Ráz a hideg, nézem a falamat és könnyezem.
Tegnap a gödör előtt álltam, apám akkor jött hazafelé és egy szia-t nem tudod odanyomni.
Anyám abban a percben jött be a szobámba közölni velem, hogy Gerinctelen geci vagyok amikor Kristóffal szakítottunk.
A barátaim leszarnak... vagy többet akarnak, ami bunkóság...
Gödörben szép és jó, hogy együttéreznek, de most hova szarjanak?
Könnyebb lenne átvészelni, ha lenne egy stabil ember itt mellettem... Iszonyatosan ki voltam akadva előző hét óta anyu miatt, de volt ott nekem az, hogy Kríss itt van...
Ebben a pillanatban nincs legjobb barátom... Csak ismerőseim... Mindenki ott hagyott.
Reszketve keltem fel... Tudatában voltam, hogy vele álmodtam, de nem ezen voltam ki.
Ő is itt hagyott.
Iskolába mi a fasznak menjek be? Senkim nincs ott...
Túl sötét már nekem az Egyetem.
Osztályom... Jobbnak látják a dolgokat, ha nem megyek be... Tsúékra is azt hiszem teher vagyok.
Nem tudom mit csináljak...
Napokban azon agyalok, hogy gyógyszer... A gödörnél ugrani akartam a hídról, miután apám úgy semmibe vett...
Megígértem Kríssnek...
De, ha mégis ez lenne, akkor se az ő hibája...
Egyenlőre tartom magam, de nagyon üresnek érzem magam...
Nem érzem magam fontosnak, nincsenek értékes dolgaim... Összeférhetetlen vagyok és elviselhetetlen...
Múltkor azért raktam ki, mert megtetszett a szám...
Most ez van....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése