Tegnapelőtt miközben Kríssel dumáltam elszívtam egy cigit... Olyan volt mintha itt lenne.
Szánalmas a részemről...
Kristóffal tegnap szakítottunk. Végleg.
Nagyon fáj és szívbemardosó az egész... Pár hónapja nem gondoltam volna... amikor Pocok miatt voltam ki és ő vigasztalt, hogy vele lesz bármi is. Az akkori érzelmeim nem összehasonlíthatóak azzal amit most érzek. Erősebbek. Olyan egy hülye vagyok.
Mit siratsz te ember?!
Nincs semmi komolyabb bajom.
Vagyok.
Élek.
Tudok mosolyogni...
Felállok és megyek tovább.... amit már régen meg kellett volna tennem, hisz az eltelt hónapokban lerántottam magamat és mástól vártam a megoldást. Remélem, hogy nem csak írom megint... De tény, hogy tudom mit kell tennem és ez már fontosabb előrelépés.
-
Felháborítónak, de leginkább fájdalmasnak tartom, hogy egyes embereknek a fészen kiírt szingliségem azt jelenti, hogy szabad a pálya...
Ti gondolkodtok???
Órák teltek el és jöttök ezekkel. Gusztustalan. Hányok tőletek.
Ezekre inkább nem is válaszolok.
Főleg 1-2 barátomtól nem vártam volna el... de ha elküldöm a halál faszára, akkor meg én vagyok a gyökér...
Nos... Köszönöm nektek emberek! Igazán köszönöm.
-
Voltam a gödörben...
Mindenki képbe volt nagyjából, aki nem az pedig levágta...
Óvatosak voltak velem...
Mindenki sokkolóan nézett rám, amikor dohányoztam. Ti megtehetitek, én nem?
Nem azért teszem, mert ráakarok szokni... Most egyszerűen így könnyebb.
Elhívtak borozni, amin sokat mosolyogtam a napomhoz képest.
Amikor Márk berakta a Búcsút, akkor erősen megkönnyeztem (Hülye -.-"), de a pózerpunk beszólásánál nagyot néztem és elfelejtettem. Azt hiszem ő sokat segített nekem a napomban. /Ha netalán olvasnád most ezt a posztot, akkor Köszönöm neked!./
Reni sokszor basztatott, hogy engedjek már magamból és vegyem a dolgokat lazára... ...a végére meg is tettem és szarrá pogóztam mindenkit. (Mondjuk ez erős túlzás... Csak azokat akik elől voltak, és leginkább Keduékat lökdöstem nagyon, meg Márkba belebasztam néha, ami lássuk be... fenomenális érzés volt. Bocsi ^_^). Ja... és körbeugráltam a termet keményen...
Nos a gitáros nagyon mosolygott rám, elejtett néhány kacsintást és totál azt hittem leugrik hozzám. Az énekes lejött dübörögni közénk és legalább értelmét láttuk, hogy van.
A koncert végén kaptam megint egy dobverőt... Király vagyok.
A végén oda is jött az énekes nekem dumálni, bár nem nagyon érdekelt az igazat megvallva, meg még a dobos integetett nekem gőzerővel amikor mentek. Valószínűleg tetszhetett neki a Show amit produkáltunk.
Kimentem a gödör elé azután, hogy Istivel egyeztettük és Márkot rávettem, hogy tarháljon nekem egy pengetőt.
Szoknyába, nyári felsőbe és bőrkabátba voltam, tehát megfagytam gyakorlatilag.
Tisztára önsanyargató vagyok. Reszkettem a hidegbe, de így elviselhetőbb volt a bennem a hiány és végre levegőt is tudtam venni.
A hangulatom az idő.
Rockiban már nem volt semmi érdemleges, haza is jöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése