Néha azt érzem, hogy lehetne valaki, aki rám szól és szeret. Egy olyasvalaki, aki megfelelő menedék lenne a számomra és aki őszinte érzésekkel gondol rám... Bátrabban tudjak kiállni magamért, tudjam, hogy ott lenne akkor is, ha a világ ellenem jönne. De ilyen nincs xD.
Nagyon jól érzem magam a barátaimmal és ez az ami számít. Az eltűnési időszakomban voltunk Omenen és a Pecsában is a Road-Depresszión. Kicsattanó volt :). Nagyon sok mindent köszönhetek Kristófnak... azt hiszem nélküle még mindig magamat darabolnám. A házibulim a visszajelzések szerint nagyon jól sikerült. Örülök hát neki! ^_^

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése