Mikor végeztem, csak néztem a művemet és elemezni kezdtem... Ez az egyik kedvenc részem...
Gondolkoztam és komponáltam részleteket... aztán siirva fakadtam... Természetesen semmi olyanra nem gondoltam, ami felzaklathatott volna...
Nem tudom, mért voltam kiakadva.... lehet, hogy boldog voltam, mert ők vesznek körül... tényleg nem tudom már...
Ez jár a fejemben, hogy most komolyan... egy srác miatt megéri ez az egész, aki után mellesleg ÉN FUTOK??!! Miért fontos nekem ő??
Természetesen megalázó ez az egész számomra... Olyan voltam, mint egy ragacs... KIJELENTEM: NEM VAGYOK, MÉG MOST SEM SZERELMES...
Szánalmas az egész...
Persze az ikertesója nem tetszik...
...bakker, akkor csaknem külsőség miatt van...
Valamint az is megalázó számomra, hogy most komolyan úgy beszélek, mint egy amerikai, 14 éves, nyáladzó tinikorcs... Gusztustalan.... én soha nem akartam ilyet... Mért nem tudok csak úgy élni a vakvilágba, barátokkal... és semmi több....
De itt ez a szétbaszott vonzALOM...
Faszom az egészbe...
Én soha!! Nem tudom elfogadni... fejem a falba verem...
ez olyan mint ahogy 4 órát aluttam^^
VálaszTörlés