Olyan furán érzem magam... Igen, tudom, hogy az utóbbi időben nagyon sokat fejlődtem érzelmi téren, és elmondhatom magamnak, hogy a kilátástalannak tűnő jobbulásom az nem is annyira reménytelen. Mégis, akkor miért vagyok annyira nem ÉN?
Az hogy ennyit javult az állapotom a barátimnak köszönhető, hogy állandóan körbevettek és az utóbbi időben Kríssnek.
Lehet, hogy el lettem baszva és azért nem érzek emberiül, vagy minek tudható be ez a lelkiállapot? Nem, nem rossz ez, de nem is felhőtlenül jó.
Igazából fogalmam sincs, hogy milyen dolgaimnak kéne normális esetben lennie, szóval ez betudható a gyerek-felnőtt átmeneti korszaknak, amit én nehezebben élek meg?
Te jó ég...
Szerdán bementem a bizonyítványomért és egy kis tudásszomjjal az osztályozóvizsgámmal kapcsolatban. Nem is tudom mit hittem, hogy órákat utazok a dög melegben és megfogom kapni a szükséges információkat, de ki kellett, hogy ábránduljak, hogy kurvára benéztem.
Kiderült, hogy az eddig hitt 4 tantárgy helyett csak matekból kell vizsgáznom... és azt nem is kell mondanom, hogy teljesen megkönnyebbíti ez nekem a felkészülést a túl szoros napirendjeimmel nézve....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése