Szegecs

Tegnap az összes msn és fészes beszélgetésünket elolvastam. Hihetetlen, hogy mekkora gyökér voltam, hogy minden egyes elejtett szavánál a szívemben mélyebbre engedtem.

Reggel pozitívan mentem suliba. Vonaton bioszt tanultam, az állomástól a suliig meg fotózgattam az eget. Bámulatos volt...

Első szünetben jöttem le sietve a hídról és egy fordulattal pont kecskéékbe futottam. Ahogy megláttam őt, levettem róla a szemem, mert teljesen elvörösödtem és az adrenalin meg volt rendesen. A sokktól majdnem puszit adtam kecskének és igen, Kristófnak is, de szerencsére időben észbekaptam. Kezembe adta azt a bizonyos karost, amit első találkozásunkkor behúzott. Nem tudtam hova gondolni, fogtam és mentem tovább az udvarra.
Leültem a kőre és leesett. Régen megemésztettem, hogy lenyúlta és oda is adtam neki, még ha nem is közöltem vele ezt a tényt, de akkor is vehetjük egy ajándéknak ezt... És most visszaadta....

Teljesen bekönnyeztem. Patri észrevehette, hogy magam alatt vagyok, mert odajött. Amikor átölelt felzokogtam és ömlött a szememből a könny.
Felnéztem és ekkor láttam, hogy pont ő engem néz. Iszonyatos szégyen lett az arcomon, azt hittem elásom magam. Gyorsan felálltam és elmentem a fák mögé, Patri követett és vigasztalt. Amikor becsöngettek megvártam, hogy bemenjenek és csak utána rohantam be biológiára.
Zokogtam. Próbáltam csendben maradni, de ezzel csak annyiét értem el, hogy elkezdtem pánikolni.
Etl Tanárúr mondhatott 1-2 dolgot, de csak keveset fogtam fel a levegőhiány miatt. Egész órán szorongattam a karkötőt amit tőle kaptam és néztem azt a kibaszott szegecses szart. Biosz után kivágtattam a teremből egyenesen az öltözőkhöz, bevágtam a táskám az egyik padra és rohantam a levegőre.
Patri kiment cigizni és én csatlakoztam hozzá. Láttam, hogy ő is kijött, de nem nagyon érdekeltem.

Annyira megakartam ölelni, érezni az illatát, hogy szinte ölni tudtam volna érte.
Tesin végig megnyugodni próbáltam.
Szar egy dolog, hogy míg neki egy megkönnyebbülés-féle volt a szakításunk és meg sem érzi, addig nekem szenvedés... napokig tartó szenvedés.
Amikor mentem a könyvtárba angolra azt hittem meghalok, hogy látom Misával cseverészgetni a folyosón... Kész. Végem.
Irodalom előtt Renivel ültünk az udvaron és ahogy megláttam közeledni elindultam be. Fel a lépcsőn. Még mindig jön. Be a terembe, de még egy utolsó pillantás rá. Felém nézett...
A feszültségemet levezetésképpen újrapakoltam az elmosódott sminkemet.

Reniéket megvártam. Amikor elindultunk cigizni, nekem gyanús volt, hogy a kapuba tart Kristóf is. Még mielőtt teljesen kiértünk volna, rászóltam Renire, hogy menjünk kicsit arrébb tőle.
Ezen megint kibuktam, hisz eszembe jutott az amikor ott volt biciklivel és én teljesen bevadultam rá. Talán akkor is érezte, hogy ez ki fog hűlni neki?
Kint ültem a kövön és észrevettem, hogy előttem megy egy csajjal és hátrafordult. Majd mit sem törődve továbbment.
A következő 1 órában végig gondoltam ezeket a dolgokat. Érden kértem Renitől 1 szál cigit.
-

Nagyon vonzódom hozzá és helyesebbnek találom, mint valaha...
Egy ideje azon jár az agyam, hogy kettesbe akarok vele lenni. Nem azért, hogy felmelegítsem a dolgokat, hanem mert valószínűleg szeretem. Ha továbbiakban is csak baráti érzelmei lennének, akkor is volt egy jó estéje. Avatás óta gondolkoztam rajta, de már napok óta bánom, hogy nem hamarabb kezdtem és nem tettem semmit...