Pénz beszél

"Ez egy új rendszer, itt mindenki boldog
Csak elég szarul mennek a dolgok
Rossz eszmékért véredet ontod
Pusztítsd el velem a frontot."

Utóbbi egy hónap nekem (a bulimtól számolva) kész gyötrelem volt. Anyuék már akkor közölték velem, hogy önellátó vagyok, semmit nem finanszíroznak nekem és hogy költözzek el. Úgy éreztem sokkal fontosabb nekik a pénz, mint az, hogy a lányuk vagyok. Dolgozom: nekem kötelességem mindent leadni és ha magamra merem költeni egy részét a pénznemnek, akkor költözhetek el, mert egy szánalmas geci vagyok. Oké, felfogtam.
Azóta, hogy ezt megbeszéltük rengeteg lélektépést kellett elviselnem. Számtalanszor éreztem azt, hogy a mellkasomat szétfeszítik és barbár módjára valaki elkezdi kaparni belülről. Fájdalom...
Mindezek ellenére is egy pillanatra sem tértem vissza ahhoz az énemhez, aki meggondolás nélkül dobta volna el az életét.
-

Édesanyám előbb küldött nekem egy Smst: Pénz kell neki, hogy betudjon járni dolgozni. Bementem a szobájába a maradék pénzemmel, amit jövőhavi bérletre raktam el magamnak. Szorongattam a kezembe a pénzt és néztem azt a nőt, aki a legfontosabb volt nekem, azt az embert, akinek mindent megakartam adni... és azt lényt, aki a legnagyobb sebeket marta rajtam. Nem vett észre, csak az édesapám. Megvetően nézett rám, amit gyakorta megkapok. Emlékszem 2-3 hete, hogy a nagyobbik öcsémmel megpróbáltak kihozni a sodromból. Hm... nem is olyan régen az említett öcsémet elvitték mentők a rendőrök kérésére. Édesanyámék elakarták küldeni itthonról, ezért furcsa volt ez az esemény. Édesapám ellenem fordult, akinek a bűne, hogy harmadrészét adta haza a fizetéséből. Érdekes, hogy azzal az emberrel tette, aki eltörte az orrát. Pénz beszél. Pénz, pénz, pénz és a pénz. NEM ÉRDEKEL.
Édesanyám nyomkodta még egy ideig a telefonját, majd rám nézett.
- Mondjad! (Próbáltam érzéketlen maradni)
- Egy hónapig adtam neked cigit és buszra pénzt, ezért elvárom, hogy most te is segítsél.
Feldühödtem. Úgy adtak buszra pénzt, hogy remegő nyomorral utaztam le Nagytétényig budapesti busszal és onnan blicceltem tovább, hátha onnantól nem jön a kalauz. Kristóf ott volt velem... Sírógörccsel küszködtem. Másnap egy barátomtól kértem kölcsön, hogy tisztességesen betudjak menni dolgozni és ne kelljen kerülgetnem Nagytétény-felé.
Cigim úgy volt, hogy közölték: elfogyott majd venni kell... Miután benéztem délután az ágyuk alá egy táskát keresve, megtaláltam a dohányt. Nem nyúltam hozzá, de kérdőre vontam aznap őket. Válaszuk: Nem volt kedvünk neked adni bármit is.
Azt figyelmen kívül hagyták, hogy leadtam nekik 20 ezer forintot a fizetésemből, ami nem volt nekik elég... (plusz családi pótlék, nagycsaládos...)
Elkezdtünk vitatkozni, majd apám rám csukta az ajtót.

Nem érdekel. Bánom, hogy a pénz bekerült az életembe, nekem igazán nem hiányzott.
-
Nagyon sok embernek a közelségéért hálát adok...
Próbálok úgy élni, hogy ne bánjak meg semmit... Egyszer úgy is sikerül :).