Szétszedtem a kezemet. Ez már sok volt nekem. Hátramaradtam és ez így már nem megy. Túl sok minden történik. Túl sok... Én állok és nézem. Állok és végem.
Nem látok kiutat.
Csak vagyok...
Apám kinyomta, hogy a lánya lennék, amire egy szép levéllel reagáltam:
Ennyi. Egy gyereknek kell, hogy több esze legyen (Y). Szánalmas!. Hiába modernizálódtunk, valami nem változik. Ha valaki szarul van még rúgjunk is belé egyet. (TAPS!!)
Nem vállalja senki sem a felelősséget a tetteiért, csak szopunk évekig néhány embertelen jellem miatt. Csak így tovább, értitek a dolgotokat.
Csodálkozol, hogy ennyire le van amortizálva szerencsétlen? Nem az lett volna a dolgod, hogy ott vagy mellette, amikor kell???!! Jah, hogy selejtes és így már nem is kell?!
Köszönöm APÁM! Ezt utoljára olvashattad/hallhattad, hisz te sem tartasz már a lányodnak ;) Igen, ezt ideírom, mert meghallgatni nem tudtál soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése