(Érdekes a naplóm... csak 5 és 1... Vagy tudom vagy nem? Nem?!)
Minden szünetbe kijártam az udvarra, hiszen kellett ez nekem.
(Darlin: furcsa nekem tudnom, hogy olvasod ezt és ezért meg kell válogatnom a szavaimat... Gondolataimat(amit ideakartam) inkább most akkor nem is publikálom :DD Ble!! >_<)
Sokat figyelem a környezetem reakcióit. Azt hiszem kezdek falat építeni...
Klárás órán 2 kettő egyhuzamban szenvedéssel teli volt szünet nélkül. Úgy voltam vele, ha túlélem, akkor nem létezik lehetetlen.
Az állomáson olyanokat megtudtam, amit úgy hiszek, jobb lett volna, ha nem jutnak el hozzám.... Kész :/
Helyben olyan szintű hányingerem lett, hogy inkább félrevonultam a másik oldalra, hogy kevesebben lássanak kiszolgáltatott állapotban.
Vonaton végig Darlinon elmélkedtem. Megfejthetetlen néhány elvesztett tekintete, nagyon aggaszt ... (Most sem fejteném ki...)
Patrícia hazaakart kísérni (mert orvoshoz nem mentem végül összeesés végett), de mondtam Patrinak, hogy semmi szükség.... Agyaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése