Mellhason keresztül tépik ki az átkozott szívem,
Dob szól, verni úgy ver, ahogy megy az ütem.
Fogjad, gyúrjad, vágd a falhoz, hisz kibírom,
Csináld már, gyerünk, ez úgysem lesz a sírom.
Sok az álnok, kétszínű, semmitmondó ember,
De őket leszarom, nem ők találtak szembe.
Fasz vagyok. Igen az vagyok, mert bíztam benned,
De újra és újra megcsinálnám ezt a hibát érted.
Naiv vagyok. Tudom. Nem kell mondania senkinek,
Többet keresni nem foglak, nálam ezt írja az etikett.
Sajnálom, hogy ennyi idő múltán ismerlek,
Ismertelek volna akkor mikor megvédtelek.
/Ansen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése