátó vagyok, semmit nem finanszíroznak nekem és hogy költözzek el. Úgy éreztem sokkal fontosabb nekik a pénz, mint az, hogy a lányuk vagyok. Dolgozom: nekem kötelességem mindent leadni és ha magamra merem költeni egy részét a pénznemnek, akkor költözhetek el, mert egy szánalmas geci vagyok. Oké, felfogtam.
Azóta, hogy ezt megbeszéltük rengeteg lélektépést kellett elviselnem. Számtalanszor éreztem azt, hogy a mellkasomat szétfeszítik és barbár módjára valaki elkezdi kaparni belülről. Fájdalom...
Mindezek ellenére is egy pillanatra sem tértem vissza ahhoz az énemhez, aki meggondolás nélkül dobta volna el az életét.
-

Édesanyám előbb küldött nekem egy Smst: Pénz kell neki, hogy betudjon járni dolgozni. Bementem a szobájába a maradék pénzemmel, amit jövőhavi bérletre raktam el magamnak. Szorongattam a kezembe a pénzt és néztem azt a nőt, aki a legfontosabb volt nekem, azt az embert, akinek mindent megakartam adni... és azt lényt, aki a legnagyobb sebeket marta rajtam. Nem vett észre, csak az édesapám. Megvetően nézett rám, amit gyakorta megkapok. Emlékszem 2-3 hete, hogy a nagyobbik öcsémmel megpróbáltak kihozni a sodromból. Hm... nem is olyan régen az említett öcsémet elvitték mentők a rendőrök kérésére. Édesanyámék elakarták küldeni itthonról, ezért furcsa volt ez az esemény. Édesapám ellenem fordult, akinek a bűne, hogy harmadrészét adta haza a fizetéséből. Érdekes, hogy azzal az emberrel tette, aki eltörte az orrát. Pénz beszél. Pénz, pénz, pénz és a pénz. NEM ÉRDEKEL.
Édesanyám nyomkodta még egy ideig a telefonját, majd rám nézett.
- Mondjad! (Próbáltam érzéketlen maradni)
- Egy hónapig adtam neked cigit és buszra pénzt, ezért elvárom, hogy most te is segítsél.
Feldühödtem. Úgy adtak buszra pénzt, hogy remegő nyomorral utaztam le Nagytétényig budapesti busszal és onnan blicceltem tovább, hátha onnantól nem jön a kalauz. Kristóf ott volt velem... Sírógörccsel küszködtem. Másnap egy barátomtól kértem kölcsön, hogy tisztességesen betudjak menni dolgozni és ne kelljen kerülgetnem Nagytétény-felé.
Cigim úgy volt, hogy közölték: elfogyott majd venni kell... Miután benéztem délután az ágyuk alá egy táskát keresve, megtaláltam a dohányt. Nem nyúltam hozzá, de kérdőre vontam aznap őket. Válaszuk: Nem volt kedvünk neked adni bármit is.
Azt figyelmen kívül hagyták, hogy leadtam nekik 20 ezer forintot a fizetésemből, ami nem volt nekik elég... (plusz családi pótlék, nagycsaládos...)
Elkezdtünk vitatkozni, majd apám rám csukta az ajtót.

Nem érdekel. Bánom, hogy a pénz bekerült az életembe, nekem igazán nem hiányzott.
-
Nagyon sok embernek a közelségéért hálát adok...
Próbálok úgy élni, hogy ne bánjak meg semmit... Egyszer úgy is sikerül :).

2012. május 9., szerda

Hajrá

Nem mondhatom azt, hogy nem a mesékben élek. Mindig történik valami és mindig mást szeretnénk, mint amit éppen elérünk. A napok gyorsan mennek és perceken múlik, hogy az addigi életedet tudod tartani... de utána már felégetett, lesózott talajt hagy maga után, ahová, ha nagyon erőlteted magad, akkor sem tudsz visszamenni. Ez a múltad és jót szórakozik rajtad. Túl kell lenned egy-két bizonyos momentumon, ami lényegében kibírhatatlan fájdalommal jár és utána már nem is ismered meg a régi önmagadat. Tanulás az, amiért itt vagyunk.
Nem sírok senkiért és semmiért. Nyilván azért teszik, amit tesznek, mert nekik ezt kell cselekedniük. Már nincs harag bennem... Természetesen fáj, de kinek nem?

A napokban próbálom a mostani sebeimet gyógyítgatni... Féléve begyógyszereztem volna magam, ami mostanra változott. Nem adom fel, büszke vagyok! Nem fogok visszamenni vesztesen, amikor meg is nyerhetem.

Örülök a barátaimnak. Örülök annak, hogy van miért folytatni. Olyan embereket tudhatok magam mellett, akikkel érdemes volt találkoznom és ezt az élet javára írom.

Lehet, hogy rossz érzés a régi életem fontos szereplőit hátrahagyni, de ha nekik értem volna valamit, akkor még mindig itt lennének. Nem kívánok nekik rosszat, éljenek ahogy tudnak! :)

2012. május 5., szombat

Repülni szeretnék...

Elbújtam, pihentem és gyógyultam. Visszatértem a tavaly júliusi önmagamhoz. Ez emberek nem a legjobb, de van legalább mit alakítgatni! :)

Néha azt érzem, hogy lehetne valaki, aki rám szól és szeret. Egy olyasvalaki, aki megfelelő menedék lenne a számomra és aki őszinte érzésekkel gondol rám... Bátrabban tudjak kiállni magamért, tudjam, hogy ott lenne akkor is, ha a világ ellenem jönne. De ilyen nincs xD.

Nagyon jól érzem magam a barátaimmal és ez az ami számít. Az eltűnési időszakomban voltunk Omenen és a Pecsában is a Road-Depresszión. Kicsattanó volt :). Nagyon sok mindent köszönhetek Kristófnak... azt hiszem nélküle még mindig magamat darabolnám. A házibulim a visszajelzések szerint nagyon jól sikerült. Örülök hát neki! ^_^











2012. március 7., szerda

Rehabom

Eldobva, elhagyja ő érte nyargalva.
Gratulálok neked... te vagy leszarva!
Áldozat vagy. Hazugságok és vágyak
nem kerülnek, mert megtaláltak.
Változás szele nem mindig söpör,
trehányan otthagyja, mert a múlt köpött...
Pusztítja a talajt, melyen szilárdan állsz,
árat fizetsz, de csak azért, mert vágysz.
A lépéseket előre nem tudhatod,
csak reménykedsz és magadat áltatod!
"Kedves" -------------------------------
szakaszom szereplője voltál, és most mi?
Felzaklatott és zavarodott ember, aki
a múlt jobb érzésire hallgatva egy másik
embernek fejet hajtva, veti oda magát.
Hol az a büszke oroszlán? Aki szilárdan áll
és nem enged!... Mert ez ugye aranyszabály?


2012. február 16., csütörtök

Úgy csókolsz, mint egy csöves, aki kinyalja a margarinos dobozt...

Jól érzem magam és ez elég jó. Ennek legfőbb magyarázata, hogy rengeteget olvastam a hetekben, ami hatással is volt a szememre. Jobb oldalt kipattant egy ér, így kényelmetlenül kellett abbahagynom. Túlzásba viszem a dolgokat bármiről is legyen szó, nyilvánvalóan nincs meg nekem az aranyközépút. Nem is olyan régen csodálkoztam, hogy annyi mérleget ismertem meg nem is olyan kicsi időn belül. Már nem lepődök meg, mert tudom, hogy mindenki érzi labilitásom.
Nem tudom mire fogni és nem is akarom, persze kész érvekkel próbáltam megmagyarázni, hogy mi is okozhatta bennem ezeket a dolgokat, de erre sem tudtam semmi reális dologgal érvelni. Szerintem ez mindig is bennem volt. Születésem december elejére esett, az aszcendensem pedig bak. 2 ellentétes jegy, ami egyértelműen (vagyis számomra) azt jelenti, hogy harcolok önmagammal. A búskomorságot a középkorban úgy magyarázták, hogy, ha egy kísértet megérinti az élőt, akkor az mindig vágyakozni fog a halál után. Bennem van és ezt nem tagadom, de nem akarom ezt a közelemben.
Kényszeresen próbálok segítséget kérni, akikben látok valamiféle erőt.
Mindeddig ez hiába volt...
Magam küzdök....
Nincs vele gond....
Mindenki annyira erős, amennyire tartja magát!
Apám az öcsémnek úgy magyarázta, hogy a pánikbetegek, minden érzelmi közeledést sokkal erősebbnek élnek át, mint az átlagemberek.
Azt hiszem igaza van...
Amiket most leírtam azokon nem gondolkoztam túlzottan. Minden erőmmel azon vagyok, hogy erősítsem magam és próbálok más dolgokra koncentrálni. Amikor olvasok, akkor egy más világban vagyok és olyan gondokkal kell megküzdenem, amiket valóéletben pillanatok alatt megoldok. Fantasy és egyéb mondaszerű és (kapaszkodjatok) bibliai szemszögű könyvek fognak meg igazán. Nem vagyok még mindig vallásos, de vannak olyan motívumai amiket nem hagyhatok figyelmen kívül. Milyen rosszul is ér, hogy semmit sem tudhatunk biztosra, mert minden csak magunkból kiindulva egy megérzés.

Az angyalok különösen érdekelnek... teljesen megfogtak.

Valamit nagyon elronthattam magamon, de talán én akartam ezt így.
Sokkal érdekesebb ez a játszma és sohasem unatkozom.
Unalom az, amikor semmit nem tudsz csinálni?
Nekem ez nincs meg! A napjaim úgy telnek, hogyha bárki nézné is, akkor úgy gondolná, hogy egy filmet lát.
Én ezt gondolom...
A filmet én írom, a kellékek adottak, a vége ismerhetetlen. (Hiszen ilyen egy jó film: meglepődsz a végén, hogy te nem is erre a végletre gondoltál...)
Én nem tragikusat akarok!
Lehet, hogy nyáladzás ez most, de a vége igenis legyen olyan, hogy tudjam nem kell második részt csinálni... minden benne volt ami lehetett és az időből sem futottam ki.

2012. február 4., szombat

Akkó baszd meg és teljes lesz! :")

Most úgy érzem, hogy ahogy a poszt elkészül, rendesen rákapnak egyesek. Az utóbbi 1 hónapban számtalanszor megkaptam, hogy hiányoznak egyes emberek életéből.  Hát köszi :) Jól vagyok! Elkezdtem a matekot kidolgozni, csodálkozok, hogy eddig nem égettem el a könyvet látványos rituálé közepette... nos legszívesebben azt tenném :P Megkerestem a nyolcadikos matekomat és most abból jegyzetelek, hiszen a mostaniban ennyit értek: "blaabla konvex blabla és most bla"....

Szilveszterem fantasztikus volt, kivéve, hogy hajnali négykor Kristóffal 2 órát ott fagyoskodtunk a valóvilág villától egy köpésre. Budatétény... fákk beléd! :D

Azt hiszem újra kellene nézegetni egy iskolafélébe, mert ez most szép, de élőhalott vagyok, vagy sem... az alkotmány kötelez. ^_^

Napokat szenvedtem az messengeremmel, hogy Kristófot visszatudjam jelölni, de nem engedte... Letöröltem és felraktam újra, de nem változott semmi.... Csináltam egy új címet és senkinek nem adom oda... ha kell majd én felveszem az illetőt.
-

Most viszont sietnem kell :)) Helló