Reggel nagyon variáltam, hogy mit vegyek fel.
Hm... egyrészesemet akartam, de végül a tüllszoknyámat vettem fel. Bírom azt, amikor megnéznek és utánam fordulnak. Viszi az önbizalmamat, amit a nap folyamán úgyis lenullázok.
Suliban megint ugyanaz van mint eddig. Nem érzem túlzottan, hogy az osztályomnak a kedvence lennék.
A szünetekben tehetem, akkor kiülök az udvarra és megpróbálok valami lényegesre gondolni. Rá is jöttem néhány dologra, amit régebben elhagytam a szokásaimból. Néha jó elemezni az embereket. Olyan furcsa, hogy már gyerekkorban látszik és kiismerhető a reakciója egyeseknek. Ez az új hülyeségem. Néha röhögtem egy-kettő pillanaton, amit sikerült elkapnom, de volt, hogy elszomorított, hogy ők is emberek, kegyetlenek...
Egyik szünetben amikor kiültem jött Kristóf Zsúval. Olyan szinten megoszlottak bennem az érzelmek... Egyrészről, hogy "ne idejöjjön, csak ne ide..." Másrészről "kibukok, ha nem jön ide".
Amikor mellém ült a szívem majd kiesett a helyéről, elkezdtem izgulni és nehezen ment, hogy ne dadogjak. Ez bár olvasva tényleg kurvajó érzés lehet, de utálom ezt az érzést. Ez az amikor kurvára megtetszik nekem egy srác és hirtelen ott van a közelemben.
Végett ért a szünet és mire beértem az előadó terembe teljesen bekönnyeztem , valamint a pulzusom az eget verte. Nagyon nehéz barátként gondolni rá, hiszen többet érzek most. Sokkal többet, mint kellene.
Néha arra gondolok, hogy bármelyik pillanatban benyögheti, hogy kezdjük újra... De ez pont az a dolog ami nem fog megtörténni. Nem érez semmi többet, mint barát. Nem hiányzom neki. Nem érzi a hiányomat. Nem tetszem neki. Nem fordul meg utánam. Nem néz rám úgy. Nem érdeklem.
Elfogadtam, hogy részéről lezárta, de mégis hiszek egy ilyen pillanatban. Hülyének érzem magam, hisz olyanban reménykedek ami soha nem fog megtörténni...
7. óra után leültem hozzájuk az aulában a babzsákokhoz. Annyira nem mertem ránézni és olyan szinten ment a pulzusom, hogy először fészezni, majd a szar technológiámnak hála rajzolni kezdtem. Terveztem egy kibaszott jó ruhát, amit remélem megtudunk majd csinálni anyuval.
Rá negyedórára sietősen elindultam az állomásra, hisz egy fasz vagyok ilyen téren és az Idő lehet, hogy létezik, de nem nekem.
A játszónál Reniék kiabáltak nekem, majd nagy nehézkesen leszenvedtem magam hozzájuk. Reggel a vonaton mondták az ellenőrök, hogy szerezzünk be valami igazolásfélét, mert ez miatt november 1. után megbaszhatnak. Mikor kiértünk az állomásra kértünk is, vonaton kitöltöttem és Érden beváltottam. Most szopassatok!
Gödörben találkoztam Pocokkal és az új csajával. Nyomtam 3-3 puszit és Boldog születésnapottal távoztam onnan.
Kicsit feszült voltam és hazafelé jövet beszóltam egy kukásnak a fütyüléséért.
Biztos vagyok benne, hogy legközelebb inkább kussban marad ;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése