Reggel miután Pati elment sírógörcs jött rám... Kegyetlen az egész. Nem tudom, hogy levezetni ezt a dolgot magamban, így kényszerdolgok jönnek rám, mint a cigaretta, rajzolás, sétálás vagy a posztolgatás...
Ahhoz az érzéshez tudom hasonlítani, mintha egy tompa borítékvágókést beléd szúrnak nagy nehezen, majd amikor már teljesen bent van, szépen lassan elkezdenék forgatni. Nem gyorsan... a leglassabban...
Olyan más volt régen velem, most mintha egy senki lennék... Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok az, de ez az egész, akkor is marcangol...
Neheztelek rá. Nagyon-nagyon. Viszont bennem van ez az anyáskodás, hogy akarok segíteni, azt akarom, hogy neki jó legyen. Már a gondolattól is teljesen elsápadok, hogy szarul van, vagy valami hasonló dolog van vele...
Ideges vagyok....Összeomlás szélén vagyok. Nagyon gáz ez az érzés...
Elképesztő, hogy régebben milyen faszán megtudtam mondani a dolgokat... "Egy is sok"... Ez teljesen így van.
Felmerült a suliváltás, de akkor 100%, hogy koleszos lennék... Alapvetően úgyis tudom, hogy nem fogok elmenni, mert nem tudom itt hagyni...
Lány! Mit csináljak magammal?! Kezdeni kellene valamit, de nagyon gyorsan.
Hogy lehet jegesedett szívet kérni?! A haldokló valkűr ezúttal tényleg jegesedett szívet akar?
Freyja megadja, ha kérem? Nagyon kell nekem... Ha áldás, ha átok... de elfogadom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése