Úgy jöttem haza, hogy könnyekkel küszködtem. Nagyon nehezen bírom a mostani dolgokat... Alig vártam, hogy itthon legyek, semmihez nem volt energiám.
Itthon az fogadott, hogy anyu és apu összebeszélve, szarként kezelve bánt velem is és a testvéreimmel is. Azt hittem menten összeomlok. Aputól kértem pénzt, de nem adott és még jobban kiborultam. Felmentem a szobámba egy késsel, amit észrevettek és elvettek tőlem, majd kimentek.
"Undorítóak vagyok!" /Ezt anyu nekem, amikor felmentem elkérni a garázs kulcsát/
"Trágya az élete neked is és neki is!" /Anyám öcsémnek mondta ebben a másodpercben, engem is belekeverve.../
Itt fekszem az ágyban és olyan, mintha kiszednék a helyéről a mellkasomat.
Miért van az, amikor szükségem van a szüleimre, akkor kiderül, hogy CSAK magam vagyok?!
Soha többet nem bízok bennük... Elég az ilyen emberekből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése