Érdemes Élni

Olyan embereket tisztelek és becsülök meg, akiket nem érdemes. Ki az, aki nekem "igazán" fontos?

Utálom, hogy fájdalmakat élek meg olyan emberek miatt, akik gyakorlatilag élik a saját életüket. Utálom. Utálom, hogy a családtagjaimról is elmondhatom ezeket... Alig pár napja, hogy kezd eltűnni a lila folt a lábamról, de az öcsém megint produkált egyet a combomra, alig tudok ráfordulni...
Fless. Örülök amúgy, hogy ennyire összetartó itt mindenki és azt is, hogy olyan emberrel élek már 16 éve, akit még a hátam közepére sem kívánok, valamint a kinti életben sem látnék szívesen.

Karácsonyomat a gödörben fogom tölteni, mivel anyuék nem lesznek itthon. Megkért, hogy főzzek én aznap, de aztán lemondta....

Nincs bajom a karácsonnyal, azonfelül, hogy felkapott dolog lett manapság és elvesztette a valódi jelentését. Nem utálom... de nem szeretem. Ünnepeljem azt, ami nincs? Hogyne...
Kristóf tegnap mondta, hogy menjek le hozzájuk, de visszautasítottam, gödörben jó lesz, odavaló is vagyok. (Y)

Nem érzem azt, hogy bármihez és bárkihez is tartoznék, még a barátaimat sem tudom tisztán megállapítani... Mondjuk tény, hogy csak haverjaim vannak... Hm, ez egy kicsit forever alone hangvételű.
Én nem kérek senkit sem arra, hogy kötelességből itt legyen mellettem. Csak most... ez így szar. Írjak rá egy haveromra??: Ez meg az van, van kedved találkozni? "Legalja..." (Kristóf mondja mindenre... és igaza van (Y))


"A boldogság, a szerelem, a szex és a zene,
a család, buli, barátok, a minden hite
A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő,
ha igazért harcol ész és az erő
Az állatok, a természet, az étel, az ital
Lázadás és jóért a vihar
Az évszakok, a Nap, a bolygó, az ég és
minden, amiért még érdemes Élni..."