2011. január 30., vasárnap

Sajnálom

Pénteken elhívtak inni egy kicsit. Eleinte meg se fordult a fejembe, hogy komolyan vegyem... mert nekem jó otthon is...
Tsúval beszégettünk erről és arra a határozásra jutottam, hogy semmiféleképpen nem megyek el... fontosabb nekem egy ember, akit ezzel meg is bánthatok....

Hazaballagtam és tudtam, hogy nem megyek... csak aztán anyuval súlyosan összevesztem és már annyira elegem volt mindenből és mindenkiből.... hogy csak elindultam. Ismétlem ,,nem kellett volna"...

Nem sorolom mit ittunk, mert nem tartom lényegesnek, azt se, hogy kivel voltam, mert szemembe semmik... csak ismerősök... évfolyamtársak... Nem, nem ártottak nekem soha és most sem.

Hazafelé pontosan nem tudom mit csináltam, csak foszlányok maradtak fent, spatisoknak beordítottam, gödrösöknek villáztam, kallerokat becéztem és sok olyan fasz dolog amit egy részeg nyomorék csinál....

Másnap szarul voltam, telefonomat nem találtam és a fehér kabátom, mint egy törlőruha virított a fogason... Gratulálok! Zöld Regina... tényleg ezt akarod/akartad?!?!?!... én nem.... nem mintha az lennék aki rég.

Babsyval beszéltem telefonon... emlékszem.... de hogy mit nem tudom... Valószínűleg csalódott bennem, pedig ebbe a rohadt iskolában ő rá, ha nem most... mindig számíthatok.... sőt... azt hiszem ő az... akire mindig, minden körülmények között lehetne, és ő neki is kell valaki...

És az is lehet, hogy nem haragszik rám, csak nekem van ilyen hasogató bűntudatom....

Ha ő igen, magamnak nehezen tudom ezt megbocsátani...

Egy dologra hasznos volt ez az egész.... ekkor jöttem rá, hogy mit veszthetek a hirtelen jött cselekedeteimmel.

2 megjegyzés: