Ki vagy?

"Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a sixtusi kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad.
Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett. Nehéz eset vagy.
Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni.

Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni.

Ha rád nézek, nem egy okos, magabiztos férfit látok, csak egy nagyképű, önző, ijedt kölyköt. De zseni vagy, Will, ezt senki sem tagadja. Bár talán senki sem érti igazán a személyiségedet. Te azt hiszed, tökéletesen értesz engem egyetlen festményem alapján. Árva gyerek vagy, ugye? Hát, én nem tudom, milyen nehéz lehetett az életed, hogyan érzel, ki vagy, hiába olvastam a Twist Olivért! Megmagyarázna az téged? Leszarom az ilyesmit, mert olvasmányélmények alapján nem lehet megismerni senkit. Csak ha elkezdesz beszélni magadról. Arról, hogy ki vagy."

/ Good Will Hunting, Sean Maguire monológja /