Érdemes Élni

Olyan embereket tisztelek és becsülök meg, akiket nem érdemes. Ki az, aki nekem "igazán" fontos?

Utálom, hogy fájdalmakat élek meg olyan emberek miatt, akik gyakorlatilag élik a saját életüket. Utálom. Utálom, hogy a családtagjaimról is elmondhatom ezeket... Alig pár napja, hogy kezd eltűnni a lila folt a lábamról, de az öcsém megint produkált egyet a combomra, alig tudok ráfordulni...
Fless. Örülök amúgy, hogy ennyire összetartó itt mindenki és azt is, hogy olyan emberrel élek már 16 éve, akit még a hátam közepére sem kívánok, valamint a kinti életben sem látnék szívesen.

Karácsonyomat a gödörben fogom tölteni, mivel anyuék nem lesznek itthon. Megkért, hogy főzzek én aznap, de aztán lemondta....

Nincs bajom a karácsonnyal, azonfelül, hogy felkapott dolog lett manapság és elvesztette a valódi jelentését. Nem utálom... de nem szeretem. Ünnepeljem azt, ami nincs? Hogyne...
Kristóf tegnap mondta, hogy menjek le hozzájuk, de visszautasítottam, gödörben jó lesz, odavaló is vagyok. (Y)

Nem érzem azt, hogy bármihez és bárkihez is tartoznék, még a barátaimat sem tudom tisztán megállapítani... Mondjuk tény, hogy csak haverjaim vannak... Hm, ez egy kicsit forever alone hangvételű.
Én nem kérek senkit sem arra, hogy kötelességből itt legyen mellettem. Csak most... ez így szar. Írjak rá egy haveromra??: Ez meg az van, van kedved találkozni? "Legalja..." (Kristóf mondja mindenre... és igaza van (Y))


"A boldogság, a szerelem, a szex és a zene,
a család, buli, barátok, a minden hite
A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő,
ha igazért harcol ész és az erő
Az állatok, a természet, az étel, az ital
Lázadás és jóért a vihar
Az évszakok, a Nap, a bolygó, az ég és
minden, amiért még érdemes Élni..."

Utó előszó

Azért kezdtem el ezt a blogot, mert problémáim voltak, de soha nem azért, hogy sírjak. Az elején csak szépet és jót írtam ki, hogy töröljem magamból, hogy a sötétség is itt van bennem. Ez a hozzáállás viszont változott januártól folyamatosan.... Egyre jobban kezdtem kinyílni és a vége az lett, hogy rutinosan osztottam meg a nagyobb dolgaimat is a világ előtt. A legnagyobbak persze még mindig háttérben vannak és úgy gondolom most, hogy azokat nem is fogja senki sem a közeljövőben elolvasni. Ez marad az én titkom, ami esetleg majd másnak is a titka lesz... akkor csak egy közös titkunk marad....
Akinek van ideje és kíváncsi az elmúlt egy évemre, annak ajánlatos elolvasni az eddigi posztjaimat is, mert higgyétek el, érdekesek. Elképesztő, hogy hogyan változik az ember egy év alatt, méghozzá látványosan. Aki nem is ismer, az is már a fogalmazásaimból rá jön, hogy "igen, itt történt valami", "itt már komolyabban áll a dolgokhoz"... és társai...

A májusom és júniusom kórházban töltöttem és az akkori posztjaim szemléltetik, hogy erős hangulatváltozásom volt, ami mára sem változott sokat. Sajnálom. Idő kell nekem...
Nem vagyok tökéletes és folyamatosan fejlődök... (A változás szót nem szeretem, mert szerintem aki vagyok és voltam az ugyanúgy megtalálhatóak bennem.)
Sok minden történt velem ebben az évben: Szép napok, fellépések, csalódások, vonzódások, törések és felépülések. Érdemes azoknak elolvasni, akiknek hasonló problémáik és érzéseik vannak... de lényegesen fontos elmondanom, hogy sehol sincs itt válasz a kiútra... A meghatározó dolgok bennem/bennünk vannak.

Ha az merülne fel benned, hogy vége van a blogomnak, akkor legyél tisztában a lapjaimmal... Játszok, amíg tudok, írok amíg van mit.

"Akkor érthetsz meg igazán, ha te is végigmentél, érezted és megélted azt az utat, amit most járok. Amíg nem is voltál még csak ennek a közelében sem, addig csak szánhatsz..."
-

Darlinról az utóbbi hónapokban sok információt kaptam, amik persze a hetekben meg is tették a hatásukat nálam. Feldolgozás, mint már kiderült: NEM AZ ERŐSSÉGEM, de nem is lehetetlen nálam. Nem utálom, nem haragszom és nem is szidom őt... nem tartom gyereknek és nem is becsülöm le.... valamint ezeknek az ellenkezőjét is elmondhatom egy-kettő gyengébb pillanatomban.
-

Így kellett történnie mindennek és nyilvánvaló, hogy még mindig ezek mély sebek nekem.

Hm... viszont most boldog vagyok.

Remélem senki nem úgy értelmezi, hogy úristen "most boldog" vagyok és ezt csak úgy leírtam.
Semmit nem írok ok nélkül és nem úgy értem, ahogy most hirtelen eszedbe jutna. Ne gondoljatok iróniára, mert ez teljesen nem az. Merülj el és talán megérted!

Boldogság... Iszonyatosan szubjektív dolognak tartom, hiszen mindenkinek mást jelent. Egy gyereknek és egy felnőttnek is máshogy van szótárazva, hiszen ahogy növünk fel, az ember akaratlanul is elkezd anyagiasodni...
A gyermek őszinte és ártatlan addig, amíg a környezete kellő hatást nem fejti ki rá....
Természetesen ezzel nincs baj, hiszen ez az élet lánca... változik az értékrendünk.

Tudat alatt elnyomjuk a tiszta érzéseinket és csak a vádló, "miért én?!" marad. Élni akarok, ennyi az egész... Élni a világomban.

Nem vagyok gyerek....

Nem vagyok felnőtt....

Lehet mindent!

Nem értek semmit.

Bent ülök a szobámba, kiakadtam... iszonyatosan. Kedves olvasóim és általam értékesnek hitt emberek, akkor most LEHET BÁRMIT MONDANI. MINT MINDIG. LEHET GYÚNYOS MOSOLYT, LEHET ÖNELÉGÜLT FEJET VÁGNI! ÖRÜLJETEK!

Zokogok. Nem tudom befejezni. Szétfeszít minden belülről. Fiatal vagyok, nincsenek erős kapcsolataim, hogy ezt bárki sokáig elnézné nekem. Szüleimmel sem erős a kapcsolatom.

Nagyon bepánikoltam. Nem tudok semmit. Egyedül vagyok. Nem akarok senkire sem rátámaszkodni. Sokan hiányoznak. Heni, kiskutyáim, Misa, Babsz, Darlin, Szüleim és az Öcsém.
Itt hagytak!

Apám bejött a szobámba, az ágyamra vágott egy kicsi dohányt és kizúzott a szobámból: "Sajnáltasd magad!"

ELEGEM VAN, HOGY MINDENKI EZT MONDJA. Elvonultam. Semmilyen életjelet nem adtam a kiakadásomról. De ezt is most már leszarom. Olvassatok és örüljetek!

Tisztában vagyok, ha az ilyenjeim eljutnának a gyermekjólétis mitugrászhoz, akkor 18 éves koromig bent feküdnék a pszichiátrián.

Anyám várja, hogy önzetlenül öleljem meg, de én ugyanezt várom tőle és apámtól is. Én nem tudok, annak a tudatában, hogy amikor kellett vagy kellene mindig egyedül voltam és vagyok.

Gyerek vagyok még. És igen... kurvára érzékeny... Fasz ki van.

Elviselhetetlen vagyok.... Mint a nagymamám....

Ilyen ez a század

"Maradj ember, őszinte tiszta fejjel."

Pénteken olyan voltam, mint egy élőhalott. Suliban megvártam Renit és mentem fel Pestre egyből, mert anyuval megakartuk venni a Moby Dick koncertjegyet és az acélbetétes bakancsomat.
Én, én vagyok, ezért természetes, hogy elnéztem az időt, így 45 percig fagyoskodhattam a déliben. Érdekes volt, mert egy általános iskolai osztálytársam köszönni sem tudott, szóval értékelem az emberi kapcsolatokat.
Anyu felhívott, hogy menjek le a Metróhoz és miután letette a telefont, akkor én sikeresen le is gurultam a lépcsőn. Sokan néztek, de senki nem fogta magát, hogy felsegítsen, lesokkoltam és nyögni nem tudtam.
Nem találtuk a Headbangert hosszú keresés után se, így arra jutottunk, hogy a helyszínen veszem meg drágábban a jegyemet. A Jajcica megtalálása már könnyebben ment... iszonyat jó cuccok voltak ott, fűzők-szoknyák-kabátok tömkelege. *_*
Mikor hazaértünk, gyorsan felvettem a bakancsot és rohantam Katához. A gödörben Zsúval is találkoztam, aminek nagyon örültem. Dávid születésnapom miatt meghívott egy szilvapálinkára, de viszont később keverttet és vbk-t ittam ott csak. Feriék szóltak, hogy mivel Kata 15 éves távoznia kell és értelemszerűen vele együtt ki is mentem.
Erikéknek a kannását megittam és mondanom sem kell, hogy nagyon készen voltam. Nem tudom mit mondhattam Eriknek, de sokat dumáltunk és kivételesen én voltam a lerészegedett és nem ő. Amire emlékszem, hogy Márkot a kannás miatt üldöztem, majd a lehengerlő gesztusai miatt meg is rugdostam. "Már majdnem fájt."
Körülbelül éjfélre értünk haza és Katának valahogy összehoztam valami ehetőt a tűzhelynél.
Nem tudom mennyiszer, de sokszor kijártam a wcre. Szép!... Az ágyam mellé raktam a felmosóvödröt, mert a lavórt nem találtam, de feleslegesen, mert már addigra nem volt bennem semmi.

Másnap korán keltünk a con miatt és alapos készülődés közben észrevettem, hogy Kata még alszik. Felkeltettem és újabb 2-3 óra alatt el is készültünk mindketten. Arra jutottam, hogy most nem cp-zek semmit és csak a nekem mondható átlagos ruhámba megyek, viszont Katának kölcsönadtam a szegecses övemet és a lila parókámat.
A con nem volt rossz, de az eddigiek közül a legszarabb. Ettünk Sushit és elmondhatom, hogy kibaszott finom.
Hosszú noszogatás után Katát rátukmáltam egy Tescós kiruccanásra, úgy hogy Gábort is elhívom, ami jó, mert végre nem a tömegben pusztultam. NEKEM KELLETT TESCÓS KAKAÓ ÉS KÉSZ!
Visszaérkeztünk körülbelül fél hatra és rohantunk fel a hungexpo wc-be Katáról leszedni a hajat. Kristófot 5-re hívtam és féltem, hogy nem találom meg, de ez hülyeség volt a részemről, mert ott volt, ahol megbeszéltük. Hamar meglett és kivittük Katát a délibe, utána meg elindultunk az Auchan-ba még egy kakaóért. Már nagyon fájt a lábam és éreztem, hogy most szedte le a sarkam a bakancs, de tűrtem. Kristófot kértem, hogy a méteres lábaival ne tűnjön el, mert meghalok xD.
Megittuk a kakaót és egy szentkirályit vedeltünk a villamoson. Úgy ittuk, mint a feleseket, ezért szerintem azt hitték a velünk egy térben lévők, hogy alkolizálunk... mondjuk érdekesnek tudom be, hogy Moby Dick koncert előtt nem a vodka-narancsot, hanem kakaót ittunk teljes komolysággal. Természetesen most így jobb volt :).

A Club202-ben vártuk Ramiékat, mert mint kiderült ők is jönnek. Fuck Yeah!
(JUBILEUMI KONCERT!!)


Nagyon jól éreztem magam és a 21.századnál a már leszakadó lábam ellenére is kimentem Kristóffal kicsit előre. Kedvenc számom amúgy tőlük...

"Mindenki fél
Mindenki lázad
Ilyen ez a század"

Kicsit nosztalgiás volt az este...

Hazafelé is jól szórakoztam és végül nem aludtam Kristófnál, mivel az első vonattal eltudtam jönni. Köszönöm neki, hogy megvárta velem/velünk a hörcsögöt ^_^.

Nem ellened!

Nem ellened haragszom,
Hanem csak is te érted.
Barátságom elhagyod,
Az önbizalmam sérted.

Köszönni, ha kell azt tudsz,
De szépen elmész mellettem.
Bunkó nem vagy. Erre fut...
Nem értem! Mit vártam tőled?

Mintha soha nem akartál volna
megismerni. Idegenként nézel,
És ha nem lesnél a blogomra... ...
Könnyen elfelejtődnék benned.

Tőled nem követelek semmit,
Hiszen tudod... én tisztellek!
Érek én... de csak ennyit...
Hogy szokásosan merengek...
/Ansen/

 

 

Mik ezek a láncok Füvi?

Suliban teljesen jó volt a nap, leszámítva, hogy alig aludtam. Fél 7-kor apám azzal ébresztet, hogy nem megyek-e suliba, mert stílusosan elaludtam: a telefonom kikapcsolt és ébresztésnél sem kapcsolt be -.-"
50 perckor már ott kellett volna lennem a gödörnél, ehelyett az állomásra értem oda körülbelül óra 10-re. Fasza vagyok, borzos haj, semmi smink. Vonaton megcsináltam magam és megmutattam Reniéknek azt a könyvet, amit kaptam. Nagyon tetszik! :))
A suliban cigizésért most tényleg kaptam igazgatóit! (Drága hírterjesztőink múltkor már eljuttattak egy ilyesfajta sztorit az édesanyámnak, de azzal ellentétben ez most igaz.)
Lexinek mondtam, hogy tanultam gitározni 1 éve, de amikor láttam, hogy nem vágja, akkor hozzátettem, hogy a kémiát is tanulod, de még sem tudod. (Idő kell, hogy megértsd.) Természetesen abban a pillanatban a kémiatanárom elvágtatott mellettem :"DDDD What is?!
Hazafelé a vonaton kibaszott szarul lettem és gyakorlatilag rohantam haza. A Jajcicába végül nem ma mentünk le, hanem holnap mennénk, ha minden úgy alakul. A cosplayem sehol, valószínűleg ezt buktam....
Itthon rászóltam Ákosra, hogy csináljon nekem szenyát, mert KO-n vagyok. A válasz egyértelmű volt, hogy ő nem, mert nincs kedve... (és játszott tovább a gépen). Jól van, akkor nem eszek semmit és aludni fogok, de előtte megtömöm a holnapi cigit.

Gergő közben tevékenykedett a konyhában és szerencsésen a maga módján valahogy lekerítette a földre a párizsit, amit a kutyáink meg is rágcsáltak (Y). (Soha nem pakol el maga után... Legjellemzőbb szokása a kenyeret szárítani. Igazából nem lenne gond, ha egyedül élne és tele lenne lóvéval...) Anyám kiakadt én meg a szobámból keményen oltottam. (Már közel voltam az alváshoz...)
A hülyegyerek először fenyegetőzött, hogy kussoljak vagy szétver és hasonlók... aztán belebaszott 2-t az ajtóba. Az egyiknél kinyílt a másiknál BEREPEDT!! Idegbeteg barom. Az egy dolog, hogy az öcsém és fenyegetőzik, de gyakorlatilag szétveri a házat. (... Anyámnak már betörte a fejét, apámnak meg az egyik bordáját)
Ez terror. Hívtam a mentőket. Anyu kiakadt és most nem szól hozzám.

Gyerekkoromban is, akárhányszor megvert, elhitette anyuékkal, hogy magamnak csinálom a foltokat. Nos, azóta már rájöttek, hogy tényleg baj van a drága szőkeséggel, de nem lépnek, mert félnek, hogy ő is kórházi selejt lesz, mint ÉN!
Az előbb, amikor lemásztam a konyhába, akkor mondta anyámnak, hogy ő nem tehet semmiről, hiszen én pofázok állandóan. (Kezdjük ott, hogy KI Ő?!)
Persze felkiabáltam, hogy 2-3 év múlva börtönben fogja a rácsot szorongatni, mert kinézem belőle, hogy késsel nekimegy bárkinek.
A válasza annyi volt, hogy "kussolj, te Érd kurvája!"
(Már nem azért... Az hogy több pasim volt az nem jelenti, hogy kurva vagyok, valamint én úgy emlékszem, hogy ő mondogatta az első perctől fogva, hogy feküdjek le Darlinnal és én ezt nem tettem meg...)
Válaszoltam és annyiba hagytam a dolgot... "Én legalább sose csaltam meg a barátomat a te barátnőddel ellentétben!"
Sajnálom, hogy így mert nem szeretem a számra venni...

Utálom az olyan embereket, akik erőszakkal oldanak meg mindent. Nagyon ideges vagyok...

Élj úgy!

Befestettem a hajam...
Nos sokkoltam egy-két embert: egyesek leszólták (NEKEM TETSZIK), mások meg odavoltak, hogy kurva jól áll.... Hm... szóval megosztottam az embereket.
Ma mikor felvettem a világító szaromat, odajött Lénárt tanárÚr, hogy észrevette, hogy krampusz vagyok. (Ez mi????! xD Alkalomból vettem fel és kurvára nem annak öltöztem, de hát gondolom az öltözékem kicsit megtévesztette...)
Mivel mit kell szépítenem a dolgokon, tudom, hogy mindenen felbaszom magam! Most se volt másképp, de hülyeség az egész...

Francesco nagyon nem bírt magával... Kurvára utálom, ha Ződnek hívnak -.-"...

Hazajöttem és szar volt a kedvem... Nem nagyon akartam ezt így, de szerintem nem nagyon vették itthon észre... Nagyon sok cigit elszívtam... Nem jó ez így..

...
Égjen egyszerre mind!
Hulljanak és ázzanak!
Éveimet úgyis elviszik,
Rám talán békét hagynak.

A fuvallat jön és megy:
Látom, köszön, majd viszi
a mosolyt... Elhagy a kedv,
amit eddig tudtam tartani.

Tartsd magad messze,
Csak távol és csak közel!
Kellesz, de nem csak nekem,
Hát sodródj tovább az élettel!

Ott van! ...
---------------------------------
---------------------------------
---------------------------------

Ott van az a szikra ami pezsdít!
Tombolj! Fontos, hogy ÉLJ!
Ami fogja és széttépi a kínt
és megmutatja azt a célt!

Álmokból építkezzünk...
de mi emeljük a várakat.
...
Aludj hát csendesen
... És...
... hagyd sötétben a vágyakat....
/Ansen/

Ansen 17. birthday!

Egy nap... egy nap, ami a te napod. Nem mindenkinek szól rólad, de akik a szívedben vannak azok ugyanúgy várják ezt a napot, mint te... Nem kötelező boldognak lenni, de a családod és a barátaid arra fognak törekedni, hogy neked a lehető legjobb legyen. Lehet, hogy nem piros betűs ünnep, de ez neked, akkor is a nagy napod...

17 éves vagyok most pontosan, nem kevesebb és nem több. Akik ismernek, azok tudják, hogy utálom ezt a számot.
Én nem vagyok boldog.
A családom?! Azt inkább hagyjuk... apámnak fontosabb volt az, hogy kevesebbet alszik, mert bementem a szobájába.

Ünneplek, mert 17 évet kibírtam, ünneplek, mert megint nem csalódtam...

Razzia

"Valakinek én vagyok az álma, valaki meg az enyém..." /Ansen/

Csütörtökön a fellépés tűrhető volt... Utána megvártam Tibikét és kaptam tőle csokit *_* Jup.
Bementünk Erikékkel a temetőbe és csináltunk egy fotót... Nos minden rajta van :'D.
Körülbelül 11-re értem haza, a megfagyás határán voltam.

Darlin eddig néha-néha válaszolgatott, ha kedve volt, de most már azt se.
Fogalmam sincs, hogy milyen megbocsájthatatlan dolgot csinálhattam.

Pénteken nem mentem suliba hasfájás miatt. Á, nem tudtam úgy feküdni, hogy ne hánykódjak. Estére Borgödör volt betervezve, mivel Tess a születésnapját ünnepeljük. Enyhén szólva görcsölve nem nagyon volt kedvem lemenni, de megígértem.
5 óra után az öcsémet hazahozta valami Sándor Tomi, egyszóval feszültség volt itthon. Anyuékat nyugtatva jöttem el. (Természetesen megint én voltam a szar, hogy én aztán példa vagyok a gyereknek...)
Lementem a gödörbe és ott a téma a razziázás volt, ami összefügg az öcsém állapotával...
Rá félórára kaptam egy SMS-t anyutól, hogy mentőt kellett hívni. Rohantam haza, de otthon kiderült, hogy csak nagyon megijedt anyu. Beszéltem Ákossal, a haverjával: Olivérrel és az osztályfőnökével: Kata nénivel, aztán mentem vissza a gödörbe.

Kicsit untam az ott létet és csak agyaltam. Tess tajtékon volt, ezért körbeugráltuk, hogy minden rendben legyen.
Áthurcoltuk a Rockyba és továbbiakban próbáltam magam lenyugtatni.

Betársultam 2 sráchoz és egy csajhoz, mivel az egyik elég intenzíven udvarolt nekem, ami jól esett. Kiderült, hogy egyik gyereké a Rockerek.hu (nem esett le, hogy olyan felső van rajta :"D)... Na mindegy, miután véletlenül és sikeresen rám öntötte a vodka-narancsot, már nem lepődtem meg semmin. Nagyon szépeket mondott, többek között, hogy mindig olyan nő volt az álma, mint én, megfogta a kezem és puszilgatott. Én ezt nem bírtam tovább és sírva fakadtam, annyira, hogy alig tudtam abbahagyni. Nagyon gáznak éreztem, hogy bőgök, ezért fogtam magam és hazajöttem.

Öcsém sokkal jobban van és örülök, hogy ennél komolyabb probléma nem volt. Ma a gödörben mikulás-buli lesz és B.Máté valószínűleg lejön. Jó lesz!

Hurrá

Jó! Érzékeny vagyok, túlságosan is...

... Együtt tudok érezni más emberekkel; áttudom érezni a múltat, a jelent; tudom, hogy kell érzelmileg hatni; könnyen sértődök; gyakran vagyok hisztis ; nagyon könnyen sírva fakadok... igazából csak rossz tulajdonsággal jár, az elsőt kivéve...

Erről én nagyon nem tehetek. Mélyen érzem a dolgokat... Gyorsan kiborulok. Ezt nem tudom magamban dekódolni.


Darlin pszichésen teljesen kikészít. (Ha ezt olvasod, tudd, hogy nem kértem sose, hogy olvass!)

Gondolkodom azon, hogy letörlöm magamat faceról. Mind a három felhasználót végleg...

Holnap művelődésiben fellépünk, délelőtt is és délután is... Valószínűleg olyat teszek, amit nem igazán kellene... de nem érdekel! (Nyugi emberek, semmi öngyilkossági merénylet...)

Kedden születésnapom lesz. 17! Hurrá -.-.

Valószínű

Tegnap itt volt a gyermekjólétis... Fasza az egész.
Azt mondta, hogy kommunikatív vagyok és tehetséges. Megnézte az egyik rajzomat (szekrényemen volt) és elolvasta az egyik versemet (Homok és Órá-t)... Mondta, hogy küldhetnék be újságoknak és pályázatokra. Ha megnyerek egyet-kettőt kiadnák... Úgy gondolom sokan nem érnék el velük.
Szerinte az lenne a legjobb, ha kollégiumba mennék. (Zsír... -.-.)
Nem kötelezett rá, hogy vállaljam a heti 1 alkalmas találkozást, így nem is kértem.
Amikor elment a jólétis, Darlin visszaírt arra a levelemre, amit írtam neki hajnalban... Úgy vettem ki, hogy amúgy kurvára nem válaszolna, ha nem lett volna nekem nehéz leírni, de mindegy...

Tételeket dolgozok ki folyamatosan, valószínű, hogy osztályt ismétlek, de legalább ne menjen kárba ez az évem
Készülök a német érettségire és nyelvvizsgára :).

• Anyu nem változtat a hozzáállásán és ez is negatív energiával tölt el.

• Jövőhéten Con és a ruhámat nem tudom hol kezdjem el. Stresszelek.

• Holnapi nap érdekesnek bizonyul...

Nem élte meg a tizenhetet

Úgy jöttem haza, hogy könnyekkel küszködtem. Nagyon nehezen bírom a mostani dolgokat... Alig vártam, hogy itthon legyek, semmihez nem volt energiám.

Itthon az fogadott, hogy anyu és apu összebeszélve, szarként kezelve bánt velem is és a testvéreimmel is. Azt hittem menten összeomlok. Aputól kértem pénzt, de nem adott és még jobban kiborultam. Felmentem a szobámba egy késsel, amit észrevettek és elvettek tőlem, majd kimentek.

"Undorítóak vagyok!" /Ezt anyu nekem, amikor felmentem elkérni a garázs kulcsát/
"Trágya az élete neked is és neki is!" /Anyám öcsémnek mondta ebben a másodpercben, engem is belekeverve.../

Itt fekszem az ágyban és olyan, mintha kiszednék a helyéről a mellkasomat.

Miért van az, amikor szükségem van a szüleimre, akkor kiderül, hogy CSAK magam vagyok?!

Soha többet nem bízok bennük... Elég az ilyen emberekből...

Orgia

Pénteken jó volt volt Budafokon, néztünk egy horrort a címe, ha jól írom: Kísértetház connecticutban. Összesítve egész királyul éreztem magam.

Szombaton írt Kristóf, hogy lejön a gödörbe, de csak késve tudtam lemenni. Megírtam a Ballasi tételt és elküldtem a tanáromnak. Előre megmondom az értékelésemet: "Hát... lehetne jobb, mert ez most egyes, de kedveltem a próbálkozást."... Utána megcsináltam a vacsorát, ezért nagyon kellett sietnem, hogy leérjek. Így is késtem 15 percet, de Kríss szokás szerint elindult felém, szóval megoldottuk. Gödörben incidens történt, mivel Bálint vagy valamelyik ismerőse bebaszta az ajtót, ezért Feri közölte, hogy menjen. (Én kérésemre sem akarta engedélyezni, hogy maradjon, sőt egy csajnak sem engedett.)
Csabiékkal elmentünk Érd-alsóra, ahol üvegeztek. Nyilvánvaló, hogy én nem voltam benne. Úristen, ami ott ment... Lestem, hogy egyes csajok, hogy leadják magukat... Mindenki smárolt mindenkivel, amit Patrik és Csabi ki is használt. A végére már üveg nélkül ment és gyanítom, hogy ha házban lettünk volna, akkor egész szép kis orgia kerekedett volna ki.
Fent a stopi tető folytatódott egész. Mikor lenéztem, láttam, hogy a rendőrök éppen állnak be az alsó szintre, ezért beriasztottam a többieket. Vicces helyzet volt, mert mindenki beállt a kis ház mögé és vártunk egy kicsit. Az egyik gyerek megnézte, hogy tényleg ott vannak-e, de mire leért, addigra nem voltak ott. Persze én voltam a faszszopó, de lényegtelen.
Váróban a gyerek által oltva voltunk kérdésekkel mi hárman (Bálint és Kristóf)... Patrik elég szépen visszaszólta. A csávónak furcsa érzés lehetett rockerek társaságában lenni, de nem volt feltűnő, hogy ő hallgat csak gépiszart. Röhögtem...
Megvártam velük a vonatot és elindultam haza. A gödörtől nem messze elkapott egy részeg srác, hogy gyönyörű vagyok és legyek a barátnője. A nememre puszit akart, de mikor elküldtem, elkapott és lesmárolt. Fúj basszátok meg, legalja, ellöktem és rohantam haza.

Kommunikáció

Elkezdtem kidolgozni a tételeimet.
Szerintem az egész vizsgában ez a legnehezebb része és ez szar... a többi sima ügy.
A matekot átírtam ma Tsubaki füzetéből. Egészen érthető ez így most már.
Kis-érettségin odateszem magam, nem engedek az ötösből és ha osztályt kell ismételnem, akkor állok elébe. Én bizonyítottam. Nem vagyok hülye és ezt kihasználom.

Zsóka néni fülébe jutott, hogy rosszul voltam kedden a művelődési házban. Úgy emlékszem nem adtam a világ tudtára, hogy mérhetetlenül csekély hangulatingadozásom fénykorát éli, ezért meglepett a hátam mögötti információközlés. Természetesen úgy éreztem, mint egy drogos, akit kérdőre vonnak. Nem, ez nem tudható be semmiféle szernek. Egyszerűen a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy jó lenne a környezetemben, és ezek rossz hatással vannak a hangulatomra, valamint az egészségemre.

Eléggé felidegesítenek mostanában a fordulatok... Igazából ezt a fajta érzelmi kirohanást, az indokot és valamint azt, hogy nem nagyon kellene az ilyesmivel törődnöm, azt eléggé abszurdul fogom fel. Tudatosan állítom magam, hogy nem normálisak ezek az érzelmek, sem a gondolatok... de akkor mi a faszom ez?! Lényegében győz a belsőm ellen az agyam, szóval még nincs gond...

Én próbáltam a kutyát menteni, de Darlinnál az már rég megdöglött! Szakításunk óta mindig én írtam rá, mindig én mentem oda hozzá beszélni, MINDIG! Többet nem teszem... ha eddig sem hiányzott neki a társaságom, akkor mit hiszem, hogy máskor fog??... Pedig néha nagyon nagy kényszert érzek, hogy odamenjek hozzá.
Ő lenéz és ezt most már a tudtomra is adta. Próbálom figyelmen kívül hagyni a jelenlétét, de ez nem megy könnyen. Ráadásul sok dolog miatt is idegeskedem... Ismétlem: nem normálisak ezek az érzelmek. Nincs közöm. Ennyi! De pfú -.-. hagyjuk.

Péntekre Kristóf áthívott vízipipázni. Vicces lesz, mert ritkán fordultam meg Budafokon és az sem biztos, hogy megtaláljuk egymást. Hejj. Szóval pénteken mellesleg SZÍVUNK és mutat valami játékot, amit eszkábált Kalapács és Pokolgép képből... Mindegy, hülye leszek hozzá, de van ilyen is.
Nagyon irigylem, hogy szalagavatója lesz :)).

Anyuval beszéltem és belement, hogy lemenjünk a Jajcicába bakancsot nézni. Kabátot is szeretnék, de ezt még meglátjuk. (Azt a fehéret nagyon nem szeretem!!! :))

Csúszik, ha érdekel

Hétfő reggel óta szar a kedvem. Nem nagyon beszélgettem senkivel, ha tehettem némán vonultam. Darlin, ha úgy vesszük elküldte a jellemzésemet, magyarán annyit tesz: elmehetek a gecibe. (Ezt azért, mert nem mondtam el neki, hogy mitől van ki a faszom. Az a helyzet, hogy leszarom, mert nem tud ez most érdekelni. Vagy is tud... de most mit csináljak? Kevés az időm, mert problémákat gyártok magamnak, úgy hogy értsétek meg!!...)
Reninek mondtam egy-két dolgot éjjel, amit megbántam... nem oltás, csak kis lelki porszem... Kirohanás volt... Nem azért volt faszság, mert nem bízok benne, hanem mert ezek a dolgok már részben elmúltak és nem vagyok rájuk büszke.
Végig agyaltam és bőgtem az estét, aludni maximum egy órát aludhattam. Másnap olyan voltam, mint annak a rendje, de szerencsére a művelődési házban kellett menni próbálni. Laza napom volt, de nem pihentető.
Most az igazság az, hogy leszarok mindent és mindenkit és ez még nem a tömkelege.
100%, hogy a magyartanárom meg fog buktatni. Verset amit még a vonaton is tanultam egyesre értékelt és nem kerülte el a figyelmem, hogy nem ez az első. Bárhogy erőltetem magam nem tud értékelni. Év elején a szorgalmi versemet (amit teljesen magamtól tanultam) hármasra pontozta. What?! Mindegy... Szerintem itt a probléma az, hogy énekelni nem tudok és a DÖKben sem vagyok benne... akkor talán lenne esélyem az irodalom ötösre.
Ha megbasznak mehetek Reniékhez. Ójeee (Y). Pedig azt hittem már megszabadultam Reginától, valamint Darlinnal sem lenne a legjobb most egy osztályba lenni. Idegel, görcsbe van a gyomrom az egész kócerájtól. Kis-érettségin sokkolni akarom a népet, hát fullosra elmondom...

Hogyan basszuk le a kitűnőnket 2 kibaszott év alatt, menjünk le a legaljára és próbáljunk felállni a nedves, szappanos padlóról! Beszél róla: Ansen

Szar...

Homok és Óra

Nem visz rá a lélek, hogy meséljek,
Tudom, hogy tudod,... ennyit érek.
A homokóra is lepereg idővel...
Gyorsabb lenne, ha úgy összetörne?

Pontosan az lenne... de értelmetlen...
A homok szóródik és eltűnik a végtelen.
Élni kell... tudni kell, de kit érdekel?
Köszönni akart! Helyette mindent elnyel...

Itt vagyunk az óra két oldalán,
Az üveg tompa, te látsz talán?
Ő is csak elzárva küzd, nem segít neki senki.
Engem érdekel a homok, érdekel a Semmi!

Szoba végét te sem, de más se látja,
Furcsa egy hely. Ritka az, aki ezt bírja.
Visszhangzik szavam, de fület nem ér,
Ha falat nem látok, ezt mégis miért?

De távol van tőlem minden értelem
Csak az óra van, ami most már ketyeg...
Te állsz, hiába nyújtok kezet és ordítom,
Megjelenik egy ajtó és hirtelen távozol...

A szobában sötétség volt, de változott,
Eltűnt a látásom, de nem csak az álmodott...
Homokot a földön érzem, de nem érdekel,
Már nem tud a semmi... Így mennyit érek el?
/Ansen/

Mennyek királynéja?! o.O

Keresgéltem így a nevek és a jelentése között...

Regina latin eredetű név, jelentése királynő, a keresztény névadásban eredetileg Máriára, mint a mennyek királynéjára utalt. Más magyarázat szerint a Rein- kezdetű német nevek önállósult becézője. Rokon név: Gina.

A névanalízis szerint a "Regina" név nagyvonalú, álmodozó személyiség kialakulását segíti, aki igyekszik az emberiség szolgálatába állni valami módon. Igyekszik segíteni a bajbajutottakon, de az is előfordul, hogy túlságosan belefolyik mások életébe. Kedveli a művészetet, sokszor maga is művészi hajlamokkal bír. Vágyik a biztos családi háttérre és otthonra, szerettei között szinte kivirágzik.

Anyám a Zsombor nevet adta volna nekem, de van ez így :).
---

Ha egyszer fiam születik, akkor Bálint lesz. Szeretetet adni és kapni, ez életének a kulcsa. Feladata támaszt nyújtani az embereknek.
Bár, ahogy ismerem magam biztos egy fantasy névvel viaskodok majd.
Ha lányom akkor viszont Freyja. Tulajdonképpen többször olvastam erről a névről egy-egy talált regényben az interneten és nagyon megfogott. Az élet és a halál, a szerelem és a harc, valamint a termékenység és a varázslat istennője.
Ami tetszik még lányban a Viktória.



Anyu azt mondta nekem, hogy születésünk előtt mi sugalljuk az anyának, hogy mi legyen a nevünk...

Egy is sok

Nem utálom, de erőteljesen neheztelek rá. Ez is, és a többi érzelmem is különlegesen szánalmas.
Reggel miután Pati elment sírógörcs jött rám... Kegyetlen az egész. Nem tudom, hogy levezetni ezt a dolgot magamban, így kényszerdolgok jönnek rám, mint a cigaretta, rajzolás, sétálás vagy a posztolgatás...
Ahhoz az érzéshez tudom hasonlítani, mintha egy tompa borítékvágókést beléd szúrnak nagy nehezen, majd amikor már teljesen bent van, szépen lassan elkezdenék forgatni. Nem gyorsan... a leglassabban...
Olyan más volt régen velem, most mintha egy senki lennék... Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok az, de ez az egész, akkor is marcangol...
Neheztelek rá. Nagyon-nagyon. Viszont bennem van ez az anyáskodás, hogy akarok segíteni, azt akarom, hogy neki jó legyen. Már a gondolattól is teljesen elsápadok, hogy szarul van, vagy valami hasonló dolog van vele...
Ideges vagyok....Összeomlás szélén vagyok. Nagyon gáz ez az érzés...
Elképesztő, hogy régebben milyen faszán megtudtam mondani a dolgokat... "Egy is sok"... Ez teljesen így van.
Felmerült a suliváltás, de akkor 100%, hogy koleszos lennék... Alapvetően úgyis tudom, hogy nem fogok elmenni, mert nem tudom itt hagyni...

Lány! Mit csináljak magammal?! Kezdeni kellene valamit, de nagyon gyorsan.
Hogy lehet jegesedett szívet kérni?! A haldokló valkűr ezúttal tényleg jegesedett szívet akar?
Freyja megadja, ha kérem? Nagyon kell nekem... Ha áldás, ha átok... de elfogadom!

Fantom

Nem vagyok szerethető. Tele vagyok hibákkal, jó tulajdonságom nem nagyon létezik.
Irritálom az embereket. Senki nem vesz komolyan. Írok, de a helyesírásom és a fogalmazásaim katasztrofálisak.



Verseim szánalomrakeltőek, rajzaim gyerekesek, zenélni nem tudok, hangom idegesítő, érzéseim elhamarkodottak és ezt tetőzi, hogy figyelemhiányom a mércét veri.

Vad vagyok, kifejezetten az a "majd én megváltom a világot" tinédzser. Vadságomhoz párosul a bátorságom, amikkel irtózatosan nagy hülyeségeimet megtudom valósítani.

Más ember vagyok ma már. Régen elegem lett, hogy folyton én vagyok a célpont! Személyiségem ezáltal idővel, fokozatosan leépült.
Tény, hogy nem vagyok az....

Sziporkázok, nem látszik?

Elmélkedem. A héten több dologra is rájöttem és ez nincs sziporkázó hatással rám.
Darlin az orrom alá dörgölte, hogy mindent szarul közelitek meg. Igazából felfogtam, de most kezdtem el rajta merengeni...
Már csak kurvára ez hiányzott... Ezt tudtam! Mostanában próbálom nem túlreagálni a dolgokat, úgyhogy ezt szerintem felfoghatjuk egy lépésnek.
Ha most hirtelen elkezdenék mindent magamba fojtani, akkor megőrülnék, porig süllyednék.
Természetesen változtatni akarok(, még ha te kedvedért is), de nem ilyen áron ;).

Tegnapelőtt igen felbasztam magam rajta... nem amiket mondott, hanem ahogyan.
-

A napom zsír volt... Takarítottam és főztem.
Nem hiszem, hogy jó háziasszony lenne belőlem, mert ritkán jön rám. ...Nem is annak készülök :D

Dávidot megkértem, hogy járjon el velem futni... kell aki motivál, mert amúgy első alkalom után úgy ahogy van leszarnám. (Igen emberek... minden évben rám jön és pár alkalom után el is hagyom xD)
Gödörbe nagyon nincs kedvem hétvégén lemenni. Ááá unom :"D.

A Denied! fellépne a születésnapomon. Ez nagyon király *_* B.Mátéék is jelezték, hogy tiszteletüket tennék a "színpadon". Ez mind király... de hogy oldom meg a helyet és még fontosabb a pénzügyi dolgokat az rejtély o.O. Valószínűleg húzódna egy pár hónapot az egész, de nagyon boldog vagyok :P.
Ha ez az egész márciusig tolódna, akkor lehetne a szabadban.... Na ezt még meglátjuk *_*) Sok emberre számítok.

Alone

Anyám most olvasta a bejegyzéseimet...
Kiakadt, hogy én direkt bántom, hogy az egész Auchan olvassa a blogomat és most mindenki tudja, hogy nincs saját házunk.
Hogy kerül a lapomra az Auchan?!
Az orvost még mindig baszik felhívni, szerinte tettetem.

Tényleg beteg vagyok, de őt mint szülő nem érdekli, hiszen ő is elmegy úgy dolgozni.... Gyerek vagyok még! Néha jólesne egy kis támogatás...
Kivagyok... Egyedül... Belepusztulok.

2 napja észveszejtő idegesség fog el és nem tudom elfojtani a temperamentumomat. Tegnap felrúgtam a szemetest, amikor apám kijelentette, hogy nem hívja fel az orvost, mert ég a pofája. Semmit nem tesznek nekem... mások véleménye he?! Nem vagyok agresszív személyiség... de ez... emberölő dolog.
Más szülők harcolnak a kölykeikért... Nos... még a cigányok is megteszik azt amit lehet!
Lemondtak rólam. Ezt veszem észre.
Hogy legyen nekem ez biztatás mindenhez?!
Ember sincs, akiért érdemes lenne bármit is...
Nincs erőm semmihez...

Kezdek lesüllyedni... Üzenni szerintetek tudok még?!

Black Star napot!

Írtam egy verset Blacknak születésnapjára :)). Nem a legjobb művem, de megérte megírni ^_^ (Happy B.: Október 30.)






Éljünk egy kicsit a mának és eresszük ki a világunkat,
Bolondok vagyunk!... "Hát akkor vigyük az égre a csillagokat!",
Hiszen nem kell nekünk fehér fal, ahhoz hogy tudjuk, hogy bezártak
Majd kirakatjuk az ajtónkra: "Kérem, egy időre hagyjanak!!!"
Legyünk örültek, de józanok mert ma annak kellemes lenni,
Vigyünk hát színt magunkba, mert utálok szürkeként, szellemként élni.
Hörcsöggel egyszer a déli-sarkra veled akarok utazni...
Ismersz engem, a pingvinekkel az achtivity izgalmas parti.
Születésnapod volt drága és nem volt alkalmam rá köszönni,
Azt hiszed hanyagoltalak... de tudd: nem a legjobb dolog hinni!
Akartam, hogy én az legyek, akire jövőre is emlékszel,
Hogy az vagyok, aki téged különbnek látott és EZ nem vész el.
Kívánom, hogy ez az éved szép és izgalmas legyen virágszál
Legszebbeket és Boldogságosat kívánok, CSAK neked Black Star!
/Ansen/

Hadd gratuláljak!

Pénteki nap csak egy indokom volt, hogy lemenjek. Lehetséges, hogy a többit is számba vehetném, de nem tartom őket lényegesen fontos ambíciónak, viszont ezt megszívtam. Az az egy ember egyáltalán nem volt lent, a zenekar meg már olvasott könyv volt számomra, így végiguntam, köhögtem és szenvedtem az estét fehér, hosszú kabátban :D. Kicsit se néztek ki, de gyerekek HIDEG volt... (Mondom én, aki szoknyában ment le...)

Azt hittem be volt baszva az énekes, de később kiderült, hogy ő egy humorista...
Ez maradt meg: "A Rock 'n Roll olyan, mint a sakk. Hátul vannak a királyok és elől meg a parasztok." (Y) :)

Haza is mentem és olyan fél 12 órakor már otthon is voltam. Ettem és bedőltem az ágyba gépezni... A gépem kipurcant én meg orrfújástól szenvedne próbáltam aludni.

Másnap 10 órakor keltem, mivel Denied!-ra valahogy el kell jutni. Apámmal elmentünk vásárolni és kaptam tőle 1700 forintot. Pappkának írtam sms-t és vártam a fejleményeket, majd kiírta a falamra, hogy metróval is fogunk közlekedni... ergo nincs elég pénzem rá :D.
Sikerült találnom egy embert az ismerőseim közül, akinek van Budapest bérlete szerencsére, ezért le is sétáltam hozzá. Nagyon örültem, sokat takarítottam meg vele :).
Majd visszarohanva haza, kivasaltam a hajam és elkészültem teljesen.
3 óra volt, ezért lesétáltam a Gödörbe, mert Fanni azt mondta már itt lesz... Hát nem volt! xD
Beszélgettem Niki egyik barátjával, majd óra 36kor szépen kényelmesen kisétáltam felsőre.
(Alsóról ment a vonat 36 perckor!! xD)
Fannival néhány perc múlva találkoztam, miközben rohant a pénztárhoz... A legközelebbi vonatunk 4 óra 16-kor jött. Végigbeszélgettük és reménykedtünk, hogy Pappkáék nem mennek tovább.

Megtaláltuk egymást és onnantól kezdve katasztrofálisan hülyék lettünk.
Meg lett az a bizonyos kocsma, de nem engedtek be minket, mert csak fél 7kor van kezdés... Visszamentünk keresni egy másik kocsmát, amikor Fanni közölte, hogy előbb látott egyet... Visszamentünk és rájöttünk, hogy arra gondolt ahonnan indultunk xDD.
Pár percre rá Mátéék megérkeztek a benzinkúthoz, ahol már vagy négyszer elmentünk.
A Josefina előtt 50 percet fagyoskodtunk, hogy beengedjenek... Szép volt :).
A koncert fantasztikus volt, legközelebb is jövök. Kurva jók voltak :D. A Manson számok (Sweet Dreams és az Armageddon) különösen tetszettek. Bálintnak elszakadt az egyik húrja, így próbálták megoldani a fiúk XD. Amikor Feri magyarázott, akkor a 30 percnél és a mértékegységesnél sikítottam, üvöltöttem és minden bajom volt, de ez kellett!! :D DENIED!!! ;)

Hazafelé a vonaton elkaptunk egy részeg csávót, aki idegileg ébren tartott minket. Én igen jól szórakoztam. :))) "Hadd gratuláljak! Ekkora pöccsel, mint te nem találkoztam!" /Pappka/
Körülbelül negyed egyre itthon voltam. ^_^

Házirend kell ide!

Tegnap földrajzon nagyon nem tudtam koncentrálni... Írtam egy pár versféleséget... Egyiket leírom... a többi a kémiafüzetem hátuljában van. Azért csak most, mert tegnap posztolgatás közben haldokoltam és elfelejtettem kiírni :)).
A versek megírásánál amortizáló feszültség uralkodott nálam, szóval hasonló lett, mint a többi, amit eddig írtam....

Csak szavak voltak felhőkkel!

Miért hittem, hogy nem fog esni?
Kellett élnem a mérgekkel,
Hogy nem fog mindent elmosni....
/Ansen/
--

Mai nap kész idegeskedés volt a részemről... Végig stresszeltem az egészet, hogy úristen szünetekben megfogok halni.

Darlint egyik szünetbe elkaptam és nem tudtam megállni, hogy ne öleljem meg. Tisztára gáz volt :/. Whá :$... de az illatától teljesen lerészegültem :$. Úristen! Ez már a legalja ://.






Egyik szünetbe amikor mentem be órára, Zsóka néni(!!) elkapott és beírt nekem egy osztályfőnökit.. (HÁZIREND!!: Első csengőre már bent kell lenni, nincs kóricálás...
Fasza (Y))

Matekom százas, hogy egyes lesz, de nem tud érdekelni. Darlintól kértem füzetet, mert engem szemmel tart felszerelés ügyben... az enyémet kiszelektáltam a táskámból gondolom. (Azért nem mindegy a súlymegosztás cőh >_<) Irodalmon Juditka nénike(!!) mondta, hogy ha akarunk csinálhatnánk tükörfordítást és műfordítást is Goethe verséből. Végre egy olyan, ami érdekel is *_* Ha kész lesz, akkor természetesen publikálom :)).
Úgy gondolom, hogy nekem a kis-érettségi jól fog sikerülni, ezért hidegen hagynak a jegyeim...

Egyik szünetben elkaptam Darlinnak egy véletlen pillantását. Végigmért... ... ... Próbáltam eskü figyelmen kívül hagyni, de tökre szarul érzem magam. Most jött rá arra, hogy "Vajon végig be volt baszva amíg velem járt?" Úristen. :'(

Amikor elköszöntem akkor is fura volt. :/

(Iszonyat jól esik, hogy olvasol... de néha viszont bárki másnak előbb kikiabálnám egy-két ilyen dolgomat, mint neked... )

Katasztrofális

Suli gyötrelem volt a megfázásom miatt. Szinte minden bajom volt és lényegében leszartam az órákat, ha egyes, akkor annyi. Matekon utolsó 1 percben így is bevágtak nekem egyet. Nem mindegy?!
(Érdekes a naplóm... csak 5 és 1... Vagy tudom vagy nem? Nem?!)
Minden szünetbe kijártam az udvarra, hiszen kellett ez nekem.
(Darlin: furcsa nekem tudnom, hogy olvasod ezt és ezért meg kell válogatnom a szavaimat... Gondolataimat(amit ideakartam) inkább most akkor nem is publikálom :DD Ble!! >_<)

Sokat figyelem a környezetem reakcióit. Azt hiszem kezdek falat építeni...
Klárás órán 2 kettő egyhuzamban szenvedéssel teli volt szünet nélkül. Úgy voltam vele, ha túlélem, akkor nem létezik lehetetlen.
Az állomáson olyanokat megtudtam, amit úgy hiszek, jobb lett volna, ha nem jutnak el hozzám.... Kész :/

Helyben olyan szintű hányingerem lett, hogy inkább félrevonultam a másik oldalra, hogy kevesebben lássanak kiszolgáltatott állapotban.
Vonaton végig Darlinon elmélkedtem. Megfejthetetlen néhány elvesztett tekintete, nagyon aggaszt ... (Most sem fejteném ki...)
Patrícia hazaakart kísérni (mert orvoshoz nem mentem végül összeesés végett), de mondtam Patrinak, hogy semmi szükség.... Agyaltam.

Kóbor kutya

Nagyon szarul vagyok. Egész nap azt vártam, hogy anya vagy apa hazajöjjön, mert kegyetlenül megfáztam. Öcsém leadta nekem aznapi önbizalomölő adagomat. Anyu mikor hazajött megszólalt, hogy ezen végig kell mennem, mert ők is végig csinálták, sőt ő így járt dolgozni. Elkezdett nekem krumplit pucolni (egész nap nem ettem semmit, mert nos... hirtelen eltűnt minden o.O WTF?!), aztán közölte velem, hogy majd mossam meg és süssem meg. Mondtam neki, hogy akkor ne is pucolja, mert nincs rá energiám. Fejemhez vágta, hogy én lusta vagyok meg mit tudom én még mi. Köszönöm, hogy amikor beteg vagyok, akkor is önellátó életmódot kell folytatnom. (Y)
Mondtam neki (amit már pár hete is szóvá tettem), hogy fel kellene hívnia az orvosomat, hogy volt egy hét amikor itthon voltam és ő ápolt. (Ugyanis csak ekkor adhat az orvos igazolást utólag, ha szülő kéri). Mit vártam?! Válasza, hogy ő nem hívja, mert tök égő, meg minden. Faszomat, ha ezt a hetet nem igazoljuk, akkor nuku családi pótlék, de ez sem érdekli. Anyámat jobban érdekli mások véleménye, mint én, erre már rájöttem és nagyon kiborító ez számomra. Amikor jön hozzánk valaki, mindig azt kell tettetni, hogy a mi házunk. Ami nem igaz!! Nekünk nincs saját házunk... ezt is béreljük. Miért fontosabb mások véleménye?
Ma már mindent szinte saját magamnak kell megcsinálnom, sose kapom meg azt a támogatást, ami még talán járna nekem. (Ami erőt adna végigcsinálni ezt a szutykot.) Ilyenkor szó szerint pengét nyelnék, elhagyatott vagyok.
Nekem nagyon fontos az érzelmi támogatás, mert erős leszek tőle.... ennek a hiányában meg életképtelen.

Nagyon egyedül érzem magam. Nagyon-nagyon.

Iszonyatosan stressz nekem a suli. Nem vagyok hülye és előfordul, ha nem is kell szívesen tanulok szinte bármit. Nagyon szeretnék egyetemre menni, de az egész néha olyan elérhetetlen. Tudom, hogy rajtam múlik... Viszont nagyon kivagyok attól, hogy ez nem sikerül nekem és ilyenkor összeomlok.
Lehet, hogy valaki szívja az energiám? Suliból, ha hazajövök olyan érzésem van, hogy napokat bírnák aludni. Fizikát, mint már leszögeztem egyáltalán nem tudom átengedni egy bizonyos burkon. Olyan lehetetlen az egész. Semmim nincs amiből energiát nyerhetnék. Sőt... öcsémék rá is tesznek, hogy itthon se legyen nyugalmam.

Cirka 450 embert töröltem le facebookról és vicces, hogy ismerőseim, régi barátaim nagy részét is. Nem láttam értelmét, hogy benne legyenek és, hogy lássák a dolgaimat.

Pár ember miatt vagyok fent ezen a közösségi oldalon, azok miatt, akik a blogolvasóim között is megtalálhatók. Semmi több. Lehet, hogy ha nem lenne ez a technika nagy vívmánya, akkor eltűnnék és lassan a köztudatban a nevem sem maradna fent.
Milyen furcsa dolgok ezek a korok...

Elegancia

Pénteki napon Katát rávettem, hogy Mátéékhoz jöjjön le ő is, hisz Pappka születésnapját ünnepeltük... nos Pappka nélkül.
Csabinak adtam 500 Ft-ot, mert nagyon sokszor voltam velük és mindig ők álltak mindent...
Most sem nagyon dobott rajtuk ez az összeg, de még sem éreztem magam ingyenélőnek. Szeretem a társaságukat és vonz az ökörségük. Szerintem már csak ez miatt is megéri velük találkozni.

Erikékkel piramisoztunk és olyan 25 körül elfogyott az egyik kannásunk. Van ez így :)
Még egy picit beszélgettem Feriékkel és Kata kérésére mentünk vissza Hidegfrontra. (Nagyon ajánlom ezt az együttest bárkinek és aki megteheti, hogy lejöjjön egy-két koncertjükre az TEGYE meg!.) Én személy szerint behúztam tőlük egy dobverőt, a barátnőm meg egy pengetővel lett gazdagabb.

Nem tudom, hogy csináltam, de amikor Kata elment, akkor még józanságról tanúskodtam... legalábbis részben. Utána megittam Erikék elől a kannást, meg azt a pár bort amire meghívtak a Rockyban a "haverok"  és teljesen elszálltam. Fél 5 körül már itthon voltam.

Amikor felmentem facebookra olyan délután fél kettő körül, akkor ért igazán a sokk. Ezt is csak véletlenül vettem észre, de talán jobb is lett volna, ha nem ér ez a ciklon, ugyanis Darlinnak szépen megfogalmazottan(!!) kiolvashatóan(!!) (később kiderült, hogy baszkodtam a billentyűket a megírásnál) megírtam az érzéseimet, amit jobb lett volna, ha soha az életembe nem közlök vele. Bár meg volt az a sanda gyanúm, hogy levágta szavak nélkül is már régen, de ezt azért még sem kellett volna. Amikor megfejtettem (nehézkes volt ugyanis ez és vicces, hogy én írtam...) nyögni-nyelni nem tudtam. Katától elkértem a képeket msnen és dermedten lenyomtam a laptopot, majd bealudtam.

6 körül keltem és készültem a gödörbe, ezt szerintem már elég jól művelem...
Anyutól megkérdeztem, hogy elkölthetem-e a másik 500 forintot, majd örömömre el is indultam. Találkoztam ott Mátéékal és Bor Mátéval eléggé jól elbeszélgettünk magánéleti témában. Bírom a gyereket :)).
--

Öcsém, javítva a szokásain egy köpőcsővel basztatott. Ezt most elnéztem neki, de Ferivel rendezem le a következő ilyen gyerekes kis dolgait. Nem zavar, ha Krisztával lejárkálnak, tényleg nem szólok bele, de tudjuk már, hogy mi a rend.
Küldtem egy levelet Krisztának, de természetesen az öcsémmel is közölni fogom.
Publikálom a levelet:
Cső. Szeretném, ha te is és a drágalátos öcsém is tisztában lennétek azzal, hogy ha legközelebb köpőcsövezésen lesz kapva, akkor a kedves kis kidobónk úgy ahogy van kibassza egy-két pofon társaságában...
Remélem szeretnétek ezt a dolgot megúszni, de ha úgy döntötök, hogy egyszer-kétszer mégiscsak lenéznétek, akkor nem ajánlatos dolog ez a gyerekesen csekély emberi dolog.
Köszönöm és Feri (a kidobó) is.
Babsz... tudom, hogy olvasod ezt a posztot és közlöm veled, hogy kurva jó dolog tényleg ez a szemétkedjünk egymással, de sokra nem mész vele, mert leszarom. Tőlem ezeket nem kapod meg, én azért embernek gondoltalak. Ha unatkoztok mással és lehetőleg máshogyan... Bár, ha nektek ez megfelel, akkor hajrá... nem vagyok örömrontó :).
Ha az öcsémnél nem tudsz olyan hatással lenni, hogy ne köpőcsővezzen nem az ő helyén, akkor what the problem? Szép páros lesztek :). Remélem 10 év múlva nem így fogja lereagálni a problémáit, bár erősen érzem, hogy a bácsikánkat követve ő is börtöntöltelék lesz :))).
--

A gödörben nem ittam sokat, nem is kellene innom úgy gondolom. A nő úgy szép, ha titokzatos, eszes és ördögi ;).

Csabával lementünk ketten a Tesco-ba. Közölte velem, hogy bejövök neki, mint nő, ami jó volt, mert szerintem nem egy rossz pasi... de viszont részben rossz, mert most nem vagyok nyitott így a dolgokra. Van, hogy néha-néha kinézek egy-két gothos srácot, hogy "húaztakurva", de Darlin-t egy sem múlja felül. Sokan ezért hülyének néznek, de csak én látom a leghelyesebbnek őt?!
Vettünk Hubertus-t és visszafelé egy elcsórt tescós kocsiban tolt vissza. Nagyon tetszett :).

Egy gyerek pontozta az embereket, ahogy az ajtót kinyitják. Nos erről, akkor értesültem amikor kimentem a Rockyból és közölték velem, hogy ez a női elegancia és csillagos ötöst kaptam. Vicces, de nagyon sokat dobott ez a hülyeség rajtam.
Sose figyeltem, hogy nyitom ki az ajtókat, de kedveltem, hogy van bennem báj.

Eriket fél négykor a földről alig tudtam összekaparni, csoda, hogy elérték a vonatot. Hazaértem és háromnegyed hétkor is posztolgatok. :))

Iszunk?

Idáig pakoltam a szobámat és most már eléggé emberien néz ki. Nagyon-nagyon változtatnom kellene a dolgaimon, mert nem tetszik a mostani életmódom. Egy ideje már elakartam kezdeni, de teljesen toppon voltam.
Több órája nyomom a zenéimet és már vagy századjára hallom: "Én nem vagyok olyan srác lálálá" !!

Bassza szájba magát a retek macskám!! :D.
Furcsán nézem, hogy mikor lett kihajtva az ajtó...
Nem láttam itt a problémát, ezért írok tovább... erre valami a balszélső sarokban hihetetlen gyorsasággal felveti magát a polcomra. Sokkoltam, mint az állat, hisz előző héten néztem végig a Paranorlmalt. Macskámmal szembekerültem és éles szemjátékkal követve kirohant a szobámból.
Hozzátenném, hogy természetesen imádom a sötétséget, világomnak tekintem bármennyire is félelmetesnek vélik egyesek, de emberek világos van most a szobámban!! :D Rák enné meg <3 elképesztő, hogy mekkora adrenalin növekedésem lett, megörülök >_<.

Háromnegyed 5 van.... Kríss már biztosan mélyen alszik :$... Whááá Hülye vagyok!! :DDD

Kipakoltam az asztalomra a festékeket. 2 doboz fekete és 1 szőkés fehér. >_<











Tökre jó a kedvem reggel óta... Diadalmenetesen fogok gödrözni menni, persze csak akkor, ha a kávéval is feltudok kelni. >_< Ferike és Máté is közölte, hogy holnap ivászat lesz, de kevéskét leszek csak velük, mivel Katának megígértem a Hidegfrontot :).
---

Mivel most fülig ér a szám kifejtenék egy-két dolgot, ami bassza a fejemet. Nem, ezzel teljes mértékben nem tudom magam leamortizálni, hisz már túl vagyok rajta. Jobb, ha tisztán és rendben tartom a gondolataimat, mert a végén tényleg bezárnak... kellemetlen lenne...
Eljutott hozzám pár megjegyzés a drágalátos exbarátnémtól:

1. "Füves dünnyög. Direkt halkan, hogy ne halljam, de szerintem most rólad (Gergő)." - Valami ilyesmi nemde? :)
Reakcióm: Annyira nincs életem, olyan kevés problémám van és olyan lényegretörően fontos emberek vagytok, hogy RÓLATOK dünnyögök. Igen! Ez pontosan így van szívem :)).
A valóság: Lehet, hogy teszek egy-kettő megjegyzést, de azt neked is elküldtem üzenetbe. Semmi új. Pont ekkor nem ti voltatok a téma... sajnálom, ha csalódást okoztam :)

2. "Reni még nem jött nekem, szerintem még nem tudják..." - Hasonló
Reakcióm: Pontosan. Vigyázz, mert aztán belőlem kitelik, hogy ellened fordítsak mindenkit, megalázzalak... sőt... RETTEGJ, mert egyáltalán nem vagytok biztonságban!!!.
Valóság: Hülye lány :D. Amit mondtam, közöltem veled, azt neked mondtam. Természetesen sokan tudják a üzenet-merényletemet ellened, de ha észrevetted volna senki NEM pártolgatott... Nem fordítottam ellened senkit és azt hiszem tök emberien viselkedem :).

Hozzáfűzném:
Ha rosszat akarnék neked nem ilyen alja-dolgokhoz folyamodnék.
Sok mindent tudok rólad és, ha akartam volna régen felhasználhattam volna. Iszonyatosan szarul esett, hogy kinézed belőlem ezeket... valószínűleg nem nagyon akartál kiismerni, pedig időd lett volna rá. Lehet, hogy új, de nem vagyok Kitt :)).
Öcsémet évek alatt többször fenyegettem hülyeségekkel, de egyiket sem váltottam be. Talán ezért is nem vesz komolyan...
Szerintem neked idegeségemben sem mondtam semmi elrettentőt, hisz mindig értelmesen reagáltam le a megjegyzéseidet.
Nem utállak, sőt most már nem is haragszom rád. Akkoriban sem haragudtam igazán, csak csalódott voltam. Szememben semleges ember vagy, akiről nem akarom, hogy legyen bármi véleményem is. Ez persze lehetetlen, hisz most is posztoltalak, de hidd el a szándék megvan :).
Viszont. Mai napig visszahallom a gúnyos megszólalásaidat. Olyanoknak mondod, akikben talán meg sem bízol vagy nem tudom drága, de ez nem jó így :). Persze nem érdekelnek túlzottan hisz tudom, hogy mindenki magából indul ki ahogy azt már többször megjegyeztem a blogomban. Ezt nehogy félreértsd, mert ez nem negatív, lealacsonyító megjegyzés, csak a sokkoló valóság. Én naiv vagyok, hisz azt hiszem, hogy minden embernek tiszták a szándékai...
Önzőnek tartalak, de ezt már mondtam neked egy párszor. Azt hiszed rajtad kívül nem nagyon létezik más, várod, hogy ki mikor nyal be. Ha nem köszönnek, akkor te sem köszönsz, ha az idézőleges barátnőd véletlenül nem ül hozzád, akkor egyedül ülsz!
Szeretném ezúton közölni veled: Nem gyújtom rád a házat és kibaszottul nem kell undorodva rám gondolnod, hisz amikor kellett OTT voltam. De kit érdekel?!
Senkinek nem célom az életét megkeseríteni és nem kell számolnod, hogy hány embert üldöztél el az iskolából... legalábbis engem nem kell számolnod :). Itt vagyok, kerülöm a társaságod és akármennyire is elképesztő dolognak számít... nélküled is jól megvagyok...

Halloween

A halloweenünk hol is lehetett máshol, mint hogy a gödörben. Itthon felpakoltam magamra a sminket és ütősen (ahogy szoktam) felöltözve elindultam. Kíváncsi voltam, hogy mit szólnak a gödrösök a sminkemhez. Vörös híján a folyó vért is feketével raktam fel.
Amikor beléptem a helyünkre, minden szem rám szegeződött. Dámának éreztem magam, tudtam, hogy nem nézek ki szarul, legalábbis én így éreztem... szóval leszartam.
Egyedül én fogtam fel a társaságunkból, hogy halloween van.
Én vámpír vagyok ;).

Gödörben hátul a koncerthelységben is felfogták a lényegét az egésznek, ők is elég extrémen öltöztek fel és a sminkjük is ütős volt. Megkérdezték, hogy vámpírfogat honnan szereztem, de lestek, amikor közöltem, hogy ez a saját fogam. Összesítve megint ment az önbizalmam. Meséltem nekik a conjaimról és a stílusomról. Tetszett nekem az egész.
Reni aládedikáltatta a kezét mindenkivel a szemcerkámmal. Vicces volt, főleg, hogy Tibit még részeg mivoltában sem tudtam kisminkelni.



Gödörben felvettem egy kalapot és Heni lefényképezett.

Ügyes kis Álca ;).












Vámpírságomat csak időlegesen tudom elhagyni.











Valakinek a vérét veszem.










Gödör zárt 9 órafele és mi elindultunk. Nekem tisztára olyan hangulatom volt, mintha péntek vagy szombat lenne. Tibit szinte hurcolni kellett, egyenesen nem nagyon tudott menni.
Amikor átmentünk a vasútnál beszólt nekünk egy nagyobb csoport, hogy takarodjunk onnan. Mi visszaüvöltöttünk, de mentünk tovább. A kalauz valamit mondhatott, mert Tibi visszafutott és elkezdte "kurva anyázni" és többször is nekirohant a léceknek.
A csoport azt hihette, hogy nekik szólt, ezért utánunk jöttek és Tibinek lebaszva egyet a földre küldték, Renit meg a cigány(!!) nő megfenyegette, hogy megszurkálja. What the fuck? Ott volt a kés a kezében(!!).
Mindegy, mert utána elmentek, de egy ideig nem tudtak lenyugodni az események.
A halloweenünk katasztrofális volt, legalábbis ez a része. Össze-vissza kóricáltunk, majd felsőn kötöttünk ki.
Egy csaj az állomáson odajött hozzám, hogy a barátja azt mondta, hogy ronda vagyok. Ez 11 órakor volt gyerekek. (Y) Fogtam magam, elköszöntem és húztam haza.

Fejembe szállhatott a pálinka, mert hazaérve hülyeségeket írogattam fészen... Vagyis nem hülyeségeket, de jobb lett volna, ha kussban maradok.

Túl sok(k)

Szétszedtem a kezemet. Ez már sok volt nekem. Hátramaradtam és ez így már nem megy. Túl sok minden történik. Túl sok... Én állok és nézem. Állok és végem.
Nem látok kiutat.
Csak vagyok...

Apám kinyomta, hogy a lánya lennék, amire egy szép levéllel reagáltam:

Ennyi. Egy gyereknek kell, hogy több esze legyen (Y). Szánalmas!. Hiába modernizálódtunk, valami nem változik. Ha valaki szarul van még rúgjunk is belé egyet. (TAPS!!)
Nem vállalja senki sem a felelősséget a tetteiért, csak szopunk évekig néhány embertelen jellem miatt. Csak így tovább, értitek a dolgotokat.
Csodálkozol, hogy ennyire le van amortizálva szerencsétlen? Nem az lett volna a dolgod, hogy ott vagy mellette, amikor kell???!! Jah, hogy selejtes és így már nem is kell?!
Köszönöm APÁM! Ezt utoljára olvashattad/hallhattad, hisz te sem tartasz már a lányodnak ;) Igen, ezt ideírom, mert meghallgatni nem tudtál soha.

Foszlányok

Gödörben gyakran hívnak italra és sokszor van, hogy táncolni is felkérnek.
Ma sem volt másképp. Élvezem, hogy feltűntek a színen bizonyos rajongóim és hódolóim... persze kerülöm a társaságukat. Gyakran húzom a fejüket, de persze nem tudhatják, hogy semmit sem érhetnek el. Ilyenkor önbizalmam van. Makacs vagyok és bár nem találom csúnyának a legtöbbjét, nem tudok most női szemszögből nézni és gondolni sem rájuk.
HaveROCK és kész \../
Mondjuk amikor lepukkant, 30 éves faszik jönnek oda, eléggé lesorvasszák az idegeimet.
Gondolkodtam ezeken a dolgokon és arra az elhatározásra jutottam, hogy beadom az apácát és nem létesítek semmiféle kapcsolatot egy jó ideig senkivel sem.
Nem vagyok szép. Ezt bárki megmondhatja, így nem gyötör meg senkit sem túlzottan, hogy engem nem kaphat meg. A legfontosabb pedig az, hogy én nem tudok most ebben az érzelmi "hülyeségemből" azonnal felébredni és mindent elfelejteni.

Gödörben Erik 3 dobverőt szerzett nekem különböző együttesektől. Nagyon tettszett ez nekem és ezekhez még a punk pogóban sem vettem részt... (A punk pogót már nem bírtam. Ez már túl durva volt a számomra.)

Aggódom egy barátnőmért... de nem fejtem ki.

Most így hazaérkezve a gödörből, elmerengtem egy-két dolgon.
-Bárkik is vagyunk és bárhol is élünk, akkor is mi mindannyian emberek vagyunk. Ez lehet akár negatív hangvételű is, de a lényeg mégis az, hogy ki hogyan fogja fel.

-Utálok olyan emberrel vitatkozni, akinek az a célpont, hogy ráerőltesse a másik emberre a saját igazát. Szerintem nem erről szól az egész.
Szeretek vitatkozni, hisz véremben érzem.
"Imádom szívni magamba a tudást." Ezt lehet, hogy sokan nem értik, de ilyen viták alkalmával érdekes meglátásokat tudhatunk meg.

Újjabb nyáladzás...

Suliban menet magam alatt voltam. Rájöttem, hogy minél régebben láttam, annál nehezebb tudom feldolgozni Kristóf jelenlétét. Persze a mai nap is csak miatta mentem be, mert a szédelgéseim ugyanúgy megmaradtak, de hiányzott, hogy lássam.
Iszonyatosan fagyosan viselkedik velem szemben és ez is nagyon nagy csalódottsággal és élettelenséggel tölt el.
Nagyon kiborítóan hatott rám, pedig azt hittem ez csak apró, csalódott, női bemesélés.

Reggel ültem az udvaron a padon és ezernyi elvontnak mondható, érdekes gondolatom támadt. Bántam, hogy nincs nálam sem papír és semmiféle maradandót alkotó eszköz. A gondolataim természetesen megmaradtak a fejemben.

Amikor megláttam, akkor fokozódott bennem az, amit hetekkel ezelőtt éreztem. Onnantól kezdve kerülni akartam, mert éreztem, hogy közelében elérzékenyülnék.
Amit felejteni akarunk, azt nem tudunk, mert mindig rá gondolunk... szóval egyértelmű, hogy akit kerülni akarunk, abban pechünkben mindig belefutunk.
Második órámra siethettem talán, amikor megláttam Kristófot beszélgetni. Nagyon szarul lettem, bepánikoltam és ezért az óra nagy részét nem a teremben töltöttem el.
Nagyon égett a pofám, de amikor cigizni kísértem békát megláttam őt is. Gondolkoztam, aztán könnyezni kezdtem. Klassz -.-. Fogtam és feljebb sétáltam, de mikor láttam, hogy nem nagyon mozdulnak, akkor futni kezdtem a hátsó kapu felé. Elindultam be a teremben, de akkor megláttam, hogy az ajtó közelében állnak. Futni akartam ott is, de nem vitt rá a lélek. Csak azt tudtam megtenni, hogy Francesco-ra néztem és beszáguldottam az ajtón.
Későbbiekben valaki azzal állított meg, hogy utáljuk-e egymást, mert Kríss furcsán nézett utánam.
Énekórát is végig stresszeltem és könnyeztem.
Amikor Tibikével mentem ki cigizni, akkor is ott volt... Na jól van... Hamar eltűnt és nekem véletlenül hangosan sikerült kimondanom ezt a mondatott: ,,Menj a faszomba..."
Nagyon megbántam :/.

Odaálltam az egyik oszlop mögé, ahonnan könnyen kivehető, ha eltűnik a földszintről. Nem akartam, hogy meglásson, mert ideges is és nagyon szarul is voltam. De ő odaállt mögém és éreztem, hogy ő az.
Amikor megkérdezte, hogy ,,mi a szitu", akkor regényt tudtam volna írni azokból, amit vele megakartam osztani. De nem. Nem bírtam semmit mondani és úgy emlékszem csak dünnyögtem.
Belenéztem a szemébe és forróság öntött el. Elkaptam a fejem... nagyon megakartam ölelni. Tűzzel játszom!
Közölte, hogy megy termet díszíteni és el is ment mellőlem.
Vártam, hogy felmenjen, mert nagyon nem kaptam levegőt és rohantam volna a lány wc-be. De nem ment. Egy ideig vártam, aztán Vivi hajszolására bementem a helyiségbe.

Reniéknek 7. óra végéig kellett maradniuk, ezért én ott dekkolhattam a babzsákokon. Majdnem bealudtam (Y).
--

A héten megviselt engem ez a kavarásnak mondható dolog Ádám és társai tájékán... Meg kell hagynom, nagy port kavart és egész héten nyomasztott a dolog. Igazából nem is tudom miért.
Hülye vagyok és naiv.
Ádámban valamiért nem bízok, talán az egykori parádés fellépése miatt vagy nem tudom. Nagyon nem tetszik a taktikája és a mostani gondolatmenete sem.
Kitti odajött hozzám és a szó Zitára kerekedett. Megmondtam neki, hogy én nem fogok segíteni azt a nőt bántani és leszarom a fennálló helyzetet. Sokat szenvedtem Zita miatt ez igaz, de én nem fogok késeket szurkálni és szerencsétlennek szart keverni.
Kitti azt állította, hogy ő sem akar rosszat neki.
Én meghagyom és hiszek a szavak igazában, de kétségeim vannak.
Nem állok senki mellé... Ezt azt hiszem azokban a pillanatokban döntöttem el, amikor ki is mondtam.
Minden ember önmagához képest cselekszik, hol leereszkedve, hol pedig túlszárnyalva azt amit csak lehet. Elmondtam Kittinek azt is, hogy csalódtam Ádámban. Több szó nem esett.

Ezzel szeretném ezt a témát lezárni. Nem tartok jogot arra, hogy beleavatkozzak.
--

Este gödrözés G.Kristóffal és Erikkel. Zsír... Szerintem hamar hazajövök, mert nem vagyok túl fényesen...

Döglött kutya

Egész héten vergődöm. Állandóan szédülés kerülget és a hasamon is altájon meglehetős fájdalmat érzek. Előfordul, hogy lemegyek a földszintre, de amikor rám jön az összeeshetnék, akkor feljövök és pihenek.
Régi szenvedélyemnek hódolok, az olvasásnak. Az összes Jéghegyek Népe könyvet (47 db.) megszereztem és most azokat nyomom folyamatosan. Valamilyen szinten megnyugtat, de van, hogy annyira szédülök, hogy abba kell hagynom ezt a félretehetetlen művet. Ilyenkor már csak a gondolataim maradnak.
Úgy érzem nem vagyok meghatározó személyiség senkinek sem a jelenlegi helyzetemben és nekem sincs, akire tényleg azt elmondhatnám, hogy ő az aki ott van, ha baj van.
Nagyon nehezen bízom meg a mostani a környezetemben és eléggé sok "próba" elé állítom őket. Patrícia az utóbbi időkben nagyon közel került a szívemhez és egyetlen reményem, hogy talán másabb, mint akiket eddig érdemlegesnek tartottam.
Egy régi barátnőm (akit ezentúl nem szívesen nevezek nevén a hónapok alatt okozott csalódások miatt,) megint nagyot alakít a háttérben. Sajnálom ezt a nőt és nem kívánok neki semmi rosszat.
Maradok az a naiv és gyermeteg, aki kisírja magából a feszültséget, minthogy kést szurkáljon mások melle közé.
Mindenesetre a volt barátja elég intenzív dolgokat mondott nekem, ami bennem eléggé nagy port kavart.
Tudom, hogy a csaj mit akar, tisztán érzem. Akiért küzd, azért igenis megéri harcolni az én szemszögemből. Egy különleges, kivételes ember, akit nagyon tisztelek, de mély meghökkenéssel reagálnám le azt, ha bedőlne egy ilyen próbálkozásnak.

Úgy érzem az életem megrekedt egy szinten.:
1.Tanulok, amihez hozzátenném, hogy kurvára nincsen ínyemre, mert a felét nem tartom racionálisnak. Nem tetszik, hogy más szemszögéből kell megtanulnom a dolgokat, és így olyan érzést kelt bennem ez az egész, hogy tőlem is azt várják, hogy ugyanazt gondoljam, amit a könyv szerzője... Belém verik, rám kényszerítik?!
Gondolom az olvasóim többsége tudja rólam, hogy "szabadszelleműnek" (liberálisnak) vallom magam (ha más nem, akkor az írásaimból), és ezáltal tudják, hogy nekem ez már nem fér bele a hatáskörömbe....
A hátulütője nem más, minthogy mégis "tanulnom" kell(!), hisz megkövetelik ezt ahhoz, hogy később nyíltan szónokolhassak.

2.Gödrözök, ami most már kezd nekem sok lenni, főleg amióta nincs barátom.
Én nem akarok most senkit magam mellé, de ezt néha cáfolja a bujaságom az alkohollal keverve. Sajnos ezt gyakran ki is használják a kedves gödrös ismerőseim...
Félek, hogy bárki is félreérti a dolgaimat és ezáltal már inni sincs kedvem.
Nehezen tudom elhinni azt, hogy az ember mennyit tud változtatni a szokásain. Amikor viszont vissza kellene térnie a régiekhez, már nem találja túl életszerűnek az egészet... és ezért végleg elhagyja őket...
Utálom az előre megírt sztorikat, ez nekem túl unalmas.

Bizarr köszönet

Köszönöm, ha bár most nincs is benne köszönet...
Mint aki túlélte az ugrást, ez nekem is szarul eset....
Nem foglak utálni és leköpni az utcán, hogy jó legyen,
Sokat számítottam rád és te ott voltál, köszönöm Neked.

Rég tudnom kellett volna ezt, de hálás vagyok....
És, hogy bárcsak mentek volna előttem vakok,
Kik az ösztöneikre hallgatva, időben falat húzva,
Minden felesleges francot hátrahagytak volna.

Ismernem kellett volna a helyzetet, de nem bánom,
Hülye voltam... legalább ezt is megpróbáltuk.
Röhögök magamon és a többoldalnyi posztomon...
"Óóó, szánalmasnak mondható, sok kis irományom!"

Soha, ezt tudjad... az időt senkiért vissza nem fordítanám.
Jó volt veled, de ennél többet nem gondolok úgy rád.
Szépen hagytuk, hogy hasson ránk az emberi "mitovább"
Nem érdekes, letagadni sem érdemes, csak így tovább.

Te voltál az nekem, aki sok dologra megtanított...
És te sokszor racionálisabban nézted a dolgokat.
Én, mint a bolond-tudatlan, ki feje fölött tetőt tudhat,
Gyakran ennek hála hibáimat hallomra halmoztam.

Órák amiket együtt töltöttünk, másodperceknek tűnnek,
De életemben ezek mind végül nem sokat jelentenek.
Kétségbeestem és ezért nem tudtam tisztán látni!
Feldolgoztam. Tény, hogy fájt, de tudok tovább állni.

Felejteni nem foglak, de szememből úgy elhagylak,
Ha szembe jössz lepacsizlak és kapsz puszit az arcodra...
Én nem fogom hagyni, hogy csöppnyi dolgok basszanak,
Fuck és társai, én JÓL vagyok és a többiek hagyjanak.
/Ansen/

Ágyőőő!

Gondolkodtam rajta, hogy a blogomat elköltöztetem. Sok ember olvassa a blogomat, többek között az életem szereplői is. Úgy érzem így teljesen kitárulkozok, nem maradok titokzatos... egyáltalán nem. Furcsának találom, hogy az öcsémnek a haverjai, apámnak a kollégái és anyumnak a barátnői kérdezgetik, hogy mi van velem.

Köszönöm, jól vagyok!

Ha valaki olyan mély érzelmi válságot csal ki belőlem szégyenlem leírni.
Pedig én nagyon leakarom vetni.... Tudom viszont, hogy másnap bemegyek a suliba, akkor az lesz a kérdés, hogy ki ő?
Tetszik viszont, hogy mások okulnak, tanulnak és igen akad, aki együttérez velem. Nem érek vele semmit, csak jól esik ez a kis tisztaság a trágya szívemnek.
Reni is gyakran hangoztatja, hogy minden szart leírok. Nos a válaszom, hogy ez nekem olyan szinten megkönnyebbítő dolog, hogy megéri megtennem. "Nem szégyenlek, nem sajnálok semmit."
És igen, döntöttem!
Nem fogom itt hagyni a régi dolgaimat és újat kezdeni. Ez az én életem, de viszont, óvatosabban fogok bánni a dolgokkal és visszatérek az írásaimból is kiismerhetetlen egyénemhez :).
Ez nagyon kellett.
Kellett, hogy megosszam, mert szétrobbanok.
Reformok lesznek a utóbbi 3-4 hónaphoz képest... Nyáladzik a gépem, ha visszaolvasom a régebbi posztjaimat. Úristen, te jó éj!!, ez így nem mehet tovább. :"D

 

Ágyőőő, Füves!

Testvérem, a barátnője és az exem...

Karkötő

Gödörbe késéssel tudtam csak lemenni, mivel itthon gondok adódtak a melegvízzel... A fűtés volt szar, vagy csak nálam nem jön sose?
Öcsémre, mint mindig most is számíthattam.
Gödörben valaki lenyúlta a  doboz cigimet, de másoktól is eltűntek dolgok... WTF??!!
Polgárőrök igazoltattak minket miközben iszogattunk a gödör mellett és volt pofám behívni őket a koncertre, amire végül nem jöttek. :D
Az együttes aládedikálta a tőlük kapott dobverőmet és a mellem fölötti részt is.
Eriktől kaptam egy sálat, ami végül egész nap rajtam volt. Tökre tetszik.
Észrevettem, hogy neki intenzíven bejövök, mint nő. Eléggé óvatosan közeledik és ez vicces. Nem tudom... Én még mindig nem tudtam feldolgozni a hetedikét és ezért megpróbálom a távolságot tartani, hisz még mindig nagyon ragaszkodom Krísshez.
Amikor hazaértem észrevettem, hogy azt a karkötőt amit Kristóftól kaptam nem találom a csuklómon... Valószínűleg elszakadt és nem vettem észre :"(((... Nagyon ki vagyok miatta.... Sokat jelentett nekem.

Lezártam

Babsznak elmondtam a dolgokat...
{A következő beszélgetést publikálom, akinek nem tetszik ez van:/}

FACEBOOK(Én kezdem):

...Hogy nem sírtam veled együtt kedden? Khm... Köszönni lehetett volna...

Ha én nem köszönök bazdmeg, akkor te neked meg se fordul a fejedben...

Sznobozunk...

Tudod, hogy szart se tudok kémiából és elülsz...

Mindegy leszartam

Állandóan fejeket vágsz, ha valamit mondok... gondolom jól lenézel...

Jah és nem kéne mindent elfosni a pszichiáternek...

miért bazdmeg??? te nem tudsz kinyögni egy sziát???

Valamint parodizálni is vicces lehet

Mindig én köszöntem neked

Mindig én ültem oda a tetves vonaton ahova te akarsz

Mikor ordítok utánatok, Gergő hátrafordul, de annyi nem, hogy szia vagy valami bazdmeg?

ki tartott pisztolyt a fejedhez???

Ma játszottam el utoljára, hogy kiabáltam felétek...

Milyen pisztolyról beszélsz?

h mellém kell ülnöd. ki kényszerített????

Ép ez, hogy senki... és téged ki kényszerített, hogy egyszer ne jöjjél oda te?

Tudod mit babsz? Megmondom a véleményem... Azthiszed, hogy te vagy és a többit leszarod. Elvárod, hogy behódoljanak neked és ha nem úgy van ahogy te akarod, akkor onnantól kezdve féreg az a valaki

Sznob vagy.

miért mennék, ha te sem jössz? ...

De én mindig mentem!!

Számold már meg

és ma mér mentél el mellettem csak úgy?

Hétfőn amikor köszönés nélkül (ordibálásomra sem) mentetek el mondtam, hogy kíváncsi vagyok a héten érdeklődsz-e felém, ha én nem megyek talpazni..

Hát nem...

Mondom ez a pszichiáter mindent visszafos...

nem fogok senki után kullogni

Akkor te mért várod el tőlem?

Ilyen nehéz odamenned egy barátnődhöz?

(Y)

Mondom... Túl sokat képzelsz... Arcodon is látom, hogy lenézel

Nem kell kullognod utánam

Nem is kell, hogy a közelembe legyél, ha ez neked nagy fáradság

Eddig azthittem érdekel a mondanivalóm...

De tudod... megint csalódtam

És innentől kezdve leszarom a dolgokat...

Meg lehet ám engem vetni...

Nekem sokat jelentettél... Ott voltam, ha nehéz volt neked...

De ezt sztem úgy vetted, hogy behódoltam, mert amikor nekem kellett volna levoltam szarva... És igen nem követeltem meg... Csak jól esett volna...

Mindezek ellenére is naiv módjára fontosnak tartottalak

De látom annyit nem érek, hogy egyszer "odakullogj" hozzám

Sajnálom

kurva fontos lehettem. jelezted a szájhúzogatásaiddal....

Szted azt te mire kaptad? Grimasz és egyszer nem tudtál olyat mondani vmi fontos dologra, hogy nem gondolnád, hogy nem az én hibám... Tudod nem egyszer olvastam leveleket, hogy szépen lelettem oltva a részedről...
De mindegy... Ezt felettébb kétszínűségnek tartom igazság szerint...
Csak te tudhatod, hogy mire hogy reagálsz... Te tudhatod, hogy hibás vagy-e vagy nem... Én nem kérem, hogy magyarázd... Én tudom, hogy nem egyszer lenyeltem 1-2 dolgot. Magadban döntöd el az egészet, te érezheted, hogy hibás vagy-e, én amiket leírtam teljesen úgy gondolom...
De lezárom a dolgot