Mostanában nem alszom eleget, hisz rád gondolok
kedvesem. Álmokat átkozok, de nappal haldoklom...
Hibákat földelem a vulkánok kúpjára, talán
elfedi azt amit már fáraszt, de nem nyújt már támaszt.
Hülyeség mind. Sodródni, tán sebesülni fogok a láva habján.
Rettegek az ugrástól, de akkor is mélybe vetem
magamat. Elhalt érzéseimet újra élesztem...
Kártyában vesztettem az élettel, viszont tudom, hogy
én bujdosni nem fogok, vermet ásni úgysem tudok.
Élni fogok, mert feladatom. Remélem szép emlékeket hagyok...
*Élni fogok, mert feladatom. Légy mindig jó! Drága oroszlánom...
/Ansen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése