Kedden annyira rosszul voltam pszichésen, hogy már első órában hazakértem magam. Kristófnak megengedték, hogy az állomásig kísérjen és igen jól éreztem magam vele. A vonaton nagyon szédelegtem és leszálláskor neki is mentem az ajtónak... gondolom az az utasoknak reggeli kávéként megfelelt.
Amikor hazaértem, bealudtam és 3 órakor, mikor keltem apu szólt, hogy megyünk. Hangneme számomra kurvára nem felelt meg és ezen még jobban kiakadtam, aztán a központba is kiabált velem mindenki füle hallatára. Ez annyira megviselt, hogy az úton végig zokogtam és az SZTK-ban sem tudtam abbahagyni.
Körülbelül másfél órát vártunk, amikor végül betudtunk menni. Az orvosom átnézte a papírokat és megállapította, hogy korán sem vagyok túl a depresszión és hogy nem szabadna iskolába járnom, amit teljességben nem fogadok el, hiszen muszáj, mivel hamar itt az érettségi! Az apám természetesen minden sületlenséget összehordott, de hát mint tudjuk... ő az igazi mintaapa...
Hazafelé az összes elképzelhető hülyeség átfutotta az agyamat...
Amikor hazaértem anyu kiabált velem egy sort, hogy akkor megint nem fogok iskolába járni meg, hogy semmire nem viszem... és ennek nagy örömére bezárkóztam a szobámba.
Este veszekedtünk Kríssel, ami dobott a hangulatomon.
Reggel összevesztem az öcsémmel, aki minden kurvának elhordott és anyáméknak magyarázta, hogy ez színlelés... Aztán rám nézett és mondta, hogy csak egy érvágás lenne az egész... mindenkinek jobb lenne... Felmentem a szobába és pánik zokogva jött rám. Karmoltam a falat, haraptam a kezem, de ez nem segített... Aztán meghallottam, hogy anyuék beszélgetnek hármasba. Apám, anyám és a drágalátos öcsém...
Teher vagyok, erőszakos(mindent azonnal kisasszony... pedig amit kérek az alap dolog és sosem kaptam meg rögtön eddig semmit, maximum egy hónapba képes voltam kétszer említeni. A zárójelentésre 3 hónapig vártam és a kezembe nem képesek odaadni, mert elbaszom...) valamint én vagyok anyáméknak a legnagyobb gondjuk.
Elég volt...
Berohantam a fürdőbe és az eremet célozva felvágtam a kezem.
Nem sikerült, ezért írok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése