Suliban menet magam alatt voltam. Rájöttem, hogy minél régebben láttam, annál nehezebb tudom feldolgozni Kristóf jelenlétét. Persze a mai nap is csak miatta mentem be, mert a szédelgéseim ugyanúgy megmaradtak, de hiányzott, hogy lássam.
Iszonyatosan fagyosan viselkedik velem szemben és ez is nagyon nagy csalódottsággal és élettelenséggel tölt el.
Nagyon kiborítóan hatott rám, pedig azt hittem ez csak apró, csalódott, női bemesélés.
Reggel ültem az udvaron a padon és ezernyi elvontnak mondható, érdekes gondolatom támadt. Bántam, hogy nincs nálam sem papír és semmiféle maradandót alkotó eszköz. A gondolataim természetesen megmaradtak a fejemben.
Amikor megláttam, akkor fokozódott bennem az, amit hetekkel ezelőtt éreztem. Onnantól kezdve kerülni akartam, mert éreztem, hogy közelében elérzékenyülnék.
Amit felejteni akarunk, azt nem tudunk, mert mindig rá gondolunk... szóval egyértelmű, hogy akit kerülni akarunk, abban pechünkben mindig belefutunk.
Második órámra siethettem talán, amikor megláttam Kristófot beszélgetni. Nagyon szarul lettem, bepánikoltam és ezért az óra nagy részét nem a teremben töltöttem el.
Nagyon égett a pofám, de amikor cigizni kísértem békát megláttam őt is. Gondolkoztam, aztán könnyezni kezdtem. Klassz -.-. Fogtam és feljebb sétáltam, de mikor láttam, hogy nem nagyon mozdulnak, akkor futni kezdtem a hátsó kapu felé. Elindultam be a teremben, de akkor megláttam, hogy az ajtó közelében állnak. Futni akartam ott is, de nem vitt rá a lélek. Csak azt tudtam megtenni, hogy Francesco-ra néztem és beszáguldottam az ajtón.
Későbbiekben valaki azzal állított meg, hogy utáljuk-e egymást, mert Kríss furcsán nézett utánam.
Énekórát is végig stresszeltem és könnyeztem.
Amikor Tibikével mentem ki cigizni, akkor is ott volt... Na jól van... Hamar eltűnt és nekem véletlenül hangosan sikerült kimondanom ezt a mondatott: ,,Menj a faszomba..."
Nagyon megbántam :/.
Odaálltam az egyik oszlop mögé, ahonnan könnyen kivehető, ha eltűnik a földszintről. Nem akartam, hogy meglásson, mert ideges is és nagyon szarul is voltam. De ő odaállt mögém és éreztem, hogy ő az.
Amikor megkérdezte, hogy ,,mi a szitu", akkor regényt tudtam volna írni azokból, amit vele megakartam osztani. De nem. Nem bírtam semmit mondani és úgy emlékszem csak dünnyögtem.
Belenéztem a szemébe és forróság öntött el. Elkaptam a fejem... nagyon megakartam ölelni. Tűzzel játszom!
Közölte, hogy megy termet díszíteni és el is ment mellőlem.
Vártam, hogy felmenjen, mert nagyon nem kaptam levegőt és rohantam volna a lány wc-be. De nem ment. Egy ideig vártam, aztán Vivi hajszolására bementem a helyiségbe.
Reniéknek 7. óra végéig kellett maradniuk, ezért én ott dekkolhattam a babzsákokon. Majdnem bealudtam (Y).
--
A héten megviselt engem ez a kavarásnak mondható dolog Ádám és társai tájékán... Meg kell hagynom, nagy port kavart és egész héten nyomasztott a dolog. Igazából nem is tudom miért.
Hülye vagyok és naiv.
Ádámban valamiért nem bízok, talán az egykori parádés fellépése miatt vagy nem tudom. Nagyon nem tetszik a taktikája és a mostani gondolatmenete sem.
Kitti odajött hozzám és a szó Zitára kerekedett. Megmondtam neki, hogy én nem fogok segíteni azt a nőt bántani és leszarom a fennálló helyzetet. Sokat szenvedtem Zita miatt ez igaz, de én nem fogok késeket szurkálni és szerencsétlennek szart keverni.
Kitti azt állította, hogy ő sem akar rosszat neki.
Én meghagyom és hiszek a szavak igazában, de kétségeim vannak.
Nem állok senki mellé... Ezt azt hiszem azokban a pillanatokban döntöttem el, amikor ki is mondtam.
Minden ember önmagához képest cselekszik, hol leereszkedve, hol pedig túlszárnyalva azt amit csak lehet. Elmondtam Kittinek azt is, hogy csalódtam Ádámban. Több szó nem esett.
Ezzel szeretném ezt a témát lezárni. Nem tartok jogot arra, hogy beleavatkozzak.
--
Este gödrözés G.Kristóffal és Erikkel. Zsír... Szerintem hamar hazajövök, mert nem vagyok túl fényesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése