Hétfő reggel óta szar a kedvem. Nem nagyon beszélgettem senkivel, ha tehettem némán vonultam. Darlin, ha úgy vesszük elküldte a jellemzésemet, magyarán annyit tesz: elmehetek a gecibe. (Ezt azért, mert nem mondtam el neki, hogy mitől van ki a faszom. Az a helyzet, hogy leszarom, mert nem tud ez most érdekelni. Vagy is tud... de most mit csináljak? Kevés az időm, mert problémákat gyártok magamnak, úgy hogy értsétek meg!!...)
Reninek mondtam egy-két dolgot éjjel, amit megbántam... nem oltás, csak kis lelki porszem... Kirohanás volt... Nem azért volt faszság, mert nem bízok benne, hanem mert ezek a dolgok már részben elmúltak és nem vagyok rájuk büszke.
Végig agyaltam és bőgtem az estét, aludni maximum egy órát aludhattam. Másnap olyan voltam, mint annak a rendje, de szerencsére a művelődési házban kellett menni próbálni. Laza napom volt, de nem pihentető.
Most az igazság az, hogy leszarok mindent és mindenkit és ez még nem a tömkelege.
100%, hogy a magyartanárom meg fog buktatni. Verset amit még a vonaton is tanultam egyesre értékelt és nem kerülte el a figyelmem, hogy nem ez az első. Bárhogy erőltetem magam nem tud értékelni. Év elején a szorgalmi versemet (amit teljesen magamtól tanultam) hármasra pontozta. What?! Mindegy... Szerintem itt a probléma az, hogy énekelni nem tudok és a DÖKben sem vagyok benne... akkor talán lenne esélyem az irodalom ötösre.
Ha megbasznak mehetek Reniékhez. Ójeee (Y). Pedig azt hittem már megszabadultam Reginától, valamint Darlinnal sem lenne a legjobb most egy osztályba lenni. Idegel, görcsbe van a gyomrom az egész kócerájtól. Kis-érettségin sokkolni akarom a népet, hát fullosra elmondom...
Hogyan basszuk le a kitűnőnket 2 kibaszott év alatt, menjünk le a legaljára és próbáljunk felállni a nedves, szappanos padlóról! Beszél róla: Ansen
Szar...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése