Egész héten vergődöm. Állandóan szédülés kerülget és a hasamon is altájon meglehetős fájdalmat érzek. Előfordul, hogy lemegyek a földszintre, de amikor rám jön az összeeshetnék, akkor feljövök és pihenek.
Régi szenvedélyemnek hódolok, az olvasásnak. Az összes Jéghegyek Népe könyvet (47 db.) megszereztem és most azokat nyomom folyamatosan. Valamilyen szinten megnyugtat, de van, hogy annyira szédülök, hogy abba kell hagynom ezt a félretehetetlen művet. Ilyenkor már csak a gondolataim maradnak.
Úgy érzem nem vagyok meghatározó személyiség senkinek sem a jelenlegi helyzetemben és nekem sincs, akire tényleg azt elmondhatnám, hogy ő az aki ott van, ha baj van.
Nagyon nehezen bízom meg a mostani a környezetemben és eléggé sok "próba" elé állítom őket. Patrícia az utóbbi időkben nagyon közel került a szívemhez és egyetlen reményem, hogy talán másabb, mint akiket eddig érdemlegesnek tartottam.
Egy régi barátnőm (akit ezentúl nem szívesen nevezek nevén a hónapok alatt okozott csalódások miatt,) megint nagyot alakít a háttérben. Sajnálom ezt a nőt és nem kívánok neki semmi rosszat.
Maradok az a naiv és gyermeteg, aki kisírja magából a feszültséget, minthogy kést szurkáljon mások melle közé.
Mindenesetre a volt barátja elég intenzív dolgokat mondott nekem, ami bennem eléggé nagy port kavart.
Tudom, hogy a csaj mit akar, tisztán érzem. Akiért küzd, azért igenis megéri harcolni az én szemszögemből. Egy különleges, kivételes ember, akit nagyon tisztelek, de mély meghökkenéssel reagálnám le azt, ha bedőlne egy ilyen próbálkozásnak.
Úgy érzem az életem megrekedt egy szinten.:
1.Tanulok, amihez hozzátenném, hogy kurvára nincsen ínyemre, mert a felét nem tartom racionálisnak. Nem tetszik, hogy más szemszögéből kell megtanulnom a dolgokat, és így olyan érzést kelt bennem ez az egész, hogy tőlem is azt várják, hogy ugyanazt gondoljam, amit a könyv szerzője... Belém verik, rám kényszerítik?!
Gondolom az olvasóim többsége tudja rólam, hogy "szabadszelleműnek" (liberálisnak) vallom magam (ha más nem, akkor az írásaimból), és ezáltal tudják, hogy nekem ez már nem fér bele a hatáskörömbe....
A hátulütője nem más, minthogy mégis "tanulnom" kell(!), hisz megkövetelik ezt ahhoz, hogy később nyíltan szónokolhassak.
2.Gödrözök, ami most már kezd nekem sok lenni, főleg amióta nincs barátom.
Én nem akarok most senkit magam mellé, de ezt néha cáfolja a bujaságom az alkohollal keverve. Sajnos ezt gyakran ki is használják a kedves gödrös ismerőseim...
Félek, hogy bárki is félreérti a dolgaimat és ezáltal már inni sincs kedvem.
Nehezen tudom elhinni azt, hogy az ember mennyit tud változtatni a szokásain. Amikor viszont vissza kellene térnie a régiekhez, már nem találja túl életszerűnek az egészet... és ezért végleg elhagyja őket...
Utálom az előre megírt sztorikat, ez nekem túl unalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése