Valaki szól, hogy amid van, nem nézel és az elszalad,
Nem kérheted tőle amit nem akar. Ha érzi csak marad.
Beesett szemem egy szikrányi boldogságot sír,
hogy arcomon vér maradt meg egy cseppnyi pír.
....
Te képed hogy fért így el, hogy biztosan lépkedsz?
Drágaság, az antiszociális világodra büszke lehetsz.
Ha hangyám lenne, az is többet agyalna a dolgain,
Mint te aki vakon vonul, és fejet hajt az alkalmin.
Menjél csak szopni, mert sokáig nem csinálhatod,
Ha ügyes leszel, a házat simán összespórolhatod.
Megyek tovább amíg csak tudok, szórjad a mérged,
Ha nem mennék bele, akkor hol lenne a te részed?
Röhögök rajtatok, Emberek! Lássatok csodát és nézzetek!
Azt hiszem boldog vagyok és nem vigyorgok, hanem nevetek.
/Ansen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése